jólodamondós hétértékelés...szerintem.... :-P

Üdv mindenkinek!

Úgy érzem magam mostanság, mint aki egy érzelmi hullámvasúton ül. Hol vigyorgok mindenen, hol pedig épp ellenkezőleg, a bőgicsélés kerülget. A letűnt héten utóbbinak volt az időszaka. A legfőbb problémám az állástalanság. Néha ezt sikerül kicsit háttérbe szorítanom, "hogy majd lesz valami". Néha pedig olyannyira nem, hogy csak ezen lamentálok, és aludni se igazán tudok. Tetézik rosszkedvem, ha valakik egy-egy rosszul időzített mondattal, netán komplett monológgal emlékeztetnek erre a nem túl kedvező helyzetre. A minap olvastam erről egy cikket, vagyis a "kapunyitási pánikról". A fórumos hozzászólások voltak érdekesebbek inkább. Annyit mondanék csak, hogy egyáltalán nem tekintem hasznavetetlen időnek a főiskolai-egyetemi éveket. Sokmindent el lehetett sajátítani, ami azért hasznos lesz a későbbiek során is. Gondolok itt a határidők pontos betartásába, és az önálló ügyintézésekre, továbbá arra tényre, hogy megtanultunk gyorsan alkalmazkodni, és a szükséges ismeretet a lehető legrövidebb idő alatt megszerezni. És amik megint roppant lényegesek szerintem, azok a szaktársi- illetve az abból kibontakozó baráti kapcsolatok! Az elmúlt héten (is) nagy-nagy hasznát éreztem ezeknek. Lényegében egymást biztattuk felváltva, hiszen mindannyian küzdünk a fent említett problémával sajnos. De úgy összességében is sok szép élménnyel gyarapodtam, elég, ha a ezek közül a tanárgúnyolásokat, közös óraelhanyagolásokat, puskaküldözgetéseket, msn-es magyarázatokat, vagy épp szakdogaírást, illetve a közösségi rendezvényeket idézem fel, csak így, címszavakban. Valahol igaz az is, hogy középsulis énemhez képest nyíltabbá váltam. Visszakanyarodva a kiindulóponthoz, nehéz megfelelő pozícióba jutni. Nem hinném, hogy annak, aki értelmiségi család sarja, annak sokkal könnyebb lenne az elhelyezkedés. Pontosítok: ha én az lennék, akkor is bosszantana, hogy nem önerőből érem el az adott pozíciót. Így sem igazán tetszett, amikor apu beleavatkozott ebbe az álláskeresésbe! Persze bele lehet kötni ebbe is, hogy bejutni segíthet a szülő, hiszen adott munkakörben a jól teljesítés már rajtam múlik. Persze nálam ott van az a fene nagy büszkeség, meg az is, hogy Győrben tervezem életem. És még ha tudnának is segíteni anyáék, nem ott.
Külföld? Nem, valahogy ez se vonz, maximum utazás szintjén. Más város, úgymint Pest, ahol azért elég jól keresik a gazdászokat? Az sem! Igen, kedves olvasók, akkor röviden összefoglalnám: a valóság az, hogy vagy Győr, vagy Győr lesz a munkavégzés helyszíne... :-) És most akkor jelenlegi sajátos szemléletem is megismertétek, de épp ettől lehetek egyedi portéka.
Egy kérdés még felmerülhet, hogy miért is ragaszkodom annyira Győrhöz? Mert azt a várost már felfedeztem magamnak nagyjából az 5 év során a bejárással együtt is, függetlenedési lehetőséget adna (még akkor is, ha annak azért ára lenne. Bár akkor valóban teret kaphatna a gazdálkodás gyakorlati vonulata is), tetszik Győr atmoszférája, és közelebb lennék a barátokhoz is. Nagy vágyam, hogy különféle rendezvényeket tarthassak, legyen szó esti könnyed filmnézésről, vagy vacsiról a házibuliig: hogy meginvitálhassam oda a gaz-D-ászokat néhány gép-Ésszel...Szóval nem akarok minden kapcsolatépítést elölről kezdeni egy idegen helyen, inkább a meglévőeket stabilizálni. Mondjuk az kétségtelen, hogy ha bejutok egy munkahelyre végre, úgyis alkalmazkodással kezdem ténykedésem nagy valószínűséggel, és új ismeretségek kötésével...Ez az én kis sajátos megközelítésem, amellyel lényegében a tavaly készített életpálya-tervem követem. Céltudatosság, vagy merészség akkor? Nem is tudom. :-) Mindenesetre most még az egyre idegőrlőbbé váló várakozási periódust élem. Ennyit a rövid bevezetőről. :-D Az elmúlt héten eléggé rosszkedvű is voltam, leszálló ág jött a hullámvasúton. Mondjuk hétvégén kezdődött az egész. Már eléggé kiborítóak az álláskeresésre irányuló a "még mindig nem?" jellegű kérdések, az azokat követő szánakozó tekintetekkel együtt. Tovább falra mászok azoktól a "szorgalmas vagy, és biztos sikerül megkaparintanod a megfelelő pozíciót, mert meg is érdemled" jellegű megnyilvánulásoktól is. Értem én, hogy biztatni akarnak, de kezd közhelyessé válni. :-S Ami miatt még kiborultam, hogy a hozzám közelebb álló férfiegyedeknek néhány mondattal sikerült beletaposni lelki világomba, természetesen munka kapcsán! Nem értettem, hogy miért kellett egyáltalán felhozni, ki mit (nem) csinál egy adott napon, amikor elmondhatatlanul vágyom a kötöttségre?! Meg azt is rossz néven vettem, hogy kioktattak, mennyire kéne lejjebb adni... :-S Biztosítózni biztos, hogy nem fogok! Nem került közelebb hozzám az a világ az ott töltött gyakorlat alatt sem. Ezekhez még hozzájön az ősök hasonszőrű csesztetése, hogy a lét sehol ne legyen komfortos. :-S Két éjszakát átszenvedtem, átsírdogáltam, nem mondom, hogy totálisan megkönnyebbültem. Bár legalább láttam egy hullócsillagot! Most, így október végén, ami nem gyakori. :-P
Szóval leginkább merengtem az alvós hétvégét követően, tettem-vettem, ami épp adódott, levelet vártam, örvendeztem a küldeményen (itthon meg offolás zajlott amiatt is :-S) és németeztem. Most jutottam el oda, hogy német tv-műsorokat is figyelemmel kísérek. Jó tudni, hogy bizonyos magyar települések közti közlekedést könnyíti a német belügyminisztérium is adományozott buszokkal. Az mondjuk eléggé szégyenletes, hogy az átadáskor a magyar polgármester és a csapata se tud a német kollégának felelni még egy annyit se, hogy Danke schön. :-S Valaki csak tudott volna a községben pár hálás sort alkotni, amit ha nyögve-nyelősen is, de fel lehetett volna talán olvasni! Fú, szókimondó voltam megint. Talán itt lehetek, elvégre az én blogom tükrözhet véleményt! Az itthon uralkodó meglehetősen zavaró légkör miatt is kezdtem el albikat lesegetni. Azt is lehet, mivel pénzbe nem kerül. :-) Egyre szaporodnak úgyis a lakótárs-jelöltek, már csak a pénzügyi háttér hibádzik...
