felpörgetve! :)

 Üdvözlet kedves olvasóim!

Akkor folytassuk is a szócséplést, bőven van miről beszámolni. :) Ezúttal a nagy projekt következő epizódjáról fogok tudósítani.

Szóval miután összegereblyéztem lelki rózsáskertemben a szirmokat, véleményemet nem rejtettem véka alá, azért a miheztartást tudatosítani kellett Máténál is, mert pasi megint alaposan belémrúgott. Sajnos aztán nehezen is kupáltam ki magam, a szakítás után munkavégzés is elég nehézkessé vált. Persze látszottak rajtam az érzések, kisírt szemek, elkeseredett arcberendezkelődés, megtörtség, a többiek vigasztalgattak. Ibolya és Piroska szavai nagyon jólestek, bár a csalódottságon akkor is úrrá kellett lenni! És azon is, hogy a pasikba vetett bizalom atomjaira omlott szét újra…a kapcsolat véget ért, a tanulságokat leszűrtem. 

Egyébként is újra szelet kellett fogni a vitorlába, hiszen volt egy függőben lévő projektem. Aminek következő részei startolhattak éppenséggel péntek 13-án. Ez volt az elsősegély tanfolyam, illetve reményem volt, hogy a vezetés is rendben lesz. Utóbbival kapcsolatban aztán ráeszméltem, hogy koncentrációt igényel, ami akkor nem biztos, hogy teljesen meglett volna. Az elsősegély tanfolyam érdekesnek bizonyult, egy bródy-s tanárnő okította az alapból kis csapatot. Valahogy órák hosszat el tudtam volna hallgatni őt, a stílusa magával ragadta a hallgatóközönséget véleményem szerint. És a kis vázlatlapokat is lehetett értékelni, hiszen nem kellett annyit körmölni. Elég hamar el is telt az első 3 órás etap, amely után valahogy ösztönösen végighaladtam azon az úton, ahol előző nap jártunk Mátéval, hadakozva különféle érzésekkel és gondolatokkal…és valahogy a hétvégét is végignyűglődtem. Érdekes mód, Attila igyekezett segítségemre lenni, mintha jóvá akarná tenni a múltat…de ahhoz előbb teljes mértékben vissza kéne szerezni a bizalmamat, ami most még nehezebb lesz, mint eddig volt! A fal szépen felépült, amivel védem majd magam!

Visszatérve a vezérfonalhoz, a következő héten is folytattam a nyomozást. Ekkor derült ki, hogy a szuperlicensz megérkezett, Gergő pedig majd keresni fog a gyakorlati órák egyeztetését illetően. Ám valami azt súgta, hogy szerezzem csak meg az elérhetőségét! :) Péntekig viszont türelmesen vártam, majd kezembe vettem az irányítást, és érdeklődtem a továbbiakról. Nagyon jópofa telefonbeszélgetést folytattunk Gergővel, majd abban maradtunk, hogy a nap végéig választ ad. No, ennek nem sok esélyt adtam, és kellemes csalódtam, amikor az elsősegély tanfolyam második kurzusáról hazafelé tartva hívott. Már fel voltam készülve a további húzódásra, de zöld jelzést kaptam, és másnapra meg is beszéltük az órát.

El nem tudom mondani, mennyire örültem, de egyúttal paráztam is. Szombat délelőtt elég nehezen bírtam magammal, jó, hogy jöttek Keresztapuék is, és nem hagytak túl sok teret a filózgatásra. Persze Dodi közben spannolt tovább, azt hittem, megverem...A nyugtatás nagyon rám fért, meg is kaptam Anyától, meg a kedvenc sofőrömtől. Negyed 2-kor jött létre a nagy találkozó Gergővel, és belecsaptunk a lecsóba, mindjárt úgy, hogy megkaptam Tamástól az ügyeskedési ukázt.

Aztán a Gergő közölte, hogy akkor most kivisz a Spar mögé a rutinpályára, és ott aztán kibontakozhatok. Ááá...pokolian jól vezetett. :):):) Volt (van) egy új tesztelésem az anyósülésből is, és valahogy azt éreztem, hogy biztonságban vagyok. Nem sok embernél éreztem el, a főnöknél és apunál környékeztek meg hasonló érzések.

Szóval kiértünk, egy tanuló gyakorlatozott ott, amíg az oktatók megkonzultáltak dolgokat, addig felderítettem a kocsit: pedálok, tükrök, kormány, műszerfal. Visszatért Gergő, papírmunka az ún. vezetési karton aláfirkálmányozásával, első lekistigrisezés. Hát ahogy mondta, pusztultam. Aztán még a születésnapomról is megemlékezett nagyon aranyosan. Majd ülésbeállítás, tükörbeállítás következett. Az első szeánszon csak az irányítással kellett foglalkoznom. No, itt jópárszor megkaptam, hogy a volánt le se tudom tagadni, tekertem jónéhányszor buszsofőrösen a kormányt. Aztán volt, hogy magam is észleltem, hogy nem kéne sofőrözni...

