Kirándulás Polgárra

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Mint azt tudhatjátok, munkámat, egyúttal hétköznapjaimat is színesítik időre időre különféle céges események. És ilyen téren szerencsém is van, hiszen a kollektíva kiváló. Anno, volános berkekbe való bekerülésemkor álmodni se mertem volna hasonlóról. Ilyen csapattal pedig szívesen megy az ember bárhova, legyen szó buliról, vagy épp kirándulásról. S mint minden évben, a szakszervezet ezúttal is szervezett eseményt, ezúttal Polgárra mentünk, ahol egy veterautó és busz kiállítás megtekintése került tervbe a szokásos esti mókuláré mellett. Mindezt szeptember közepére datálták. 

Mint tárgyi eszköz könyvelő fontosnak tartottam a veterán járművek megismerését, így ki se lehetett volna hagyni a bagázsból. :) És hogy lelkesedésem fokozódjék, Olgi elődöm részvétele is engedélyezve lett, ezen örömhírt pedig én közleményezhettem Vele. Elég hamar elérkezett a másnap, amikor is korán ki kellett robbantani magam az ágyból, hiszen az ajkai főbuszpályaudvarról történő negyed 6-os indulás volt kitűzve. Szép kis volános csapat verődött össze már a buszon is, amelyhez Anyukám is csatlakozott. Hát majdnem jöhetett Ő is kirándulni. :) 

Meg kell mondanom, ezúttal is remek gárda verődött össze, bár a létszám kissé alulmúlta a várakozásaimat. Persze nem szabad megfeledkezni arról, hogy több autóbuszvezető szolgálatot teljesített, illetve többen szüretelni voltak hivatalosak. És ahogy az lenni szokott, kissé megkésve vette kezdetét a nagyságrendileg öt órás utazás Hajdú-Bihar megyébe. Nagyon vártam a menetet, már csak azért is, mert épp előző nap lettem biztosítva arról, hogy következő vezetésórán Veszprémbe vesszük az irányzékot. :) Ahhoz pedig nem ártott tájékozódni. :) Már amennyire ezt a derengő hajnalfények mellett lehetett, meg is próbáltam összpontosítani táblákra és egyéb közúti jelzésekre. :) 

Útközben pedig - ahogy az lenni szokott - szervírozásra kerültek a nassolnivaló majdnemhamubansült pogácsák. És kicsit később az itókák is. No és itt következett a szekálás, miután agancsos nedűn kívül mást nem óhajtottam. Mivel volán körökben ismert volt, hogy vezetni tanulok, így megkaptam sorra, hogy nincs itt az oktató, és most nincs hajtás, úgyhogy nyugodtan fogyasszak. De hát a mérték fontos, azonban jó téma lett ez az autókázás. És mivel adódott fekvőhely is, így tudtam ingázni is társaságot illetően. Persze az út során szünetek is közbeiktatásra kerültek, így először Velencén tartottunk pihenőt. Meg kell jegyeznem, hogy akkor még pompás volt az idő. Továbbindulva láthattuk, ahogy egyre inkább felhőbe burkolózik a táj, ezzel sanszossá vált, hogy a kiállítást is elmossa az eső. Azért reménykedtünk, hogy nem így lesz. 

Budapestre elérkezve aztán kissé küzdöttem az érzéseimmel ismételten, főleg, amikor átkeltünk a Petőfi hídon. A forgalom figyelésével próbáltam figyelmem elterelni, ez sikerült is nagyjából. Pestet elhagyva kaptuk a hírt, hogy bizony az egész polgári rendezvény csúszásban van, hiszen leszakadt az ég. Így új ötletként az is felmerült, hogy az egész felvonulást kihagyjuk, és átbuszozunk valamely szomszédos országba. Hiszen buszozni jó. :) Végül aztán maradt minden az eredetiben. 

11 óra felé járt az idő, amikor is megérkeztünk Polgárra. Egy útkereszteződésben aztán bővült a csapatunk, ugyanis néhány szervező fiatalt vettünk fel, akik beirányítottak minket a központi pályaudvarra, ahol kis technikai szünetet tartottunk. Folytatva utunkat, kiderült, hogy mi is a felvonulók között leszünk Ikarus E95-ösünkkel. Öröm és boldogság. Persze akkor még nem tudtuk, hogy ez nem áll másból, mint old timer buszok mögé való besorolást és végigsuhogást a településen...A felvonulás maga egy gyorsulási versennyel ért véget, ahol lehetett szépen a gázpedál tartós megtalálása ösztönözni a sofőrünket. 

Végezetül leparkoltunk az Archeoparkban. Itt aztán szépen körbe lehetett járni a járműveket, amit Olgival és Évával meg is tettünk. És persze sorra kattogtattam a fényképezőgépet is. A legjobban az Ikarus 31-es nyerte el tetszésemet, és örültem volna, ha fel is lehet rá szállni. Azonban csak egy IK55-ös állt ilyen szempontból rendelkezésre...Közben igyekeztem bővebb információkat nyerni arra vonatkozóan, hogy volántársaságunk hova is transzporálta el ezeket a csodajárműveket...végülis csak annyi derült ki, hogy selejtezésre kerültek...:S Ettől függetlenül lelkesen fotóztam a különféle Ikarusokat és a régi idők gépjárműveit (Ladát, Trabantot, Skodát). Majd felfedezte a női szakasz, hogy itt bizony a vidéki életet bemutató pavilonok is felállításra került, így ezeket is körbejártuk. Illetőleg a tájházakba is be-belestünk. Hát igen, érdekes volt megfigyelni például a méretbeli különbségeket az egyes ajtófélfák között is, illetve azt is nyomon követhettük, hogy változtak a berendezési tárgyak stílus szempontjából. Ezeket is lelkesen fotóztam, gondolva arra is, hogy Dodi ihletet kap belőlük. 