A szerdai buli ismét csak kimaradt, kicsit hiányzik is (bizonyos kellemetlen részektől eltekintve). Bár sok kedvet nem éreztem a kimozduláshoz, így a szokásos esti beszélgetések követően megint dr. House és Született feleségek nézés következett. Köszönet illeti Csillut, és Dodit, akik a legaktívabban próbálták a hülyeséggel elűzni a morcizást. A napra amúgy is rosszkedvet vittem át, és inkább kerülni próbáltam azokat is, akik fontosak számomra. Újabb dilemma került napirendre: segíteni, vagy nem segíteni? De ez meg kellett, hogy kicsit kibillenjek a nagy munkanélküliség miatti nyenyergős állapotból. :-P Nézzük benne a jót is! Végül persze győzött a segíteni oldal, a mértékletességem kell megőrizni, és akkor a már emlegetett büszkeségem se sérül, nem lesz mégegyszer lábtörlő-feeling. A kihagyott Traffic Jam partihoz pedig csak annyit, hogy a sárga színt választottam volna, mivel komplikált eset vagyok.
Csütörtökön aztán ismét kezdtem magam összeszedettebbnek érezni, apránként kitaláltam, hogy a hétvégén esedékes bosszantó újabb kérdéssort mivel is fogom hárítani, az álmaim elmesélésével. Majd egyszer lesz még dr. Kis Éva. :-P Ja, igen, érdekel a Ph-D hallgató lét, aki nem tudná. A kutatás úgyse jelent problémát (bizonyítja két szakdoga, végtelen sok beadandó), diolomamunkákat is szívesen olvasgatnék konzulensként, továbbá az egyetemi oktatók pozíciója sem olyan rossz. És mire odáig eljutnék, hogy taníthatnék, meglenne a kor, ami miatt is tisztelnének. No, meg a konferenciák, ilyen formában mégiscsak vonzó lenne. Meg a publikációk is. Szóval a doktoranduszi tanulmányok is az álmok közt szerepelnek.
Dodi hazatértével ismét csak konfliktust hozott családi fészkünkbe, ennek eredményeképp pedig kezdetét vette a másfél napig tartó duzzogás. :-S Rossz az egész helyzet, mert anyának is igaza van, meg valahol Dodinak is. Ugyanis szerintem magát is bosszantja előmenetele. :-S Azt azonban kihangsúlyoznám, hogy a közgázos tanulmányok akkora előnyt nem biztosítottak számomra. Annyit, hogy alapdolgokhoz vissza tudtam nyúlni a füzeteimhez.
Október 23-a munkával telt, ünnep ide, avagy oda. Fura volt ebben a duzzogi hangulatban ténykedni, de azért családi csapatunk ügyeskedett abban a szokatlanul jó időben, és a téli tüzelő relatíve hamar betermelődött a helyére. És eközben Isten neve sem lett hiába véve. :-P Este pedig a békehadművelet kezdődött.
El is somfordáltunk a hétvégéhez, de ezeket most rövidre fognám. Eseménytelenség uralta szombatot, persze nekivaló, esős idő köszöntött ránk. Olyankor csak enni és aludni lehet jókat. No, meg tanulni, így én is sokat ücsörögtem a könyveim felett megint. Mert a németet folyamatosan fejleszteni kell, és most az új gyakorlókönyvnek is a végére akartam jutni (jelzem, nem teljesen sikeredett, szóval terv és tény eltér egymástól). Estére egy kis vendégség volt előirányzékolva Feri bánál, de ez is napolódott. Pedig erre az alkalomra készültem a nagymonológgal, aminek célja, hogy kikerüljek két kérdést (1. mi a helyzet az álláspiacon? 2. mi a szituáció a gazdaságban?). Mondjuk születésnapot se ülünk előre, úgyhogy jobb is volt szerintem így, hogy nem mentünk. Helyette MSN-konferencia volt a csajszikkal, ami nagyon-nagyon-nagyon feldobott. El se nagyon akartam ülni a géptől, annyira jól szórakoztam.
Vasárnap aztán szokatlanul korán ébredtem víkendhez képest. Azt se tudtam hirtelen, hány óra van. :-) Úgy hittem, hogy a telefon is automatikusan átállítja magát a téli időszámításra, és hát ha 9 óra van, akkor nincs lustikázás, mert átalukálom a napot. Ami Dodi számára nem lenne túl előnyös, hiszen nem lenne kész a heti elemórzsiája. Tévedtem, mert a házban csak egy óra mutatta a pontos időt, a 8 órát. :-P Ha már így alakult, akkor neki is álltam tüsténkedni. És meglepetésemre Dodi is megjelent e korai időpontban, majd segítkezett a konyhában. Köszönet érte! Még akkor is, ha időnként felpofoztam volna az idegesítő megjegyzései miatt. :-) Lényegében a fél délelőtt így is főzőcskével telt. A délutáni aktív semmittevést pedig egy hirtelen ötlet szakította meg, ami aztán cselekvést is vont maga után. Hogy mi is volt ez, arról bővebben olvashattok itt. A kis kitérő után pedig kávészünetet iktattunk be a vasárnapi csomagolásos-készülődős-utálatos programba. Ez a kávézás nem bizonyult nyerő tevékenységnek, már ami a későbbieket illette. Jegyzem meg nagyon halkan, és nagyon zárójelben. A fekete elfogyasztása viszont felpörgetett, és amúgy is vigyori kedvem fokozta, és a két háborgó felet is sikerült beszélő viszonyra késztetnem.
Majd elkövetkezett a búcsú pillanata Doditól, amelyet szintén utálok, akármilyen viszonyban vagyunk. Jó szokása szerint idő előtt kivonult a kapuba várni Hajmit. Ez most jelesül 40 egész minutomot tett ki. :-D Mi pedig ott strázsáltunk mellette anyával. Mókás volt a várakozás is. Közben érdekesek megfigyeléseket tettünk kutyáink viselkedésével kapcsalatosan a Borzas jószág megjelenésével; és a sebességhatárt be nem tartó, vagy túlzottan betartó autósokra vonatkozóan. És komplett sztorit is tudtunk gyártani a mikor jön Hajmi? kérdésre választ adva, illetőleg részt vettünk a ki-kicsoda Noszlopon, avagy ki kit nem ismer meg falunkban játékban is. :-D Száz szónak is egy a vége: vidám várakozás volt. Ó, és ez meg micsoda alliteráció! A Fiat aztán 6 előtt nem sokkal begördült, Dodi távozott köreinből. Következett a hagyományos heti értékelés anyával. Mint a rendszeres olvasók tudják, ezt nagyon szoktam élvezni. Ezúttal meg még inkább, mert olyan téma került boncolgatásra, amelyben nem tartom magam szakavatottnak, és minden hasznos, vagy annak szánt tanács, iránymutatás jól jön. ;-) Eközben napja alkalmából felköszöntöttem Feri bát, mindjárt be is jelentkezve. Meglepődtem, hogy visszahívott, kicsit türelmetlennek is tűnt. Vagy csak nagyon várta a családot. :-) Ekkor már kicsit későre járt, így a vendégség még mindig tolódik. Este aztán megint felspanolódtam, hiába, tartott még a kávéhatás. Most méginkább várom a nagy-nagy pozitívumot...A héten lehet, hogy felszálló ágon leszek a ringlisen?! Ezt majd meglátjuk, reménykedni azért lehet. Hmm...ahhoz képest, hogy röviden akartam írni a víkendről, jó hosszúra nyúlt. :-) Belefeledkeztem a mondókámba.
Most viszont zárom soraim, mindenkinek mindenféle szépet kívánok!

