egy újabb vizsgakör, amelynél cél a kereszt megszerzése!

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Mint azt a szemfülesek tudják, nagy fába vágtam a fejszém idén nyárra vonatkozóan. Ennek első része júniusban lezajlott, a második és a harmadik júliusban került napirendre, ebből a vezetés órákat minden egyes alkalommal nagyon vártam. 

Az egészségügyi tanfolyami napokat már kevésbé, bár az elején nagyon tetszett a Tanárnő előadásmódja. A gyakorlati oktató hölgy már kevésbé volt szimpatikus, valahol nyers modorúnak találtam. Persze ő is elmondta, hogy mennyire fontos, hogy tanuljunk, így meg úgy fognak megvágni a vizsgán. És azt is taglalta, hogy mibe szoktak belekötni...így valósággal rettegtem ettől a számonkéréstől...főleg, mivel a baba újraélesztés se ment, elég jól egrecíroztatott is, bár ebben láttam némi jószándékot is azért. 

A stabil oldalfekvés gyakorlásnál és egyéb tipitapis dolgoknál szerencsére csoporttársam, Petra szegődött társamul, és ki is tűztük célul, ha van mód a gyakorlásra, megyünk. Csak hát a 30 ember előtti kínlódás nem semmi volt! Főleg úgy, hogy az oktató hölgy mindenkit leszólt, amikor nem volt tökéletes a mozdulatsor. Ha valakinek fájdalmat okoz valami, akkor úgyis szól...szóval nem értettem egyáltalán a viselkedését. Másfelől kezdők vagyunk ebben is, azért jártunk oda, hogy megtanuljuk...No mindegy, azért a jót is megláttam a túráztatásban! 

Az utolsó órát aztán megint a bródy-s Tanárnő tartotta, és különféle kötözések kerültek átnézésre. Illetve gyakorlásra is Petrával. Nem győztük lesni, mit csinálnak a többiek...:) Aztán próbálkoztunk utánozni őket...na, ettől is féltem, és el is határoztam szépen, hogy ezt kiemelten kell átnézni. Meg a tételekre is nagy-nagy műgondot kell fordítani, hiszen így is nagyon szubjektív tud lenni a vizsga. A Tanárnő nagyon kedves volt, az utolsó alkalommal is tételeket vettünk át, illetve igény szerint lehetett kérni, hogy e-mail-ben küldje a kidolgozott verziót. Már csak a vizsgabeosztás vált kérdésessé, de annak is utánakérdeztünk. Július 30-án jött el ennek a napja.

Persze alig aludtam valamit előzőleg...reggel a kórházban kezdtem, Anyát kísértem el kötözésre (ti.: elvágta a jobb mutatóujját egy asztal a hipermarketban), egy darabig vártam is Vele, aztán gyors kajavásárlás, és már be is robogott Gergő a szépséges kis Hyundai-al a Hotel előtti parkolóba. Egyből ki is ugratott a kocsiból, hogy helycserés támadás lesz.

Csak lestem...látta rajtam, hogy valami nem kerek, elmondtam, hogy vizsga lesz délután, meg hát az eset bennem van pénteken. Igazából elmondta, hogy a piros Peugeot 206-ost vezető p*csa nem előzhetett volna kanyarban, tényleg nem láthatta be...én annyiban voltam ludas, hogy átmentem a sávjába egy picikét. De nyugodjak meg, lépjek túl rajta, mire forgalmi vizsgához érünk, ilyen sávátlépés nem lesz. Az eü. miatt meg kinevetett...bár még most se tudom, miért volt ennyire biztos a véleményében...:)

Na, aztán a parkolóból kifelé jól belekavarodtam az indexekbe, aztán jött a körforgalom, az ment rendesen, és a csatornafedelekre is ügyeltem a rendőrség felé. Még egy körforgalom jött a Sport utcában gyalogossal kombinálva, sikerült a dolgot abszolválni. Jójó, még pedálok nélkül egyenlőre. A kormányzásba már nem nyúlt bele a Gergő.

A rutinpályán aztán körözés volt, felvezető körök, baromira élveztem. Aztán szlalomoztam megint, a parkolást gyakoroltuk. Húh, itt meg lettem dicsérve, mert be tudok úgy állni, hogy a két széltől egyenlő távra vagyok. Örültem is a fejemnek. A gondjaim innen kifelé adódtak mindig, index, kormány. Gergő nem tudom, hányadszorra magyarázta, szegényt szerintem lassan megbolondítom vele...a végén aztán Y-fordulók jöttek, erre valahogy ráéreztem. És vissza a városban se volt semmi gond, lámpák mögött épp egy (S)omló Volános busz mögé sikerült beállni áthajtva egy forgalom elől elzárt területen. Későn vettem észre. Gergő meg is érdeklődte, hogy milyen érzés volt szabálytalankodni... Alapvetően jó, hiszen nem tudatosan cselekedtem.

Aztán a pályaudvaros kanyarnál már csak kicsikét kellett korrigálnia a megállásnál a padkától. Mondanom se kell, hogy volán bagázs meg azt nézte, ki alakít és mit. :D A Tamás is. Majd biztosított, hogy természetes az átszervezés, a fiúk úgyis örülnek, ha alhatnak még 2 órát. És persze megint megkérdezte a helyzetállást is. Amikor elmondtam, mi okoz gondot, elég pajzán síkon, de elmagyarázta Ő is. Azt hiszem, ez segített valamit. :)
 

Mivel még időm, meghallgattam Nati csoporttárs beszámolóját a vezetésről és az egerszegi benyomásokról.
Majd pedig hazajöttem, és már mentem is vissza egy svunggal, jó, hogy ingyen utazgatok. Az eü. vizsga előtt aztán kiderült, hogy az egyik fiú csoporttársam kicsit tévedésben élt, de én is, mert álmomban nem gondoltam volna, hogy ő még nem vezet, csak vár, hogy hívják...kicsit fura nekem ez a hozzáállás...

Maga az eü.vizsga 1 körül kezdődött, a Tanárnő informált minket a vizsgabizottságról, hogy szét fognak cincálni mindent. Volt is megnyitószerűség, az úr el is mondta, hogy kíméletlenül megkérdez mindent, aki nem tanult, annak viszont látásra! Végül első körben hívott. Két részre osztódott a csapat, az egyik rész újraélesztett, a másik rész betegvizsgálatot hajtott végre.

Azt is hittem, hogy fújós művelettel vége is, a stabilt megúszom....És ezt úgy lehet elképzelni, hogy egymás mellett ment a két ténykedés, néha zavart is, hogy beledumcsiznak a mondókámban. A pasi (mentőstiszt egyébként) egyből a kéztartás miatt piszkált, de meglepődtem, hogy ott Vicázott nekem... De szerintem jó helyre tettem a praclimat, nem kellett volna majdnem az álla alá menni...már el is könyveltem, hogy bukóka...a sebességet meg gyorsnak találta (a gyakorlásnál meg épphogy lassú voltam). Még inkább elkönyveltem a bukót. De gyakoroltatta tovább. A befúvással nem volt baj.
Aztán jött a stabil oldalfektetés, itt a csaj elég készségesnek mutatkozott, a gurítás nem sikerült teljesen jól, a kezét szépen kitette, hogy ne kelljen húzni maga alól.

És akkor miután mindenki lélegeztetett, és stabilozott, jöttek a tételek. Én a garázsos CO mérgezést húztam meg a hasi sérüléseket. Már az elején megint megbuktam, mert bementem, kihúztam volna a kocsiból az ipsét. Erre rám is szólt a vizsgáztató mentőstiszt: "Szívem egyetlen Vica királynője, nehogy bemenjen, hát ott hal meg nekem...Vegyen elő egy gyertyát!" Hiába mondtam, hogy szellőztetek, rávágta, hogy kevés, kell a gyertya. A tételben amúgy ez nem szerepelt így, csak a mentés rész. Aztán eljátszottuk az ég, nem ég helyzetet, és végre sikerült kimentem onnan a jóembört.

A B rész a hasi fektetés, egy srácon kellett bemutatni. A fejéről nem volt szó itt meg, súgott még a vizsgaadminisztrátor is, hogy emeljem meg. Aztán ott tartottam totál parázva, hogy hiába tanultam bukó van! Amit lehetett, azt mindent elrontottam...erre felszólított aláírásra és sikeresnek minősítette a vizsgát. :D:D:D Az örömöm már megint olyan elmondhatatlan volt, hogy a motyóm megint bennhagytam (pont, mint érettségin). Az ajtóból fordultam vissza... Áááá...úgy örültem, örülök. A Tanárnő kifaggatott szépen, jót beszélgettünk, megvártam a csoporttársakat ugyanis. Egyébként a Tanárnőt elhallgattam volna napokig, nagyon jó előadó!  

De alapjában véve jó, hogy ezen a megmérettetésen is túljutottam. Közben rájöttem, hogy már tényleg utálok vizsgázni. Pedig még a legneccesebb hátravan...ám valahogy mégse tartok tőle annyira, mint tartottam az eü-től...Minden jó, ha a vége jó, egy lépéssel közelebb jutottam a végső célomhoz. :) Most már csak a vezetés órák során kell eltanulnom a lehető legtöbb mindent a kiváló mestertől. :) Majd alakul, de természetesen tudósítok mindenről!