Gyakoroltunk vonal mellett menést, padka felé menést, ahhoz tartást. Ó, ott szépen óvatoskodtam, maradt is vagy 40 cm tőle. Erre megkaptam, hogy menjek csak közelebb és közelebb...10 cm-re sikerült megközelíteni. Közben folyamatosan nézegettük a távolságokat kiszállással. Meg játszottunk olyat, hogy a szlalom egyik póznájától 1 méterre tartásnál szóljak, hogy stop. Kicsit túlmértem, 1.20-ra álltunk meg. Igen, pár alkalommal nem sokon múlt, hogy eltaláljam a póznát, amiről nem tudtam, hogy műanyag. Rá is csodálkoztam erőteljesen az anyagára. :) Néha pedig túl alászedtem a kormányt, éreztem is, hogy nem lesz ez így rendben...de hát akkor lehetett visszafelé tekercsölni. Nagyjából be tudtam már lőni, mikor kell fordulásnál visszafelé kezdeni tekerni a kormányt. Az íven fordulásnál döbbentem meg alaposan, elég érdekes irányt vett fel a jármű. Azt hittem, hogy tökéletesen az íven maradok, és kiderült, hogy nem.

Közben adódott pár vicces buszsofőrözés, meg pár kiszállásnál véletlen gyerekzár benyomás. Nevetettünk is, hogy egyszer majd bámulatos ügyességgel kicsukkantom magam az autóból. :D:D:D Na jó, ez most nem sikerült. Legvégül a pedálokkal való küzdést gyakoroltuk. Azok lesznek a következő órák anyagai. Ami még meg kell majd barátkoznom, az a sebváltó, az 1-es kapcsolása néha 2-es lett... De ezt is mind, mind éreztem, hogy nem jó a dolog. Gergő nyugtatott is, hogy még nem cél, hogy mindent tudjak, majd fokozatosan.

Elég nehéz volt elhinni az elején, hogy tényleg nincs semmi elvárás, talán pont ez a legnagyobb baj is nálam, túlságosan teljesítményorientált vagyok. De a vezetést élveztem, és az órákat is. És várom a következőt. Ami hétfőn délután vált esedékessé. Már előre vártam, hogy megint kistigriskedhessek :D:D:D Ez a szófordulat nagyon bejött. Amúgy jó, hogy szólt a rádió is halkan, Gergő is dumált, szóval itt is több mindenre kellett azért figyelni, de szuper volt. Tényleg nem is kellett volna annyira izgulni! A végén a Tamás is érdeklődött, hogy hogy éreztem magam, mennyire fog majd menni, mi a meglátás. Annyira jólesett. Egyébként elsőre tényleg nem voltam rossz, sokkal több bénázást gondoltam magamnak... 

Szóval tetszett, és ez a lényeg. Ha úgy csinálsz valamit, hogy élvezed, akkor az menni is fog. Na ennyit a beszámolóról, jó részletes lett. Ja, még annyit, hogy az ablaktörlő is kellett egy picit, kicsit zavart is, ezt is meg kell majd szokni. De pokolian tetszett az első óra!

Meg a második nekifutás is, eléggé felpörgetett ez a vezetésesdi. Olyannyira, hogy egész hétfőn a vezetést vártam, mindenki észre is vettem a lelkességet. Statisztikák is elkészültek, pár mozgatás is megvalósult, kieg. melléklet is ellenőrzésre került, már csak be kell gépelni, úgyhogy égett a kezem alatt a munka...még a békítés is belefért, hiszen Éva és Ibolya elég komoly csatát vívtak egy hülyeségen persze.

Alig vártam az öt órás találkozót. Tanpályára kifelé beszélgetés, halál lazán csinálta a Gergő, én is szeretném így. :) Aztán nehezítő körülményként volt robogózást gyakoroló, és pár kiskölyök is, akik mozgása a kiszámíthatatlansággal volt egyenlő. Ja, és indulást nem sokat gyakoroltunk. Erre egyből indulás, és apu tegnap istenesen megkavart a jótanácsával (finom gázadás), hát az igen istenes lett! A Gergő csak pislákolt velem együtt. Ó, csak picit lódoltunk meg! :):):) Tehát jogos volt a finom letolás.

Na, a 2. napirendi pont néhány bemelegítő körözgetés után a szlalom volt, illetve a tolatás, kuplunggal barátkozás, és a parkolás. Éreztem mindig, hogy pl. későn szedtem alá a kormányt, vagy túl lassan csináltam. Vagy a váltó nem épp 1-esben kötött ki, vagy nem épp rückvercben...Hát a kormánymozdulatoknál a buszsofőrözést már kezdtem elhagyni, néha azért nem úgy sikerült, ahogy kellett volna.

Viszont sokkal jobban éreztem az autót is. Meg is lettem végezetül dicsérve. És kaptam egy kis ízelítőt az Y tolatásból is, illetve egy jelzést, hogy hamarosan következik az, hogy kimászunk a forgalomba. Egyenlőre csak úgy, hogy én kormányzok, indexelek, figyelek, Gergő meg pedáloz, de akkor is! Már vártam a következő órát, szívem szerint másnap folytattam volna, de hát Gergő is dolgozik...De legalább volt, ami tartsa bennem a lelket a hétköznapok során...:)

De most a tagolás kedvéért itt befejezem. Még jööööövök, kíméletlenül! :) Köszönöm mindenkinek a bizalmat és támogatást! :)