lamentáló...

Üdv mindenkinek!

Ismét egy kis merengés következik! Mint tudjátok, jót tesz háborgó lelkemnek, ha kiírom magamból az épp aktuális problémám.
No, most ez ismét az állástalanság kérdésköre. Mi a jó nyavalyáért kell mindenkinek emiatt sinfölni, majd azt követően szánakozni?! Most már nagyon elegem van mindkettőből. El lehet hinni, nem olyan mesés állapot. És már alig várom, hogy megmutassam szépségesen mindenkinek, hogy hogy is kell élni!!!!
Mostanában megszaporodtak az emiatti ellentétek a baráti branccsal is sajnálatos módon. Ha már itt tartunk, szerintem nem értjük pontosan úgyse a másikunk helyzetét. De ha valami rendezvény igazán fontos, és ha tervezgetősek is vagyunk, akkor az együttlétre sor kerül!!! Szerintem...
Hmm...leírtam, de most nem igazán nyugodtam meg! Egy darabig még érvényben lesz a NESZÓJJÁBE hangulatom alighanem! Bocsánat érte, próbálom kezelni! Na, pá mindenkinek!

Flamme und Feuer! :-)

Üdv mindenkinek!

Újra itt. :-) Az elmúlt héten vasárnap este toltam félre a klaviatúrát. Bár az nem jelentette azt teljes mértékben, hogy nem voltam on-lány. Igaz, ami igaz, Dodi elmenetele után bevackondíroztam magam a szobájába egy rakat német könyvvel, hogy nyugodtan semmi által nem kísértve átbograszhássam. A terveim ugyanis nem szeretem átírni, még ha néha szükséges is. Szóval sikerült is véghezvinnem, amit szándékoztam, azaz átrágtam a nyelvtant. Majd hódoltam szokásos vasárnap esti youtube-on klipplesős tevékenységemnek, míg nem felrémlett, hogy vasárnap van, és adják a Keresztapa II-t. Dodi pedig megkért, hogy rögzítsem videón is a filmet, mivel az ő verziójában lemaradt az olasz szöveg feliratozása. No, és a klasszika azért bővelkedik ilyenekben... :-) A vasárnap tehát a rituális filmnézéssel ért véget. Mondani se kell, hogy mindig a legizgibb részeket abriktolták szét reklámokkal. :-S Kereskedelmi tévék...Fújjj! Helyenként már gyufaszálakkal kellett kitámasztanom az álomtól el-elnehezülő pilláim, de mivel hosszú filmről esett szó, és nem bíztam a videóban teljes mértékben, végignéztem. Így most már mondhatom, hogy ezt a klasszikust is láttam: I-II-t tévében, III-t DVD-n. Valószínű, utóbbit majd megtekintem mégegyszer, mivel vasárnap meg az lesz műsoron. :-) Ennek a kis éjszakás műszaknak köszönhetően nem igazán pihentem ki magam. Sebaj, Tóbiás! :-) Nagyon nem is voltam aktív ténykedéseket illetően. Állásportálokat vizslattam, és németeztem tovább. Tanárnénim nagyon komolyan gondolja az online tanulást, bár tetszik is a dolog! :-) Bár a hibák borzasztóan frusztrálnak! És rendszeresen idegesítem (?) a környezetem (Anita, Csillu, Ádám) a javítással. Mert rendszeresen előfordul, hogy lehagyok ragokat, rosszul ragozok, a német mondat kötött szórendjét kötetlenné teszem, és keverem az igeidőket=magyarul is múlt idő, és teszem jelen időbe :S). Úgyhogy figyelmetlenke vagyok szokás szerint. Bár úgy érzem, teljesen pillanatnyi hangulattól függ, milyen hibákat vétek. Azt mondjuk nem tudom, miért zavarnak az átlagosnál jobban a hibák, hiszen angolból se tökéletes mindig minden. Talán a maximalista lét miatt, hogy a nemrég említett személyeknek olyan jól megy, nekem meg nem! Pár anya-beszólás, és idétlen teszt (hogy látod a jövőben ezt-azt-amazt) megszilárdította jókedvem. De libbenjünk is tovább egy napocskával!

Kedd. A nap, ami úgy indult, mint a többi... :-) Már a reggeli (paraszt) felkeléskor érdekes előérzetekkel rendelkeztem. Ablakomon kitekintve is érzékeltem, hogy odakinn ezerrel tombolt megint a szélvihar, amely hétfő este már ízelítőt adott magából. Ezzel nagyon nem is foglalkoztam utána, pedig... Konyhaművészetem új irányvonalat vett, teret adtam kísérletező énemnek, hogy a lehető legpikánsabb ízvilágot alakítsam ki. Egyszercsak valamiért besomfiztam őseim szobájába. És meglepődve tapasztaltam, hogy az árnyékoló bizony leszaladt teljesen. Úgy elmorfondírozgattam, melyik búza ős volt, aki totál lehúzta, vagy egyáltalán, hogy hogy tudta ezt így megoldani?! Majd észleltem, hogy egy darabka hiányzik is a rolóból, továbbá, hogy az egészet alig tartja valami a tokjában. Ezek eléggé gyérus konstrukciók úgy alapból is (24 éve is azok voltak), és ilyen szélviharos esetekben rendszeresen módot adnak Isten nevének hiába vételére a szerelés közben. Most egyedül kellett reparálással foganatoskodnom ezer kilométer sebességű ellenorkánban. Végülis nyugodtan vettem tudomásul a tényt, hogy egyszer végre önállóan visszaillesztettem a tokmányba, úgyhogy nekiálltam német nyelvtani összefoglaló táblázatokat gyártani. Hirtelen nagy csattanásra lettem figyelmes. A szél egész egyszerűen kitépte a vélhetően nem tökéletesen visszabűvészkedett redőny jelentős részét. Belekaphatott abba a hiányzó darabkába, és vitte az egészet. :-S Az előkertből hurcoltam befelé a rolónkat. Eközben az új buszmegállón dolgozó munkások ki is röhögtek. Mondjuk lehet vicces is volt kívülről, hogy hozom be az elemet, közben meg a Chappy kutya trappol rajtam. Felettébb bosszantott a redőnytől történő megszabadulási történet. Na, aztán őseim élcelődtek is rajta, mivel azt hitték, mérgemben én szakajtottam két részre az árnyékolót. :-) Jót derültünk az egészen, és odáig jutottunk, hogy még most is kacarászok, ha a redőny szót emlegeti valakit. Apu szerint visszaszerelhető az egész, bár szerintem ez végtelen időkig el lesz napolva. Így mondjuk olyan probléma sincs, hogy fel-, vagy lehúzzák. Maximum nosztalgiából lehet megközelíteni a redőnyhúzó zsinórt. :-) Aznap aztán tovább folyt a vidámkodás, élvezet volt cukkolni a két redőnyhúzkodó lakótársat. :-) Egy picuri retró számnak pedig különösen örültem, nagyon illett az akkori nagy hahotákhoz! Meg amúgy is retrómániás vagyok. :-)
Tetszett a dolog, dacára arra, hogy nem igazán csípem, ha valaki youtube-linkeket küldezget. (Hmmm...ha már itt tartunk, lehet a gépről már ideje lenne CD-re áttranszporálni a zenéket, mert csak rendkívüli esetekben hallgatok vinyóról musik-ot). Most viszont telitalálat volt. Egyszer majd kaptok egy válogatást a kedvenc zenéiből is. :-) És közben a redőny-újrahasznosítási módozatok is kitörpölődtek. Hülyébbnél hülyébb megoldások jöttek elő, csoda, ha igen jól szórakoztam? :-) De továbbiakat szívesen veszek ám! Egy dolog miatt riadtam meg eléggé, az pedig a szomszéd árokparton talált világháborús lövedék volt. Élesített cuccról volt szó. Annak azért örültem, hogy a buszmegálló közelebb kerül otthonunkhoz. A több, mint átlagos jókedvet sikerült átmenekíteni a szerdai napra is. Szerda. A nagy dilemma napja újabban: este menni vagy nem menni bulizni. Dodi igen csábítgatott még hétvégén egy olyan múltidézős mókira. Végül aztán a tagadás szelleme győzött, abban a hideg időben inkább az otthont választottam. Ja, mert időközben beindult a fűtési szezon is. Meglepő, hogy abban a szélben sikerült 24 fokot elérni! Így aztán megint itthon töltöttem ezt a szerdát is. Békés németezés zajlott a szinte egész napos főzőcske programpont mellett, minden napra jut egy válaszlevél a tanárnénimnek. Köszönet amúgy a javító-csapatnak! :-)
Csütörtökön is tartott a "Flamme und Feuer" állapot (=lelkes) Bár napcsoka nem igazán kezdődött jól, édesanya már rég keltett. És ha más szóbakerült: ehelyütt is boldog szüli- és névnapot kívánok anyácskának! A szó elszáll, az írás megmarad! :-) Délelőtt annak kielemezgetése került terítékre, hogy úgyse fogja senki sem felköszönteni, pedig két kedves szó azért sokat tud dobni a dobókockán. Erről az érzésről már nyenyergtem én is, meg még szerintem fogok is, úgyhogy átéreztem a problémácskát. Mivel délután ment munkába, és útbaesett a posta, így fel tudta adni újabb és újabb pályázataim. Ha 4x dobják vissza valahonnan doksimjaim, megpróbálom ötödször is. Mert makacs vagyok! :-P Aztán a délután során nekiveselkedtem pár szövegértéses feladatnak. Ám ekkor konstatálódott, hogy a beírt megoldások miatt leginkább az újragépelés ösztönözne a gyakorlásra. Így ezzel foglalkoztam leginkább. No, meg a vizsgás CD hallgatásával. A türingiai tájnyelv igazán lebilincselő, bár nekem még kissé tempós. :-)
Péntek se tartogatott nagy izgalmakat. Kivéve, hogy végre elszállították innét a talált gránátot. Délután apunak segítettem tetőt javítani, ami nem épp "10 perces munka" volt. De ezt már igazán megszokhattam tőle. :-) Dodi is hazaérkezett a szokott 4 órási időpontban. Vele együtt érkeztek drága jó keresztszüléim. Chappit sikerült elcsuknom, mikor is kikristályosodott, hogy csak villámlátogatnak. Anyát akarták volna köszönteni. Aki persze nem tanyázott ezidőtájt idehaza, lévén, hogy délutános újfennt. Majd talán vasárnap! Dodival ezután jött a rituális kivel-mitörtént megbeszélése. Közben apu is megszaladt, osztva a holnapi munkát azon nyomban. Ez most tuti nem 10 minutomos, viszont fát akkor is be kell termelni, mert fűtési időszak van! A délután-este a nagy hülyülésekről szólt. Jelenleg blogencsírásos sorszaporítás mellett itt idétlenkedek South-parkos énem megteremtésével. :) Pont egy ilyenre vágytam! Remek illusztrációként fog szolgálni. Dávidnak pedig köszönet a mókamesterségért!
Napi hülyeség is letudva, meg a heti hogyvolt rész is. Rendhagyó módon most be is fejezem, csodaszép hétvégét kívánok! Továbbiakkal majd egy következő bejegyzésben jövök! Innikomananiko mananarej addig is! :-D

újabb 7-i 7-es, a germán grammatika központi szerepkörével

Üdv mindenkinek!

Miről is szólt az újabb tovarobogott hét? Egyértelműen kijelenthetem, hogy alapjaiban véve csak a német nyelvlecókról. :-P No, a lényeget már közöltem, így lehet néhány olvasóm be is éri ennyivel. Azért mesélek tovább is. :-P
Vasárnapra vissza kell tekerintenem az idő kerekét. Megszokhattátok, hogy onnan folytatom, ahol befejezem az előző firkálmányomat. Szóval főzőcske után megtekintettem volna a következő F1-es futamot. Aztán valahogy jót szundikáltam inkább, nem igazán kötött le az eseménysor. Hát igen! Rá kellett döbbennem, hogy a szerdai kimaradozásoknak ára van, jelesül aluszékonyság az azt követő napokon. Előszeretettel hétvégén tartok nagy alvásokat, amikor a család egésze itthon tartózkodik, és nem feltétlenül kell főzőcskemókiznom, vagy nem kell a szokásos heti teendőimmel foglalkoznom. :-P Bár ekkor gondolkodtam el először, hogy mennyire érik meg nekem ezek a bulik...Tehát szundika után Dodinak segítkeztem pakolászni. Távozása után pedig apuval ténykedtünk a mamánál. És legalább megint megvolt a bicajtúra. :-) Majd következett a rituális értékelés anyával a heti eseményekről. Ezt mindig nagyon élvezem.
Géphez kerülvén aztán lebonyolítottam a nyelvvizsga-jelentkezést, és kitöltöttem egy nyelvsuli tesztjét. Az alapján pedig a középhaladó csoportba kerültem volna az induló tanfolyamon. Ezt a tesztet még megnézem a közeljövőben, mert elég hosszú volt, és a végén már csak poénból kattintgattam. Persze későre is járt. Azért örültem, hogy 50%-os teljesítményt produkáltam. Ezután pedig tv-nézés következett, nagy morgások közepette. Végre leadták a Keresztapa I. részét, ám elég későre időzítették a kezdést. Így aprócska dilemmám is adódott: film végignézés negyed 2-ig, és későbbi út Győrbe vs. nem végignézés, és korai busz. Döntési fa bontogatta rügyeit elmémben, és végül köztes megoldás született: megtekintettem a filmet, bár elég jól megtűzködték reklámokkal! És másnap a korai járattal mentem. Hangulatos volt így hétfő reggel összecihelődni, kicsit emlékeztetett az egész a régi időkre, amikor például az 5 órási busszal somfordáltam az órára. (Azért, hogy ne késsek el! Szilveszteres óráról elég gáz lett volna!) De tetszett az a reggelben, hogy anyával utazhatok egy darabon. :-P Igazából azért is maradtam ennél a busznál, mert az ügyintézivalóm Győrött negyed órát jelentett. Ismét bemerészkedtem az egyetemre. Az új bejárat és az új büfé tetszett. Láthattam, hogy nagy elánnal folynak a bővítési munkálatok. Bár azért az érdekelne, hogy egyes előadókban így mennyire hallhatóak bizonyos tanárok. A könyvtárban hamar végeztem, bár a kiszemelt-ajánlott német könyvet még mindig nem leltem fel. Helyette azonban lett 4 másik. Végül jött a szokásos procedúra, az újrabeiratkozás. És a hülye rendszer miatt apró cselt is be kellett vetnem. Remélem, nem lesz baj belőle! Marhaság az egész, hogy nem lehet átírni külső tagra az épp államvizsgára készülő egyedet, akkor nem szükségeltetett volna csalantusz. Hazafelé pedig örömre adott okot, hogy a tanárok még megismernek! :-) Illetve örültem a beszerzett könyveknek is, már a buszon bele is vetettem magam áttanulmányozásukba. Az a sok-sok szó, kifejezés, nyelvtan aggodalommal töltött el, bevallom. Ha pedig félek valamitől, akkor is alszom. Így a délután megint durmolással telt. De talán a csalódottság miatt is választottam a pihit, ugyanis még egy pályázatom bebukott. Sejtettem ezt, ám azért reménykedtem. Mivel mint tudjuk, a remény hal meg utoljára! Aztán este kezdett kibontakozni új hobbim, a németül történő levelezés. Kata tanárnőnek ezúton is boldog XXVII. szülinapot, és remélem, hogy ez a levelezés közelebb hoz minket megint! És ha már belelovaltam magam a németbe, akkor Anitának is e nyelven gyártottam a választ. Nem volt nagy kedvem kimozdulni már ekkor. Ugyanis ha megyek valahová, akkor tuti, hogy nem fogok után nyelvleckékkel foglalkozni, ami pedig eléggé hátrányos, lévén, hogy közelg az a vizsga, és a tudásom még nem vizsgabiztos. Így előre is bocsánat, ha a továbbiakban is lemondok rendezvényeket. Kedden szokásos reggeli ténykedések után németezés bonyolódott. Azt hiszem, ez a könyv telitalálat volt. Igaz, hogy full kezdő, de legalább alaposan megtanulhatok mindent. A nap is lényegében ezzel telt: vagy a nyelvtankönyvet bújtam, vagy pedig német e-mailecskéket gyártottam szigorúan Outlook-ból küldve. Mert hajlamos vagyok Gmail-chaten dumaszínházasdit rendezni...ami jelen esetben nem túl nyerő. Szerdán szintén a németé volt a prím a hagyományos napi teendők mellett, amelyek közé egy bankolást is be kellett iktatni. Meg is lepődtem az átutalás gyorsaságán! :-) Fellelkesülve ezen, meg iperedő német tudásomon fellelkesítettem Ádámot is. Ennek eredményeként átdumáltuk a munkaidejét. :-D Majd kicsit sokára, de eldöntöttem, hogy ez a szerda is rendhagyó lesz, és idehaza töltöm. Korai alvási kísérletem hamar szertefoszlott, mert belefeledkeztem ezúttal a mondandóm helyett, és a változatosság kedvéért, a germán grammatika gyönyöreibe. :-) No jó, azért színt vallok: kicsit hiányzott a buli feeling!
Csütörtök kissé morgósra, és egyesek szerint sértődékenyre sikeredett. Mondjuk azért némi igazam ismét csak van abban a kérdésben, hogy ha valaki akar találkozni valakivel, akkor nem vétóz meg minden egyes kitalált időpontot. Azt is kissé nehezen hiszem el, hogy minden egyes hétvégén fáradt legyen valaki, annak tetejében különösen nem, ha bizonyos tervezett eseményekre azért el tud menni! A győri gaz-D-Ász móki nem tervezett akkor?! Szóval szerintem Szilnek akkor sincs igaza teljes mértékben! Csak abban, hogy kicsit előbb is intézhetném ezeket a meghívásokat. Amúgy meg mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen! És ha valóban fontosak lennénk, akkor megadott volna egy időpontot Ő maga, és a két rugalmasabb alakítaná akkor ehhez a programját! No mindegy, leírtam, mert bánt(ottak) a szavai! Majd megmutatom Neki, hogy hogy lehet munka mellett is jó időbeosztással mindent megvalósítani, amit szeretnénk!!!! Egyszer csak összejön! :-P Attól függetlenül ez az összezörrenés megbélyegezte a napom, és lehet, emiatt is lettem hamar besértődős aznap. Kicsit jobb kedvre derített a gyönyörűséges napfény, amely visszaidézte a nyarat. Ki is vonultam cuccusaimmal sütettni magam a napom, miután Ádámmal belefogtunk a csendkirályos játékba. :-D Talán jobb is, mert mesemondásban eléggé jó vagyok! :-) Így aztán haladgattam tovább a nyelvleckékben. Este pedig a Fábry-show rituális megnézése helyett bedőltem az ágyikóba.
Péntek volt a hét legjellegtelenebb napja. Kissé eldurmoltam reggel, ami azért nem annyira csoda, mert az előző napokon egy óráig is fennmaradtam. Ráreppentem az álláskeresésre és a németre. Utóbbira azért, mert eldöntöttem, hogy hétvégére végezni kell a 20 leckéből álló könyvvel. Meg ugye tempósan közelít a nyelvvizsga egyrészt, másrészt pedig talán több álláslehetőség nyílik meg megfelelő tudással. :-P És rettenetesen vártam haza azért Dodit. Hát igen! Egyszer őrülten hiányzik, egyszer meg ki tudnám nyiskárolni...Még egy ember van, akivel kapcsolatban hasonlót érzek. :-) Miután hazajött Dodi, suttyongatás következett, és poénhegyek gyártása. Ennek egy jele volt a táncjelenet videón történő rögzítése. :-) Amit lehet feltöltök, lehet nem. Lehet, csak a youtube-on lesz lekövethető...:-) Aztán akkor mondjátok, hogy nem csillag született! :-D
Sajna ekkor vált nyilvánvalóvá az a tény is, hogy laptopjának adaptere Murphy törvényének áldozatává vált (=ami elromolhat, az el is romlik). Így ismételten osztoztunk a gépen. Hárman is. :-) Én ücsörögtem itt legkevesebbet ezúttal, mert Született feleségek után már nem volt egy nagy kedvem visszajönni és monitort bámulni. Persze aludni se tudtam valamiért. Így brainstorming zajlott.
Szombat volt a heti játéknap. Bár azért tanultunk is Dodival. Igen sajátosan. Bár a módszer nálam anno első osztályos korában nagyon hatásosnak bizonyult. Édesanya odaült mellém, és gyakoroltatta a pontok négyzetrács közepére történő elhelyezését. Mondani se kell, az mindenhova esett, csak középre nem, és minden volt bunkótól elkezdve karikáig minden, csak sima, egyszerű pötty nem. De az, hogy addig nem hagyott békét, amíg nem ment, éreztette hatását később. Mert mindent igyekszem a tőlem telhető legjobban csinálni. És csinálni! :-P Most Dodival valami hasonlót mímeltünk, egész egyszerűen lecsüccsentünk az előszobában mindketten, Ő hőáramlástanra készült, én meg németre. A tanulás végeztével pedig kikérdeztem az elsajátított ismereteket. Duplán, mert este újra. Ezzel letudtam a tanárkodást is. :-) Majd kártyáztunk, marokkóztunk, dominóztunk estébe nyúlóan. Bár mindenben csak tapasztalatot sikerült nyerni, azért jókat röhögtünk közben. Anya komolyabb hangvételű eszmefuttatását viszont némán hallgattuk végig, mely majdnem lezárta a napot. Este még állást lestem, találtam is, és pályáztam is. Fejleményeket várok. Mindent összegezve, kellemes kis napocska volt a szombati.
Most megint vasárnap. Németből még hátravan 3 lecke. Inkább szeretnék alapos tudást, mint hamar-gyorsan, felibe-harmadába átrágott nyelvtani egységeket. De talán sikerül megvalósítani előzetes célkitűzésem, és ma a végére jutni. Úgyhogy most zárom sorocskáim, esemény úgyse történt, csak a szokásos metódusok. Bocsánat, ha ez a bejegyzés kicsi unalmasra sikeredett. Képeknek is kissé híjján vagyok, még az előzőekhez is kéne feltöltenem néhányat, ám ennek jelenleg technikai akadályai vannak. :-S Türelmeteket kérném ezügyileg!
A hétre kívánok mindenkinek meseszépeket, és sok-sok vidámságot! Na, pá aranyoskáim, én most balra el! :-)

a letűnt utolsó szeptemberi hét nyomában, benne: modern kori Hófehérke sztori (1)

Üdvözlet a kedves olvasóknak!

Újra itt az új hónap kezdetén. :-) Új hónap, új betűtípus, remélem, olvasható lesz. Újradizájnolás nem várható. Az előző mondatom végén a mosoly jel kissé vonatsínes jellegű még. Sok volt a negatívum mind a héten, mind szeptember hónapban. Az apróbb jó dolgok nem tudják igazán kompenzálni a rosszakat, és kell még idő, míg túlteszem magam rajtuk.
Lényegében várok valami nagy-nagy jóra már régóta. Valami olyan történésre, amely kedvező irányba tereli életem. Elvégre a rosszak után az ellenkezőjének kell következnie, valami nagyszabásúnak. Talán el is következik, csak győzzem kivárni.
De most inkább összefoglalnám a múlt hetet, csak tudnám, hol is hagytam abba a szószaporítást? :-) Áh, gyors visszapillantó-visszaolvasó rovat jön akkor most. Ugrás vissza az időben, és a blogbejegyzésekben, vasárnapra. Forma-1 lesésből nem lett semmi, ismét átdurmiztam. Majd Dodinak segíttünk összekészülődni a visszaútra, aki ismét Hajmival ment. Csak tudnám, akkor a bérlet minek is? :O Hmm...biztos jobb kétféle fizetni. No mindegy, visszadöcögött Győrbe. Mi pedig szokás szerint értékeltünk egy kicsit anyával. Az előző hét eseményeit át kell beszélni, érzékeny kis lelkemnek szüksége volt a suttyongatásra. És anya az, aki a leginkább meg tud nyugtatni. Szokás szerint estébe nyúlóan folyt az eszmecsere, de ez mindig kellemes. Tv-nézést terveztem, ám ez is meghiúsult. Az ajánlott film nem nyerte el a tetszésem, így elég korán leheveredtem. És inkább németet ismételgettem.
A hét első két napja eseménytelennek bizonyult, és inkább merengés töltötte ki az örök elfoglaltság, a nyelvtanulás mellett. Illetve egy rövid bicótúra is belefért a hétfői napba, plusz egy kis vásárolgatás is. Kár, hogy már nem tudok úgy versenytempót diktálni! Kicsit gyúrni kell állóképességre mindenképp. :-)
Kedden aztán egyik "problámás" emberrel már kezdtem megbékélni (bár ennek a folyamatnak a gyökereit hétvégre datálnám mégis), legalábbis ami a kommunikáció folytatását illeti, és ismét csak segédkeztem Neki. És drukkoltam Szilvinek, aki rutinvizsgázott. Gratulálok is, mert sikeresen teljesített. ;-) Áh, lehet, ha többet nyaggat, akkor én is belefogok az egészbe... Majd egyszer, talán jövő nyáron, ha meglesz a német nyelvvizsga.
Másik emberemmel pedig csak vitáztunk tovább az épp hétfőn szárnyait bontogató botrány kapcsán. Az ütközők élete nem mondhatnám, hogy unalmas, sőt! Délelőtt anya morgott, délután-este jó öcsém, aki a diplomata szerepét is rámosztotta merő önkényből. Persze én végig kívül akartam maradni a csatározásból, és ezt akkor már hangsúlyoztam is. No, ezen vitácska után nehezen szántam rá magam a németezésre, pedig mindennap kellene valamennyit foglalkozni azzal is.
Végülis kicsüccsentem a hintapalintába a cuccokkal együtt, és szőlőt csemegézgetve olvasgattam át a dolgokat élvezve a langy meleget. Mivel korán sötétedik már, hamar takarodót kellett fújnom, pedig valóban élveztem a nyugalmat. És hát rossz szokás szerint bevackoltam magam a gép elé. Hogy a vita ott folytatódjék, ahol alábbhagyott... :-S Lehet célszerűbb lett volna inkább meccset lesnem (DVSC-Lyon, BL). A másnappal kapcsolatban ekkor merült fel ismét a döntésképtelenség. Egyrészt az elmúlt heti események miatt féltem is kicsit, másrészt Poncsi személyes morgást sem szerettem volna megtapasztalni. Mondjuk itthon se lett volna jó maradni, mert akkor meg anya zengedez...Na, ez az a helyzet, amikor sehol se megfelelő. :-S
Szerda így elmélkedéssel telt a menni vagy nem menni dilemmájával, és Poncsi nyugtatásával. Rájöttem időközben, hogy mennyire hasonlítunk, és lényegében a problémánk is ugyanaz: a meg nem értettség, a kevés viszonzás. Kicsit olyan is volt az egész, mintha tőlem várná a megoldást a szituációra, meg a botrányra. Ha tudtam volna, ha tudnám...Ez is rájátszott, hogy meggondoljam, megyek-e este. Ádámmal két nyugtatás közt dumálgattunk, belé is lelket kellett verni egy pöttyöst. Vele kapcsolatosan pedig vártam ismét egy apró iccipicci gesztusocskát. Nem kaptam persze. Poncsitól inkább, mert azért csalogatott. Ettől függetlenül az este nemmenni látszott győztesnek. De ahogy az lenni szokott, apróság döntött az utolsó pillanatban. Nevezetesen most az, hogy kedves szüléim egész egyszerűen kihajítottak itthonról. :-) Meg is hökkentem rajt kellőképpen.
Győrött meglepetés fogadott. Szilvinek - akinek mellesleg 3 napja gyártam a válaszemilt, afféle folytatásos telenovellaként - egyből személyesen is gratulálhattam a sikeres vizsgához. És ismét csak bebizonyosodott, hogy napokat tudnánk átpletyózni. :-) Majd még mielőtt útra kelhettem volna a Víztorony utcába, Pongráccal váltottam néhány szót, illetve komplett üzleti tárgyalássá fejlődött a beszélgetés. Persze menet közben a munka is szóba jött, és kicsit kellemetlenül érintett az ezzel kapcsolatos véleménye. Szemrehányásnak tűnt. Búcsúzáskor kaptam egy ígéretet, persze mivel pasi, sok jóra nem számítottam. A titkon remélt meglepim is elmaradt, így hát felsomfiztam a fiúkhoz. Ezúttal Bandi nem volt otthon. Milyen érdekes, hogy teljes létszámban sosincsenek jelen! Poncsiék elfuvaroztatták magukat vásárolni, én pedig csinálhattam, amit akartam. Így msn-re fel ismét, és rendezvényszervezés félsikerrel. Majd a citrom ízesítéssel elrontott söröcske becupákolását követően felkerekedett a három főt számláló buliegység. Igazán remek hangulat uralkodott akkor, sok-sok újdonságot megtudhattam Hajmitól és Poncsi Doditól. Indultunk volna, de előtte azért még meg kellett szabadulni a komplett Karak családtól. A kilövés is későbbre tolódott, éjfél után vettünk nyakunkba a várost. Persze nem is kellett sietni, mert Stokiék mindig késnek, hiába akinek még sminkre is szüksége van...
