Vezetési megmérettetés

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Elérkezett a nagy pillanat, amikor is tudáspróba következett. De meg kell vallani, nagyon-nagyon utálom a vizsgákat már. De sajnos a passzust is csak vizsgakörrel lehet megszerezni. És december elején egyik délután csörgetett Gergő, ha vizsgázni óhajtok, akkor a vizsgadíj rendezését követően mehetek is. :) S mivel egyszer mindenképp meg akartam magam mérettetni, így vártam a nagy dátumot.

December 7-én viszont még órát iktattam be, és Gergővel elindultunk Veszprémbe. Fura volt a kezdés is, hiszen kicsit megcsúsztunk a starttal. Azonban sikerült fél órán belül odaérni. Itt kicsit kanyarogtunk, és éreztem magamban a képességet egy újabb órára, úgyhogy maradtunk, és parkolásokat gyakorolgattunk forgalommentesebb övezetekben. Közben szépen ránk is sötétedett. Úgy negyed 6 körül indultunk vissza Ajkára, hát eléggé nehezen tartottam úton a járművet. De szerencsésen megérkeztünk haza.

A nagyobb etapok vállalása aztán folytatódott hétfőn is, bár úgy indultunk, hogy csak akkor lesz három óra, ha bírom erővel. Kezdetben Füred felé tettünk egy kitérőt, ahol kedvenc manőveremet (egyíves fordulat) gyakoroltuk, persze tökéletesen nem tudtam végrehajtani elsőre, ami bosszantott is. De az újrázás már tökéletes kivitelezést hozott. A városba visszafelé világlott ki előttem egyik legnagyobb félelmem, hogy mi van akkor, ha elrontom az oktatói utasítást?

Végül gyakoroltunk mindent, és sikerült a havas viszonyokat is kipróbálni. Hazafelé kicsit húzósnak mutatkozott az út, de kevésbé fáradtam el, mint első alkalommal. És a teljesítménnyel is elégedett lehetettem. Gergő még szólt pár jó szót lelkesítőleg. Úgy is hatottak szavai. :) Abban maradtunk, ha akarok még menni, Tamással megtehetem, csak legyek "határozott kistigris". Hát ezzel  a pluszórával kapcsolatban vívódtam rendesen, de végülis úgy döntöttem, hogy lesz, ami lesz a vizsgán.

El is következett december 14-e (péntek). Előzetes terveimmel ellentétben kénytelen voltam munkahelyen is közölni a vezetőséggel, mert ontották a határidős projekteket nekem. Jólesett ugyanakkor, hogy újdonsült helyi vezérigazgatónk nem tartotta kihívásnak esetemben a forgalmi vizsgát. :) És végül itthon csak kiszivárogtattam a dátumot.

Szóval autóval mentünk, és negyed 7-re beszéltünk meg találkozót Gyepesen az üzemanyagkútnál. Már jó ideje tipródtam, mikor begördült a jármű, és persze, hogy a buszmegállóban álltak meg...Petra pedig eléggé izgulhatott, mivel még alig csuktam be magam mögött az ajtót, már indult is. Az odaúton megkaptuk az utolsó instrukciókat. Elsőként Bálint vizsgázott. S míg ő vezetett, az apja osztotta a válogatott szitkokat nekünk az egész okítással kapcsolatosan...eléggé idegesítő volt. És persze jól ki is akadt, amikor Bálint megbukott. Másik Bálint következett, miközben megdumcsiztuk Petrával, mit is kell átnézni első körben, és mire kell nagyon ügyelni a folytatásban. Elég hamar eltelt az idő, közben Anyával is forródrótoztunk. Fogadásunk volt, és eddig nyerésre állt...s miután Bálint 2 visszatért, még jobban erősödött a kedvező helyzete. S míg Petra vizsgázott, addig én Bálint 2 beszámolóját hallgathattam meg a biztatásaival egybekötve. Kellett is ez, mivel Petráék elég hamar visszaértek. Ez előrevetítette a sikertelenséget. :(

Tamás elég hamar oda is intett a gépjárműhöz, és jóval 10 előtt kezdetét vette az én vizsgaköröm. Mindjárt be is vackoltam a cuccaimat a csomagtérbe, hogy a kötelező bemutatkozásokat és útvonalhúzást követően újra kiszállhassak a személyi okmányaimért. Majd a papírmunkát követően elvégezhettem a kötelező induláskori ellenőrzéseket. Nagy izgalmamban volt, amit kétszer is megnéztem, de az előző órai leosztásnak megfelelően mindent szépen alaposan szemrevételeztem. A kocsiba visszacsücsülve viszont a vizsgabiztos rosszaló tekintetébe ütköztem, és onnantól úgy éreztem, hogy ez eleve el van döntve...hiperszuper módon kellene végigmennem a sikerhez. Aztán persze indulás előtt a telefonom is prüttyent egyet, ami megintcsak némi zúgolódást váltott ki biztosi részről. Holott csak sms volt...No, ez is kizökkentett a ritmusból, úgyhogy a guruló fékpróba után a Stop-os megállás is rövidre szabódott. Tamás azért segített. :)

Az indulás után persze Tamás utasítását nem tudtam követni, túl sokat vártam a sávváltással, bár nem is voltam biztos az ukázban (hogy egy sávot kell jobbra jönni, vagy a kereszteződésnél megyünk majd jobbra), a visszakérdezést pedig cikinek tartottam. Így maradtunk irányban. Sándorunk be is szólt miatta. Mint ahogy a körforgalomnál való (szokásos) várakozás miatt is. Majd még kétszer sikerült utasítást rontanom. Ezt se hagyhatta szó nélkül természetesen, bár engem ezzel csak tovább cukkolt. Az igazság az, hogy meglepődtem, hogy a pláza parkoló is vizsgakör rész. :) Egy utcán felfelé aztán egy teherautó mögött sikerült megállni, miután szándékait nem tudtam egyértelműen kivenni. A szembeforgalom jelentősnek mutatkozott, és mögöttünk is gyűlt a sor, balról pedig záróvonal díszelgett. És hirtelen felvillantak a tolatólámpák...s míg körbenéztem a lehetőségeket illetően, Tamás már be is avatkozott...igazából nem lett volna itt jó megoldás, mindenképp buktát eredményezett volna, bármit is csinálok. 

A végén persze Sándor jó lealázott, hogy itt aztán semmi se volt jó, a gyalogosnak is elfelejtettem megadni az elsőbbségét az átkelőhelyen (noha kétszer is megnéztem, van-e ott valaki), majd ironikusan kellemes ünnepeket kívánt. Síri csendben autókáztunk haza. Amikor pedig Tamást hívta Gergő, hát majdnem elbőgtem magam. Hogy elizgultam volna-e? Igen is, meg nem is. Persze rosszkedvem azért megalapozódott, bár ez nagyjából addig tartott, míg Gergővel nem beszéltünk személyesen a következő héten. Szépen el is döntöttük, hogy a következő megmérettetést együtt kéne megpróbálnunk. Mert valahogy a légkör más, amikor Gergő ül mellettem. Tamásnál előjött egyfajta plusz megfelelni vágyakozás...Azért köszönöm mindenkinek a biztató szavakat! Meg fogom csinálni...előbb, vagy utóbb! :)