Üdvözlet nyájas olvasóim!
Most van kis szusszanyásom,
úgyhogy koptatom a klaviatúrát tovább gyarapítva a mondókák sorát. A
legutóbb a nagy projektem első részét taglaltam, most pedig innen folytatnám.
Július 9-én legnagyobb örömömre
sikerült a kresz vizsgát abszolválni. Meg is lepődtem, hogy a vizsgabiztos
közölte a jegyzőkönyv aláírásánál, hogy „Éva, mehet vezetni”. No, Vicuka a
vizsga után már ezt kezdte szervezgetni. Akkor azonban lehűtötték a
lelkesedésemet, hogy szuperlicensz nélkül nem lehet menni. Így maradt a
várakozás a nagy hívásra. :) Ami nem történt meg, amitől kicsit csalódott is
lettem. Na igen, a bürokráció még mindig jelentős ebben az országban!!!
Ám
valahol volt jó oldala is, hiszen nem lettem volna valami koncentrált. Mátéval
már jó ideje nem mutatkozott harmonikusnak a kapcsolat, sőt, mintha távolodtunk
is volna egymástól. :S Ez is elkedvetlenített időről időre, de nem tudtam egymagam
megoldást lelni…ami azt illeti, elég nehéz a megértés-nem megértés határát
kijelölni. Mindenesetre kezdett valahol sok lenni a találkozók sorozatos
lemondása…persze a korábbi csalódásból kiindulva maradtam a végtelen
megértésnél.
Még a kresz tanfolyam időszakában éreztem, hogy változtatás kell,
ám hittem a megoldásban! Aztán jött megint egy tali tilitoli, ami a befejezést
erősítette meg bennem, ám lelkem vívódott. Annyira, hogy be is szaporodtak a
bukók a vizsgasoroknál…
A vizsga utáni héten szerdán
találkoztunk Mátéval, el tudott jönni Ajkára. Eléggé vártam a találkozót, bár
legalább annyira tartottam is tőle. De a megoldásba vetett hit erősebbnek
mutatkozott a félelmeknél. Munkatársak is látták rajtam az érzéseket, azért
jólesett a törődésük, és biztatásuk. Bár már az első pillanatból sejtettem a
végkimenetelt, és jó negyed órás bandukolást követően meg is kaptam, hogy „nem
érzem azt, amit te.” Mit ne mondjak, szívenütött nagyon. Ám azt megfogadtam,
hogy nem fogok könyörögni, meg litániát zengedezni, hogy miért kéne megpróbálni
a folytatást…jó fél órás körözgetés kezdődött Ajkán, miközben végig-végig kerestem
a hibákat a viselkedésemben.
Közben meg mindenféle általános
témák kerültek elő, időjárás, jogsi, stb., mint egy menő bájcsevejben…valahol
legszívesebben otthagytam volna faképnél, valahol viszont vártam, hogy a végén
azt mondja, ez egy rossz vicc volt! Talán ezért is vártam meg a buszt vele. A
csoda viszont elmaradt. Onnantól megint hosszas lamentálgatás következett az
ok-okozati viszonyok felderítéséért. Ám csak magam húztam fel, miután
végiggondoltam az elhangzott Máté monológot akkor úgy teljesen, részletekbe is
belemászva. Csillu-Gábor esküvőt emlegetett, hogy az érzések akkortájt
változtak meg, és azért is nem jött. Jelzésként: korábban a társaság-házasulók
nem ismerése okozott problémát, illetve a tánctudás hiánya…az őszinteségről úgy
ennyit! Nem lehetett megmondani a valót, az utolsó pillanatban kellett
lemondani kényelmetlenséget okozva azzal is!
És miután összegereblyéztem lelki
rózsáskertemben a szirmokat, véleményemet nem rejtettem véka alá, azért a
miheztartást tudatosítani kellett Máténál is, mert pasi megint alaposan
belémrúgott. Sajnos aztán nehezen is kupáltam ki magam, a szakítás után
munkavégzés is elég nehézkessé vált. Persze látszottak rajtam az érzések,
kisírt szemek, elkeseredett arcberendezkelődés, megtörtség, a többiek
vigasztalgattak. Ibolya és Piroska szavai nagyon jólestek, bár a csalódottságon
akkor is úrrá kellett lenni! És azon is, hogy a pasikba vetett bizalom
atomjaira omlott szét újra…szóval véget ért ez a kapcsolat, a tanulságokat
leszűrtem. A fél év során sok élményt szereztem Mátéval, és arra is rájöttem, hogy tényleg milyen tulajdonságok lennének fontosak egy férfiúban. Hmmm...egyszer csak megtalál a nagyon-nagy Ő, aki megküzd sárkányokkal, falakkal, és tényleg szívből szeret.
No, most el is érkeztünk eme poszt zárlatához. Hogy írhassak valami szebbről és jobbról! :) Muszáj is, mert lemaradásban vagyok...ez ellen is jó lenne tenni majd! A blog nem veszítheti el létrehozásának célját: hát hogy fogok nevetni 30-40 év múlva, ha nem lesz mit olvasni?! Úgyhogy írásaimat megpróbálom szaporítani. Ennek jegyében már gyártmányozom is a következőt. Ágyő, most balra el!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése