Karácsony előtti zajzeli

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Karácsony. A szeretet ünnepe, melyet a nagy várakozás, azaz az advent előz meg. Na igen, a városokat már november végén elkezdik ünnepi díszbe öltöztetni, és tényleg csodás végigmenni ilyenkor az utcákon. 

És amikor így karácsony hetében az ajándékok után kajtattam, még inkább melegség járta át a lelkem, ha csak felpislantottam erre a fényárra. Még akkor is, ha a havazás éppenséggel elmaradt, és furcsa mód, záporok hozták el a csapadékot. Hmmm...ami azt illeti, lesz ennek még böjtje, úgy hiszem. De nem az időjárás változékonyságáról akarok most írni, hanem 2012. karácsonyának felvezetőjét szeretném megalkotni.

Szóval a karácsony előtti hét elég húzósnak volt mondható, talán húzósabbnak, mint a tavaly ilyenkor. Hétfő azért hozott némi mosolygást és vidámságot, s talán némi megnyugvást is. Mesterem ugyanis rászánta magát, hogy hallgasson tanácsomra, és látogatást tegyen az omlós bázison. Szívesen kalauzoltam Lacihoz, aki rögtön össze is kombinált minket szépségesen, és ennek jegyében kettesben is hagyott pár percig minket Gergővel. Ebben a néhány pillanatban a vizsgámat tárgyaltuk ki, és talán ez nyugtatott meg leginkább. S bár Laci marasztalt, én inkább a munka frontján próbáltam kiteljesedni.

 De azért nagyon drukkoltam a Mesternek, hogy sikerrel járjon, s valami bájos jelként megfelelően időzítettem, hogy távozásában megakadályozzam. :) Közben végülis csak majdnem elcsapott egy busz...:) Na igen, közlekedésben még mindig veszélyes vagyok, már gyalogosként is! És a jó híreknek nagyon tudtam örülni, jó érzés volt segítőleg fellépni. Ami pedig a vizsgát illetően tényleg lecsillapított, az Gergő sztorija a saját negatív vizsgatapasztalatáról. Ni, és miből lesz a cserebogár?:) Amúgy igen, kiismert a pár hónapos közös projekt kapcsán, és legnagyobb oktatói kvalitását ebben látom, hogy a lelki vonzatokat is meglátta. Majd jelenésének legvégén telefonos értekezést is csaptunk, és menten meglett múlt-jelen-jövő összhangja, illetve munka-nem munka viszonya is nagyjából. De aminek a leginkább örültem az az ígéret, hogy jön velem (neeeem, nem az élő show-ba) a következő megmérettetésre. Hát igen, ha másért nem, a hangulatért, és mert nincs bizonyítás. És ez a belém vetetett bizodalom valami fantasztikus. 

S miután a karácsonyi, újévi jókívánságot is letudtuk, már oda is jutottunk, hogy lépnem kellett a doktornőhöz. Hát jó, vagy sem, de folytatás következik januárban. Majd orvososdi után voltam olyan elvetemült, hogy visszaléptem az irodába, miután egy függőben lévő feladathoz kellett előkészületeket végezni. Ám persze a remek hétkezdet is a városban végződött, amolyan felderítőkörúton. De legalább mosolygósan. 

Kedd is hozott némi mozgalmasságot, bár többé-kevésbé tudtam a saját feladataimmal foglalkozni végre. A nagyját sikerült letudni, amikor is jött egy táblázat, amiben különféle kommunikációs eszközöket kellett darabszámra megadni. No, és itt következett a rögtönzött leltáram, és a viszonylag gyors megoldásom. Olgival is tudtam pár szót beszélni, bár kicsit elkeserített, hogy nincs túl jól. Mondjuk kedves volt tőle, hogy a különféle dolgok lelkemrevételétől óva intett...hát ami azt illeti, a példája tanulságos lehet. Természetesen a vizsga is téma volt a cégnél továbbra is, de ekkor már lazábban tudtam venni a buktavárit is. És nem kicsit lepődtek meg a munkatársak, na igen, mert nem prezentáltam a vizsgaidőpontot. 

Délután ismét csak a nyakamba vettem a várost, és ismét csak a nézelődésig jutottam, egyre jobban körvonalazódott az ajándék a családnak, illetve Anitának. És arra is rá kellett eszmélnem, hogy két óra eszméletlen kevés a nézelődésre is. 

Szerda és csütörtök is nyugisabbnak volt mondható, sikerült végre eljutni a számviteli zárásig, közben persze nyugtalanítottak az elmaradások. És az is, hogy Dodi ajándékán még mindig vacilláltam. Bár legalább Anita meglepijeit sikerült beszerezni. Csütörtökön főnök is meghökkentett, hogy egy kolleginával való szakmai megbeszélés után egyszercsak rákérdezett a kocsira. Gyorsan rájöttem, mit is szeretne tudni, és konstatálltam az eredményt, amit nem igazán akart elhinni. Így meg is kérdezte, mi volt a hiba. Hát megnyugtatásomra közölte, hogy tényleg nehéz szituáció volt. Na ja, jó radarom van az ilyenekhez! :):S De rendkívül jólesett az érdeklődése, és hogy bokros teendői között is rákérdezett. 

Délután aztán az utolsó előtti körök is lefutódtak ajándékvásár ügyében, és még a névnapi szépséges virágom is hazaszállítódott. 

És így jutottunk el a hét utolsó munkanapjához, a péntekhez. Megvallom, már rettentően vártam, hogy a kis csekélységet átadjam két közvetlen kolleginámnak, akik örültek is. Ibolya Anya pedig névnapunk alkalmából köszöntött fel mindkettőnket Évivel. Amúgy idén a céges névnapozást elhalasztottuk, ennek megfelelően nem is szólt róla senki se Ibolykát kivéve. Kissé jövős-menősre sikerült a nap, és bizony ekkor körvonalazódott, hogy két ünnep között is jönnünk kell egy extra feladat okán. Kicsit kétségbe is estem, mivel - bár amúgy is munkásra terveztem a két napot - a leltárakkal akartam foglalkozni főként. És elmaradásom így még nagyobb lesz...kicsit összetörtem, de majd valami megoldást kieszelek. ;) 

Addig is örültem, hogy eljutottunk a hétvégéhez, mely alapvetően pihentetős és kikapcsolódás jelleget öltött. Kellett is ez, hogy karácsony meghitt pillanatait ne filozofálgatással töltsem, hogy igazi ünnep legyen az ünnep. De ez egy másik rege, melyről hamarosan beszámolok. Addig is legyetek jók! :)