A jó órás free time programból történő időben buszhoz érkezésre nagyon figyeltünk, nehogy ebből perlekedés kerekedjen. Elég volt a szervezőkkel való összetűzés parkolóhelyet illetően...további rosszallást váltott ki, hogy a meghirdetett nosztalgiabuszozás is az elmaradott események közé került, mivel nagyon későre datálták azt...így maradtunk omló volánnál, és lebuszoztunk népszámlálást követően a Tisza-tóra. Itt újabb show műsor következett Lajos jóvoltából, aki volt olyan merész, hogy megmártózott a nagyjából 10 fokos vízben...na igen, végülis egyszer élünk...a kuriózumot igazából az adta, hogy fürdőruha nélkül tette mindezt. :) De talán ez volt az a momentum, ami izgalmassá és emlékezetessé tette az egész kirándulást. :) Utunkat aztán a vacsorának helyet adó Mátrafüred irányába folytattuk. 

Természetesen a férfiegyedek nem igazán bírtak magukkal, így jó óra múlva újabb kitérést kellett beiktatni. S miután az üzemanyag is fogytán volt a tankból, így egy Mol töltőállomást is igénybe kellett venni. Jómagam ekkor kezdett elálmosodni, így engedtem Jani bátyám kávés invitálásnak. 6 óra magasságában értük el a célhelyet. Az étterem nagyon hangulatosnak volt mondható, egyedül a táncteret kicsinyelltem. Illetve az zavart még, hogy nagyon be lettünk zsúfolva. Már az italok szervírozásakor kevésnek mutatkozott az asztalokon rendelkezésre álló hely...úgy próbáltunk rendeződni, hogy a négyszemélyes tál elférjen...az asztaltársaságunk nagyon különlegesnek mutatkozott, Szellem apuka és Házi úr szórták jobbnál jobb poénjaikat. És többek közt ekkor lettem megdicsérve az előző napi vezetési ügyeskedésért is. :) És őseim kapcsán is fel lett emlegetve egy-két kedves sztori. Úgyhogy a hangulat megalapozódott. 

A tál pedig felülmúlta várakozásomat, szépen végig is ízleltem mindent. :) Vacsi után pedig előmozogtunk Olgival, Évivel és Petivel. Felfedeztük a tájat is séta közben. Abszolúte üdülőkörnyezet övezte az éttermet. Persze a vezetés is fel lett emlegetve a meredeken való elindulás okán. :) Visszatérve az étterembe kezdetét is vette a táncos mulatság. Lényegében alig akadt pár perc pihenőm. Lajos ismét bebizonyította, milyen remek táncos. És közben kiokosított vezetéstechnikailag. Ígéretet kaptam arra is, hogy omlós buszosok nagyon fognak figyelni rám. :) 

Táncpartnereim közül ki kell még emelnem Szellem apukát, aki most is csak a lájtosabb számokat vállalta, és folyamatosan lassításra ösztönzött. :) Sajnos azonban amikor a legtöbb sofőr ihletet kapott a táncra, már indulni is kellett hazafelé. Valahogy a hazaúton aztán mindenki bepunnyadt, persze én megint nem tudtam szenderegni. Így végigfigyeltem az utat ismételten. Meg kell mondjam, a pesti éjszakai díszfények most is lenyűgöztek...

Végül aztán egy székesfehérvári kitérő után fél egykor érkeztünk meg Ajkára. Ahonnan aztán Olgi fuvarozott haza. És hogy örülhessek, az anyósülésen rendezkedhettem be. Hát a hazaút is tartogatott izgalmakat az úton-útfélen csapatostul garázdálkodó vadak okán. Majd a csapategységesség jegyében maradtam a kocsiban, mikor Jolit hazavittük Orosziba. Hát igen, tanulni próbáltam, amennyit csak lehet. Kicsit megijedtem azonban, mikor egy világításkapcsolás helyett világításmegvonás következett...ez a momentum valahol jót is tett nekem, megerősített, hogy a rutinosak is hibáznak...Oroszi határában újabb vadas kaland következett, setesuta őzikék saját patájukban elbotolva ugráltak át egyik árokpartról a másikra. De még jó, hogy világított a szemük...onnantól igyekeztem Olgi segítségére lenni, hogy kerestem a világító pontokat az éjszakában. Szóval élménydús hazaút volt ez is, fél 2-kor szálltam ki a házunk előtt. 

Összességében ez a kirándulás is szupernek minősíthető. Nagyon kellett ez a kis kiruccanás is, az utas élményekről nem is beszélve. Örülök, hogy a csapat még közelebb került egymáshoz, ugyanakkor sajnálom, hogy sokan kimaradtak ebből a buszlesős műsorból. Mit is mondhatnék zárásként? Jövőre...Veletek...Ugyanitt. :) Remélhetőleg addigra már a hazaút miatt se kell aggódnom, azaz nem leszek máshoz kötődve...:) De ez tényleg a jövő zenebonája! 

Zalaszentgrót 2012.

Üdvözlet kedveskéim!

A tavalyi évhez hasonlóan cégünk idén is szervezett ún. fürdőjáratot. Ennek helyszíne ismét csak Zalaszentgrót volt, idejét pedig az augusztus 20-i hosszú hétvége első napjára tették. Kiindulva a korábbi abszolút élménydús eseményből, most se lehetett kérdés a részvétel a Kis tesók részéről. Na igen, mert ki mást vihettem volna magammal, mint imádott öcsémet, Dodit! :) 

Ezúttal az indulást kicsit későbbre datálták, így a 7 órási busz megfelelőnek mutatkozott az ajkai betérésre. A főbuszpályaudvaron már gyülekezett a kis csapat, ahol meglepően sok volt a fiatal is.

A köszöntő sorokat követően aztán elfoglaltuk helyünket az IK E95-ösön, majd 8 óra körül el is indult a fürdőjárat. Legnagyobb meglepetésünkre a Tűzoltó utcába fordultunk be. Erre azért volt szükség, mert a készleteket fel kellett tölteni, hogy Dodi is elégedett lehessen a Volán szolgáltatásokkal. Persze szavunk így se lehetett, mert megkaparintottuk a pogácsás zacskót addigra már. Az útirányt ezúttal Ajka-Padragkút felé vettük, ennek során végig flesseltem, hiszen előző nap még ott kocsikáztam. Jó öcsém nyugalomra is intett, hiszen most nem én kerültem vezető szerepbe. Na igen, de jó azért figyelni. :) Padragon aztán bővült a társaság Máriánk és Józsi által. Őket követte a nyirádi kitérésben Balázs és párja. Az út során lassanként az aperetifek is előkerültek, ez kellett hangulatalapozónak is. :) 9 óra előtt valamicskével érkeződtünk meg Zalaszentgrótra.

A jegyváltás után eléggé szétszóródott a gárda, de aztán újra egybegyűltünk talán Peti piros pettyes labdája által is. A vízilabdázás most is nagy sikert aratott. Jómagam ezt a tevékenységet meg-megszakítottam egy-egy úszkálás idejére. Ennek során döbbentem rá, hogy mi az, ami a vezetésnél is eléggé meg tud zavarni. És gyakoroltam is, hogy a koncentráció újra visszatérjen, ez néha sikerült, néha nem. Alkalmanként egy-egy sávomba beúszó szemüveges búvár Kund (szóhasználat Dodi után szabadon) kizökkentett lelki nyugodalmasságomból, illetve Lajosunk is alakított a célfotókkal.

Ezúttal megismertem minden medencét szinte, a déli órákat pedig kifejezetten árnyékos helyen töltöttem óvatosságból is. De az élményelemeket is kipróbáltam, az a masszázs kifejezetten jól is esett.  Persze túl sokáig sehol sem voltam magamra hagyatva. Lajos – a tiltó jelzés ellenére – beugrott az ülőmedencébe lányai mellé. Azért jó volt látni, hogy apaként is próbálkozik jellegzeteset alakítani. :) Némi pózerkedést követően aztán újra csak megmártóztam a kinti medencékben, próbáltam úszást mímelni. :) És kis vízilabdázás is jöhetett az étkezést követően. Jólesett, hogy csak rám várnak a vízben…

Lajos persze folyamatosan hozta a formáját a hülyeség terén. A portás feleségével űzött tréfát, és dobta be a partról a medencébe. Ennek során tűnt el a hölgy lábbelije, következhetett a buvárkundkodás. Szerencsére megkerült a pacsker. Én pedig jobbnak láttam, ha alapból menekülőre fogom utamat, még mielőtt még a következő áldozat szerepét megkaptam volna.  Az idő persze haladott előre sietve, így hamar elkövetkezett az öt óra, amikor is szárítkozás és átöltözködés vette kezdetét. Valahogy elszöszmötöltem, így órámra rápillanatva már negyed 6-hoz közelítettünk. No több se kellett, mint Zrínyi, rohantam ki az öltözőkabinból Erika és Éva meghökkenésére. Aztán sikerült őket is sietésre ösztökélnem. Mint utóbb kiderült, persze feleslegesen, mert jó fertály órát csúszott az indulás a vacsorahelyszínre. Kellemes kis paprikás színünk ekkor már világosan látszódott, és szokás szerint a szemeim is fájtak. :S

Az estebéd helyszínéül a Hegykapu Étterem lett kiválasztva, így jó hangulatban tartottak errefelé. Útközben persze jellemzően a táblákat és egyéb jelzéseket figyeltem automatikusan, és döntöttem el, hogy amennyiben lesz jogsim és járgányom is, körbejárom a környékünket. :) Megérkezvén a Somló kapujába, kristályosodott ki, hogy adódott némi gumiprobléma, majdnem slick-eken utaztunk…:S:S:S Hát igen, a profilmélységgel tényleg gondok adódtak…az étteremben aztán hamar elfeledtük a műszaki kínokat, miután előkerültek a boroskancsók.

A külön terem nagyon tetszett, tágasnak is mutatkozott, a dekoráció is nagyon bejött, és hát alapból vidám, mulatós népséggel érkeztem. A borokat megízlelvén aztán mindjárt jött az első kritika a juhfarkot illetően az igazán ínyenc kóstolóktól, de a csere azonnal megoldott volt. Khm…kell is a külföldi népátverés…A magam részéről a portásra és a kedves nejére lettem picit pipa, miután összekevertek a felszolgáló személyzettel, hogy állandóan rám osztották volna a borkimérés feladatkörét. Na, ahelyett rendre fogadtam a táncra invitálásokat. :) Hát ha már szeretek is táncolni, és ha már lényegében az egész mókuláré során ezt a bulizós szakaszt vártam leginkább.

A vacsora kiporciózás ideje is eljött úgy fél 8 felé, itt is meglepetések érték a csapatot, mivel a rendelésbe csúszott némi hiba, és a nokedlis marhapörkölt-bakonyi mártásos hús aránya megbolydult. Lett így néhány pluszadag, aminek egyikére jó öcsém fogat is formált a későbbiek során. Igen-igen kiadósnak mutatkozott az étel, jól el is teltem vele. Ám ahogy az lenni szokott, le kellett azt dolgozni a táncikával. A portás ismét alulkulturáltságát mutatta meg az asztalnál való disznó módon való viselkedésével, így örültem, ha nem kell néznem a képét.

És jólesett a mozgás, a folytonos pörgés, és maga az érzés is adott egy pluszt, miszerint kedvelnek és figyelnek rám. Némi noszogatást követően Dodi is kezdett kibontakozni, így szerezve pár pozitív pontot a hölgyeknél. Nagyon belelendült, így a maradék bakonyi mártások bepusztításáról lemaradozott…és ez később is a rejtvények sorát gyarapította (hová lett a sok kaja? címmel).

Egy gyors vonatozást követően meglepő módon végéhez közeledett a móka, mivel a zenész a távozás mezejére készülődött. Ez szintén kicsit furcsa volt nekem, hiszen a hangulatra abszolút nem lehetett panasz, és az éppen akkor kezdett a tetőfokára jutni…így némi tánc után italunk felhörpintését követően már a busz felé masírozott a társaság. Újabb meglepetésként az első állomás a hazaúton Noszlop volt, így negyed 11-kor már lépkedtünk jó öcsémmel házunk irányába a buszmegállóból.

Ha összegeznem kellene a rendezvényt, akkor újra csak azt mondhatom, hogy nem maradt alul a várakozásaimmal szemben. Valahogy már igényem is volt talán a stressz levezetésre is szolgáló táncos megmozdulásra, másfelől a társaság és a jó hangulat is kellett, hogy kizökkentsenek a hétköznapok egyoldalúságából és monotonitásából. Persze örültem volna, ha Dodi mellett elkísér végre a társam is, ám ez idén megint nem jött össze. Talán jövőre. ;) Igen, remélhetőleg jövőre, Veletek, ugyanitt folytatás következik!

Guruló élmények újabb sorozata :)

Üdvözlet kedveseim!

Ahhoz képest, hogy egy hét szünetet kaptam vezetés terén, a napok elég ütemesen suhogtak tovább. De ez is rendjén volt így.  A már emlegetett féléves beszámoló adott elfoglaltságot szépen, bár sikerült egy-két táblázatos segítséges kidolgozni a későbbiekre vonatkozóan. Hát ha akkor is feladat tobzódás lesz…:) Na igen, és ebben a szünetben a drága kollégáim mindennap megkérdezték, hogy délután begördül-e a T-car (tanulókocsi), lesz-e vezetés. :)

Effektív vezetés nem volt, de Kresz ismétlés rendre megtörtént. Az augusztusi második hétvége pihentetős jelleget öltött, de már nagyon-nagyon vártam a hétfői vezetés órát, aminek időpontja akkor még bizonytalan volt. Bár igazán nem is számított, hiszen szabadságoltam magam. Legnagyobb meglepetésemre már vasárnap este előkerült Gergő hazafelé a külföldi kirándulásból. Valahogy már az egyezetés is roppant humoros hangulatban zajlott, hiába…van stílusa! :) És ez csak fokozta a vágyamat a kocsiba huppanáshoz…

Augusztus 13. hétfő

Igen, nagyon hamar eljött a hétfő... Bár reggel úgy ébredtem, mint aki alig aludt.
A 7 órási járattal vettem az irányzékot Ajkára, hogy a negyed 9-es meeting-ről nehogy elkéssek. A pályaudvaron aztán Attiláékkal találkoztam, de mivel még volt ügyködnivalóm, így csak köszönésre futotta. A reggelivásárlás és topáncsere után következtek az izgatott várakozás percei a Hotel előtt. Ahol aztán egyből helycserés támadás következett, és megkaptam az irányítási jogot, igaz, még pedálok nélkül a felvezető körökre. A körforgalomban zavarodtam meg picit a Móricz Zsigmond utcánál a kihajtást és indexelést illetően. Na az tényleg minden volt, csak jó nem. És ezt ki is nyilatkoztattam. Éljen a maximalizmus! :)

Majd előzetes latolgatásomnak megfelelően Tósokot vettük célba. Meg kell állapítanom, hogy valami fantasztikus élmény volt elhajtani mamám régi háza előtt, illetve nagynénémék előtt. A balra kanyarordásokat gyakoroltuk, mivel Vicuka rendre a másik sávban kötött ki...:S Végülis már második nekifutásra helyrekerült. Addig néhány dicséretet is be tudtam zsebelni a biciklisek helyes előzéséért. Szóval ott tekergőztünk, kereszteződéseket figyelgettünk, és bal-jobb kanyarokat csinálgattam.

Aztán volt egy parkolászás is, de még véletlenül se az általam kipécézett helyre. És mindezt a feladat végrehajtása közben derült ki. Csakis két fával határolt parkolóhelyen állhattam meg, ahol aztán megejtettük az öt perces óraközi sétát. Rettentően tetszett, hogy Gergő magyaráz a településrészről. Nem akartam elvenni a lelkesedését, hogy ismerős vagyok véletlen erre. :)

Néhány közlekedésszervezési és egyben omlós kritikai észrevétel után folytattuk utunkat. Hát a parkolóból való kitranszporálás mutatkozott macerásnak, mert az kereszteződés után nem sokkal történt, ott építették ki ezt a parkolót. S gyors közlekedési kiokosítás után a jobbra kifordulás helyett a balra utat választatta velem a Gergő. Jó is, mert közben mögöttünk jöttek...aztán az egyíves megfordulás került elő.

Még pár tósoki kör után (itt is borzasztóan szűk utcák vannak, nem tudom, Gergő valamiért kedveli ezeket) Padrag felé vettük az irányt. De közben jólesett, hogy a somlós busz és egy ismerős is integet. Itt is adódott kaland: két mama tipródott az út szélén, leléptek, visszaléptek, végül az egyik elkezdte ráncigálni a másikat keresztül a főúton, mintha egy csomag lenne...csak lestem...mintha direkt késztetést éreznének arra, hogy átvágjanak a T-car előtt...na, Gergő szapora káromkodásban tört ki, de tényleg eszetlenek voltak!!!

Padrag felé meg azt vártam, hogy megelőzzenek a mögöttes járművek, nagyon hamar lecsökkent a követési távolság, de a papa csak nem ment. A sor meg gyűlt mögöttem. Úgy éreztem magam, mintha én lennék a Safety Car. Egy idő után dühített, hogy nem előznek...Gergő nem győzött nyugtatni.

Veszélyeskedés se maradhatott el, a lámpák bekapcsolásával lenéztem, és máris átsodródtunk a másik sávba...:S:S:S Villámgyors korrigálás...de fogalmam sem volt, hogy sikerült-e beüzemelni a világítást. :S És ez eléggé zavart, annyira, hogy a biciklisre nem figyeltem, azt vettem csak észre, hogy Gergő nyomat egy bal indexet. Csak épp a miértjét nem vettem észre, csak sokára...annyira a lámpákkal voltam elfoglalva. Tudom, sokadlagos ez is. Úgyhogy akkor tényleg ezért fontos nem a sebességváltót, indexet, egyebet nézni, hanem az utat!!! Index...igen, most csak azzal szenvedtem, hogy az apró kormánymozdulatoknál nem ugrik vissza magától, vissza kell olyankor állítani. Gergő csak nyugtatott, hogy ha mindent tudnék, jövő héten már nem kéne órát tartani. Padragi körök után pedig vissza is tértünk a városba, forgalom elől elzárt területen áthajtás megint megvolt, bár ezúttal egy bicajos kerülése miatt. Tudom, ilyet se csinálunk!

Végezetül beparkolhattam a Hotelhoz, az indexeléssel voltam picit lemaradva...alapvetően dicséretet kaptam, de azért itt még bőven van mire figyelni. Majd péntek délután egyeztünk meg folytatásban. Na meg kell vallani, sokmindent kell helyrerámolászni. Kresz vizsga ide, vagy oda, a kereszteződésnél rendre a táblákat kajtattam, és ha nem kerültek kihelyezésre, akkor úgy alapvetően sokat gondolkodom...el is kapott a harci láz, és elővettem csak a kereszteződéskre vonatkozó részt a Kresz-ből, és a délutánt-estét ábra rajzolásokkal töltöttem bevonva az öreget is ebbe.

Másnap aztán legnagyobb meglepetésemre maga a főnök is érdeklődött a vezetési folyamatábráról. :) Ez elmondhatatlanul jólesett. És szinte tudta, hogy mi jóval foganatoskodtam a problémák hatására…na igen, ismer…:) De persze a többiek is nyomon követik rendszeresen fejlődésemet, ami mindig ad némi pluszt. Persze most is nagyon vártam a hét végét, azon belül is a vezetés órát.

Augusztus 17. péntek

Már reggel csak a délutáni órára fókuszáltam, persze azért tettem-vettem, főleg, mivel Évát kellett úgymond helyettesíteni, és mindig akadtak kérdések, és felderítetlen ügyek. Tulajdonképpen a héten is ez vonult végén. Meg az, hogy bizonyos munkatársak hozzáállása kiborított, de már tudtam a taktikát egy következő harci feladatnál: sátorbontás mellettük! :)

Amúgy pedig kávéval doppingoltam magam, amit Margit társaságában költhettem el jóízű beszélgetést folytatva.

Bár jellemzően a héten sokat diskuráltunk, hiszen mindketten egyedül maradtunk az irodában. És bár megcsappant a létszám, de Ica főnökasszonyunk ekkora datálta nevesnapjának megünneplését is. A megemlékezésre aztán dél után néhány perccel sor is került, a szokásos versikét és ajándékátadást követően elfogyasztottuk a sütiket, és kicsit lazítottunk. A magam részéről pedig azt vettem észre, hogy a névnapokról én távozom el utolsósorban, és az új kolleginával, Timivel szépen halad előre a barátság. :)

Lassanként aztán elérkezett a kettő óra, és a lantletétel ideje. Ami egyúttal az átszellemülést is jelentette. Gergő időben érkezett a csekkpontcsárlihoz, és némi papírozást követően indultunk is. Ezúttal is Padragon jártunk megint, ahol bal-jobb kanyarok kerültek gyakorlatozásra.

Majd kinéztünk Halimbára is. Ott aztán volt minden: építkezés, jelzőőrös forgalomirányítás, motoros felvonulás csak nekem. Bal-jobb kanyar úgy érzem, a helyére került.
Aztán a pedálokat is megkaptam, illetve a váltásokat is elkezdtük. Ez kis szűk utcán ment is. Viszont amint meglátok a tükörben két autót, már mindent összevissza csináltam (pl. kuplung helyett sikerült a gázt nyomnom), Gergőnek most is kétszer kellett szólnia picit határozottabban. Az az igazság, hogy utána is hiába kérdezte a miérteket, nem tudtam rá választ adni...:S Nem tudom tényleg miért van az, hogy a mögöttes forgalom zavar. És utána bele is buktam az Y-fordulásba. Természetesen szűk utcában kellett megvalósítani azt is.

Még van mit gyakorolni ezen kívül is, szerencsétlen biciklis kerülésnél kicsit korán jöttem vissza a sávomba, össze is zavartam...(mondjuk én bicóval autókkal való találkozáskor jóóóól lehúzódom). Padragra visszatérve meg kell jegyeznem a mókás esetet. Gergő egy szikla mellett jobb kanyar sikeres abszolválását tűzte ki feladatul nekem.

Már rajta voltam a megvalósításon, mikor megpislantott egy sárga fagyisautót, amit le kellett stopolnunk. :) Én jól el voltam telve a sütikkel, úgyhogy csak ő fagyizgatott. Én meg őriztem az autót, illetve próbáltam a fejemben helyretenni a gáz-kuplungos kavarodással előidézett belső dynomen helyzetet.

Mivel sokra nem jutottam, így kértem némi oktatói segédletet a modellezéshez elkerülendő a további ilyen necces szituációkat. Meg is lett fejtve, hogy a mögöttes forgalom zavart be. –Tréfás megoldásként meg is kaptam, hogy hajnali vezetéssel ilyen problémák kiküszöbölhetők. :) A pedálokat vissza is vette a visszaút során.

Adódott veszélyes helyzet is persze. A vasúti átjárós körülnézést is óvatosabbra kell fogni, mert megint átestem a másik sávba. Egy pillanat félrenézés, és ott a probléma...aztán jött az ijedtség. És a blokk. Szóval leginkább ezt kellett helyrerakni a buksimban! Aznapi utunk utolsó részében a Vasút utcájában körözgettünk kereszteződéseket gyakorolgatva. Ennek során kellett rájönnöm, hogy a forgalom mellett egyre inkább tudok figyelni a kötetlen beszélgetésre is. :) Az óra a Hotel parkolóban ért véget, ahol érzésem szerint is egész jól bemanővereztem az egyik szabad helyre.

A szeánsz során néha éreztem a fejlődést az előzőhöz képest, de néha meg a visszafejlődést. A Gergő meg is jegyezte, hogy több önbizalmat szeretne nekem, mert alapvetően alakulnak a dolgok. Párhuzamos parkolás majd a vége felé lesz, ha "már megügyesedtem, megerősödtem". A veszélyvonzós bűvös mondat is elhangzott, de tényleg minden órán van valami veszélyes! Igazából szívesen folytattam volna a körözgetést még, talán pont azért, hogy a hibákat megtanuljam javítani! Ez a pánik is borzasztó, tényleg kezdeni kell valamit ezzel! No, majd a következő alkalmakon… :) 

A lényeg, hogy nagy szünet nem iktatódott be Tamás (ti.: iskolavezető) nyaralása miatt sem, és ez szívderítő volt számomra. A postánál viszont egy hétre elváltak útjaink. Ahhoz képest, hogy másnap kirándulás került napirendre, sokkal jobban lelkesített a vezetés, mint maga a kiruccanás. No, de arról majd úgyis külön posztban szólalok fel.

Jelen írásomba úgy ennyi fért. Köszönöm, hogy végigolvastátok fogalmazványom. Innen fogom folytatni! :P Addig is agyő mindenki!

Lelkesedős augusztusi start

Üdvözlet kedveskéim!

Szépen elkövetkezett az augusztus is, most kicsit örülök, hogy nagyjából a tervek szerint tudtam haladni az élménytaglalásokkal. Azt hiszem, hallgatok öcsémuramra, hogy kis szösszenyeteket alkotok. Majd meglátjuk, mi lesz ebből. :)

Mostan újabb két vezetés óra szerepel a beszámolók listáján. Na igen, úgy vélem, ez nagyon tudja tartani bennem a lelket, és ráadásul tényleg jól is érzem magam a gépjárműben. Jó, Forma-1-re még nem nevezek. És ralira se. :) Majd eljön annak is az ideje, hát vagy nem. :)

Az órák jellemzően a hétfő-péntek ütemet vették fel, így hétvégén a hét elejét vártam nagyon, hétfőt követően pedig a víkendet. :) S miután sikerült az elsősegély vizsga, így még felszabadultabb lehettem. Jó is volt ez így, mert Zoli mindennap megemlítette mind az újraélesztést, mind a stabil oldalfektetést. Azért tetszett a rögtönzött napi megbeszélés a munkaügyön…ha nem mentem, hát odaparancsoltak. :) 

A két vezetés óra között pedig a féléves beszámoló kötötte le a gondolatokat...ami tökéletes is volt úgy. :)

2012. augusztus 3. péntek

El is jött lassanként augusztus első pénteke, melyet szabadságosra is vettem, hogy hadd kopjon az is. Így vált lehetővé a délidős vezetés. Gergő is aranyos volt, még mielőtt a délelőtti buszok sorolásába kezdtem volna a telefonba, már javasolt is egy járatot. :) Persze alig vártam, hogy beérjünk. 

Csekkpontcsárlinak ismét a pályaudvar lett kijelölve, így az árnyékosabb részre húzódva lestem a T-car-t. Mivel a parkoló nagyon zsúfoltnak mutatkozott, így a vezető szerepet egyből nem kaptam meg. Tényleg ki kellett centizni a kijárást, de Gergő ezt egy tigris ügyességével oldotta meg. Csak lestem, és tanultam. :)

És pikk-pakk ki is értünk a rutinpályára, ahonnan gyorsan kipateroltam egy megtévesztő index manőverrel az ott tanyázó másik tanulóvezetőt a felvezető körök során. Egyébként  az emelkedő volt napirenden, kézifékes indulás, illetve fék-gáz tesztelgetés itt.

Picit Y-oztam is, majd Gergő kávét óhajtott, úgyhogy irány a Tesco. Ott a bejáratnál picit megakadtam az index-szel, közben balról jöttek, Gergő bele is korrigált. Aztán ki lettem okítva, hogy ilyenkor inkább a forgalomra figyeljek, index másodlagos. Vettem. Aztán parkolás élőben pedálokkal már. Jó volt, azért korrigálás még kellett. A kiállással adódtak aztán problémák megint, rendesen bekavarodtam az indexelésbe.

Majd még időztünk itt rendesen, a parkolást gyakorolgattuk, meg a tolatást is, de már pedálokkal. Még van bőven mire figyelni... De általánosságban meg lettem dicsérve, mivel a jobbra beállás elsőre tökéletes lett. Külön kiemelte a Gergő, hogy a pedálokkal nagyon finoman bántam, és örül, hogy figyeltem az utasításaira, azaz lassan mentem. Így több idő van korrigálni.

A városba is én hajtottam befelé, de ott megint átvette a pedálokat. Persze megint az indexbe kavarodtam be a pályaudvarnál. Ott segíteni kellett, mert tömve volt a parkoló még mindig. Amúgy épp Joli érkezett kocsival mögénk keresve a helyet a pakírozásra, meg is örültem neki, hogy türelmes. :) 

A vezetést pedig nagyon élveztem megint. S azt hiszem, most jutottam oda, hogy a méreteket úgy be tudom lőni. Vasárnap lesz folytatás, utána egy hét szünet.

2012. augusztus 5. vasárnap

Nagyon vártam már ezt a vasárnapot, bár meg kell vallani, aggódtam is rettentően. Azt az információt kaptam ugyanis, hogy a csudakocsi szerelés alatt áll. Eléggé rosszul érintett a dolog, hiszen előzőleg én vezettem…de nem észleltem semmi rendellenességet (no jó, pár túlpörgetett motorhangtól eltekintve). Azért továbbra is reménykedtem a vezetési élményben. Igen, szó szerint! :D Mára eljutottam oda, hogy kretének vannak, és ezen tulajdonsággal meg kell tudni küzdeni. 

El is következett a vasárnap, izgatottan indultam útnak. A faluban azért néhányan meg-megállítottak, na ilyenkor bírom, hogy itt mindenki kíváncsi mindenre. És nem, nem dolgozni igyekeztem. Jójó, elfordul omló telepen töltött víkend, de hát akkor is…Aztán Bea csatlakozott hozzám, rögtön felajánlott a tegeződést is, ami roppant jólesett. No, egész szépen össze is barátkoztunk. 

S mivel a nap hosszúnak és perzselőnek ígérkezett, így vásárlással nyitottam. Majd várakozó álláspontra helyezkedtem a Hotel előtti parkolóban. Ahol ismerősre is bukkantam: nagyot köszönt a mentőstiszt, aki az elsősegély vizsgán egrecíroztatott (bár azért végtelen jószándékról tett tanúbizonyosságot). És azok a biztató pislantások…:D Na igen, azok kellettek. Aztán Gergő is hívott, hogy csak legyek türelemmel, mivel pár percecskét késni fog. Megnyugtató volt, hogy csak erről tájékoztatott. Hát néztem egy hatalmasat, amikor begördült a saját kocsijával. Egyből oda is lettem, hogy ezt kell majd vezetnem, nincsenek pótpedálok, atyavilág! Végül megnyugtatott, hogy most elkötjük a T-car-t, de gyalogosan kicsit messzi lenne. Odafelé következhetett a stílustanulmány ala Gergő, miközben kifecsegtük a páratlan volán menetrendet is. :D Az ámulat azért elkövetkezhetett, mikor egy végtelenül szűk utcához érkeztünk. Nem gondoltam volna, hogy itt szembejövő forgalom is létezik…kicsit aggódtam is, hogy elférünk-e vajon, illetve mi lesz, ha szemből érkeznek? 

Persze minden gond nélkül odaértünk Tamásékhoz. Meg kell hagyni, impozáns látvány tárult elém kikecmeregve az autóból. A garázsban aztán Gergő átvette az irányítást, pedig nem lett gond szserintem, ha dirigál. :D Aztán helycserés támadással birtokba vettem a vezető szerepet, ahol aztán a lámpákkal is megismerkedtem. Mit ne mondjak, a rémületen kellett először is úrrá lennem…a kis szűk utcán kellett lefelé is haladványozni…de leérkeztünk a városba, és még egy dicséretet is sikerült bezsebelni a jelzőőrös kereszteződésnél való reflexszerű körülnézés kapcsán. 

A körforgalomba való betérés is okozott némi riadalmat, csak háromszor kellett iránymutatást adni Gergőnek, mire vettem az adást. No, aztán megláttam az Ajka vége táblát, hát érdekes érzések környékeztek meg. Ekkor lettem felhomályosítva, hogy ez előre kitervelt volt ám, azért kezdtünk a lámpákkal. :D De akkor is úgy meglepődtem, hogy nem a rutinospálya felé haladunk…de azt is hozzá kell tennem, hogy pokolian tetszett a dolog. :) Még az is, hogy egy papus nézegetett-nézegetett szélárnyékból kifelé. 

Elmondhatatlanul megörültem, amikor megpislantottam az előzni tilos táblát. Nesze papa, nem előzöl! Muhahahaaaaa! Amikor aztán elérkeztünk a tábla oldásához, a papa mögött lévő vágódott ki teljesen hirtelen. De már nagyjából tudtam kezelni a helyzetet. Padragra betérve aztán köröztünk. Itt is megleptek a hirtelen utasítások, illetve a szűk utcácskák. Egyik ilyenre egy meredek feljáró vezetett, ott kicsit közel jött az árok. Ám minden jó, ha vége jó, korrekció is létezik. Egyszercsak megkaptam a pedálokat is, innentől lett összetett a harci manőverezés. Az egyik utcából kifordulva aztán kicsit aggódtam, hogy az omlós buszocskával hogy férünk el egymás mellett. Persze gond nélkül sikerült a helyezkedés, és semelyik tárgyi eszközben sem keletkezett kár. :)

 

Kissé meglepődtem megint, amikor egy kereszteződésben kis elméleti ismétlés következett, mondjuk hirtelen le is blokkoltam. Kétségbeesetten kerestem a táblákat… Jó, hogy profi csücsül mellettem, és mindent észlel. :) Így magyarázat következett…majd haladtunk is tovább. Az ilyen kereszteződésekben mindenkit elengedtem, még véletlenül se fordultam ki még akkor se, ha éppenséggel kifértem volna. Jobb az óvatosság! :) A legnagyobb vigyorgásban akkor tudtam kitörni, amikor egy jobbra kanyarodásnál megpillantottam az utcanévtáblát: Málnás utca. :) Gergő persze már jó előre somolygott…No, és akkor el lehet dönteni, ki vitt kit a málnásba. :):):) Mondjuk azt is megfigyeltük, hogy amint meglátnak az emberek egy autót a kapubejáró felé tartani, máris odatapadnak az ablakba…:) Mint falun…:)

 

A padragi körözgetés után aztán egy újabb ajkai városrész kerül szemrevételezésre, nevezetesen Csinger. Kicsit olyan volt az egész, mint egy időutazás a múltba, de rettentően tetszett ez is. Még akkor is, ha az éles kanyarok rémisztőek tudtak lenni, és az úthibákat se tudtam mindig kerülni (bár a szándék megvolt, a reakció mutatkozott lassúnak itt is, úgyhogy ezt javítani kell mindenképpen!). 

Majd a második negyvenöt perc végén visszatértünk Bódéra, és ismét csak lehetett küzdeni a jelzőőrös ipari vasúti vágánnyal és a meredek kis negyed sávos utcával. Ahol ezúttal szembe is közlekedtek, de legnagyobb ámulatomra elengedett a piros Hyundai. Az utca végén csak a bozót jött kicsit közelebb a kelleténél, megint az indexre figyeltem, amiről kiderült, hogy nem is kellett volna. Az óra végén megint nehezen szálltam ki a kocsiból, nagyon tetszett az autókázás. És ráadásul meg lettem dicsérve, de magam is éreztem a fejlődést. 

Így szünetre menni pompázatos volt, bár nem tagadhatom, rettentően vártam a következő vezetgetési időintervallumot. Eközben szépen alakult a féléves beszámoló is. Ahol meglepődtem, hogy milyen szépen alakulnak a dolgok. No ennyit számít a rutin...:) És jó volt, hogy megint én koordinálhattam az egészet. Szóval a lelkesedést sikerült átmenteni augusztus elejére is. Abszolút jó döntésnek mutatkozott ez a nagy projekt is, hiszen az órák kiválóak a veszélyekkel együtt is.

No, a folytatást pedig majd meglátjuk! Még jövök kedveskéim! :)

A 27. :)

Üdvözlet a kedves olvasóknak!

Szeretettel köszöntök mindenkit egy évvel korosabban immáron. :) Igen, a születésnapnak mindig van némi varázsa számomra. 

Ezúttal sem maradhatott el előbbi érzés. S azt is elmondhatom, hogy idén tulajdonképp háromszorosan ünnepelhettem. S hogy miért is? Mert Keresztszüléim bő egy héttel a nap előtt felköszöntöttek. Persze ennek volt egy olyan magyarázata is, hogy Eszter és Tamás akkor tanyáztak itthon, és ők is akartak jönni mindenképpen. Kata pedig egy gesztenyetortával örvendeztetett meg, amihez mindenki hozzátette a magáét, mint utóbb kiderült. Hát meg kell vallanom őszintén, mióta bevégezte a cukrásziskolát, azóta inkább visszafejlődést érzek, mintsem profizmust. :( Végülis a szándék a lényeg, és a gesztus. Azért látványra azért ott volt a sütemény, és nagyon kellemes délután bontakozott ki. Még akkor is, ha az öreget épp nagyon el tudtam volna küldeni melegebb éghajlatra, amiért elárulta a nagy projektem. Igen, tisztában voltam a hatásokkal, hogy onnantól fogva következik majd a fricskázás főként Keresztanyám részéről...Hát igen, de akkor is kikarikírozok valamit az egészből, és vagyontárgyaim körét is bővítem. ;) Előre a pink plasztikkártyáért! ;)

A születésnapom is elkövetkezett, melynek méltó megünneplése okán szabadságoltam magam. Hát hogy is nézne ki, ha az ember lánya munkával szentségtelenítené meg azt? :) Az itthoni békés tesz-vesz közben nagyon jólesett fogadnom a jókívánságokat. Ilyenkor mindig meg-meglepődöm egy-egy kedves nem várt üdvözléstől, és ezúttal is akadtak bőségesen ilyen esetek. 

Délután pedig az ajándékozásra is sort kerítettem. Még korábban kiszemeltem egy szépséges ezüstláncot, pontosabban kollekciót, és mivel szeretem az ékszereket, így a bővítés mellett döntöttem. Persze kicsit módosultak az elképzelések, de így is nagyon mutatós darabot sikerült birtokba venni. Az ünneplés is meglett volna, ha nem csúsztatom el egy héttel későbbre. Akkorra volt datálva a vöröskeresztes vizsga, és úgy gondoltam, azután sokkal felszabadultabb leszek (ha sikerül, akkor azért, ha nem, akkor meg azért, hogy lett egy vizsgaélményem). Így kellemesen eltöltöttem családi körben a napot különösebb zajzeli nélkül. :) És ezúton is köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám, köztük kedves kollegáimnak is. Ők másnap záporoztatták jókívánságaikat, ami meg kell mondanom, rendkívül jólesett! :)

No, és most jutottunk el az ünnepléshez. Miután az egészségügyi vizsga sikerült, madarat tudtam volna fogni. :) S a siker megalapozta a kedvem a mókuláshoz Kis családi körben. De meséljenek szavak helyett inkább a képek ezúttal! Remek kis születésnap volt, emlékezetes marad ez is, már csak a torta kiegészítője okán is. Köszönöm mégegyszer is mindenkinek, aki megemlékezett rólam. :)