Először is célbavettük az Széchenyi Éttermet gyors körülvizsglatás erejéig. Én szívem szerint is le is táboroztam volna, frankó kis retró muzsika volt a talp alá való. Ám aztán mégis továbbólálkodtunk Laposra. Lapos felsőn masszív hömpölygő tömegecske, Lapos alsón nem túl megnyerő zene, és alig pár arcocska. Így ismét továbbmentünk, a Bridge-be. Ami előtt már vártak Stokiék. Hmmm...hát azért nem egészen arra számítottam, mint ami fogadott. Bridge pedig fizetős volt, na, nem mintha megterhelő lett volna a 99 Ft-os retrós belépő, egyedül viszont... Azért az utóbbi időben nem sokszor mondhattam el, hogy ennyi fiú zsong körül. És én pedig élvezem. :-) Úgy, mint a régi szépséges időkben lehet ett Hófehérkéskedni. Most, hogy így számlálom, tényleg 7 törpicsek vett körbe. :-D Csak a megfelelő Herceg hibádzott újfennt. :-( Mellegleg a Hófehérke volt a kedvenc mesém. És most mesés megközelítésben tálalom a szerda este alakulását.
Tehát azért összeállt a nagy csapat. Majd szavazással eldöntöttük, melyik szórakozóhelyen fogjuk agyoncsapni az éjszakát. Lapos lett a befutó. Útközben a legénykék vidámkodtak, persze nem is bányába készültek. :-) Én meg majdnem "nyakam törtem", miután megbotlottam. De azért megúsztam, várva az almás végzetet meg Őkirályi fenséges Hercegét. Az utat ismét vide(J)ón rögzítette Poncsi Dodi törp. :-) Lapos felsőn maradtunk végülis, ahol a tömeg tartotta magát. Majd a törpicsekek szép fokozatosan eloldalogtak erre-arra. Pedig a zenére nem lehetett panasz! Ami zavaró lehetett számukra, az a sok nép. Meg biztos a másnap reggeli kelés. Érthető végülis, de akkor talán Hófehérnépnek is szólni kellett volna, hogy tól-ig móki lehet maximum, nem úgy otthagyni...
Így aztán kénytelen-kelletlen elfoglaltam táncterem az alsó szinten. Egyedül maradtam ismét, bár Doditól rendes volt, hogy előkerített, és legalább elköszönt. Azért feltaláltam magam ezt követően is, és jöhetett az őrült tánc ismét. Bár ez most nem volt olyan fergeteges, mint a múlt héten. Sőt! Szerintem ezúttal a lehető legócskább számokra lelt rá a dj cd-jei között. Azért maradtam, remélve, hogy jobb móki kerekedik. Táncolni azért lehetett, de ezek a zenék nem az én stílusomat képviselik. A végén pedig BalatonSoundos feelingűvé vált a buli, illetve családi jellegűvé, a masszívnek mutatkozó tömeg oszlódott. Hófehérnép pedig elunta magát ekkor, de azért még Lapos felsőn retrózott egyet, hogy keretes szerkezetbe foglalja az estét. Ekkor penderült elé egy lovagocska ismét, némi udvarlást és vicces szituációt előállítva. A valahol a nagyvilágban vándorló Hercegecskének innen üzeni Hófehérnépje, hogy türelmetlenül várja mielőbbi felbukkanását, és kiengesztelését is a késlekedésért! Csatlós lovagok meg kíméljenek, őkirályi fenségét meg a kóbor hercegnőcskék. :-D Hajnali öt órakor ért véget a móka, és hazamendegéltem. Majd betakargattam törpéim, kik ekkor már békésen szundikáltak. :-) És itt akkor be is fejeződik e szerdai rege.
Reggeli után felfrissítettem magam, és keresztülvágtam a városon, már hazahazafelé. Valahogy jólesett a séta, itthon pedig a nyugodt szendergés. A csütörtököt az uralta, kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan. Eléggé elkenődtem, hogy újabb elutasító levelek érkeztek munkaügyileg. :-((( Emiatt sok kedvem nem volt semmihez a szunyán kívül. Azért egy birtoklátogatás beiktatódott két durmi közé egy remek kis bicótúrával egybekötve.
Pongrác lepett meg aranyosan, a gyors ügyintézéssel, és lényegében azzal is, hogy tartotta előző napi ígéretét. Hmmm....bárcsak minden körülöttem lévő pasi ezt tenné, de örülnék! :-) Az újabb meló meghiúsulását azonban eléggé a lelkemre vettem. A szeptember így valóban interjú nélkül telt sajnos, bár ezt sejteni véltem. Mondjuk aki pesszimista...Dodi Poncsival is összeszólalkoztunk ismét, bár nem értem, hogy miért nem lehetnek nekem is apró elvárásaim, vagy úgy egyáltalán miért nem lehet megbeszélni valamit, nevezetesen a szerdát, hogy mire kell számítani?! Vagy akkor nem kéne elhihetni, hogy vár, és hogy buli is lesz. :-S Mert azért ez megint nem volt az igazi, én meg érzékeny vagyok az ilyen aprócseprő dolgokra!
És nem is tudom, mikor adódik egy olyan móka, mint régen! Valami fergeteges ereszd el a hajam?! De ez is olyan rossz, hogy gyakorlatilag a bulialakzatok szétestek. :((( És rettentően hiányoznak a gazdászbulik, az igazat megvallva. És azt sem tudom, Csilluval mikor fogunk bulizni. Szilről inkább ne is beszéljünk, ott valami végképp elromlott, vagy a helyettesítési hatás miatt vagyunk hanyagolva teljes mértékben. Persze nehéz ez, mert tekintettel kell lenni a munkára is. Nagyon szólni se lehet nekik, hiszen én kötetlen vagyok, a csapat meg nem. Új társaság?! Hát nem is tudom...Valami megoldást ki kell eszelnem, bár az is meglehet, hogy amíg az optimumot meg nem lelem, ritkítom a szerda éjjeli kimaradozást. És fő irányvonalként a németet jelölöm ki, és arra koncentrálok.
No, a péntekre továbbrobogva, valóban álmosan indult,az ejjdenincskedvem semmihez hangulattal megint. Poncsival folytattuk a kölcsönös morgást, majd jött a rituális suttyongatós békekötés. :-) Ekkor megváltoztattam korábbi elképzelésem, és elkísértem a rendőrségre. No, az megint megér egy kis kitérőt.
Egy nyári becsapásos lopási ügyben idézték Dodit, aki a sérelmezett is volt. Az egész helyzet érdekes volt, mert levelet nem kapott. :-S És ugye nem lehet csak úgy berontani sehová...a portás feladatkörű zsaru viszont eléggé bunkó volt, jómagam meg is döbbent ezen. Meg az egész ügyintézésen. Jól letolt minket, hogy hogy merészelünk ide bejönni úgy, hogy azt se tudjuk, kihez jöttünk...Eléggé határozattan visszaválaszoltam, akkor már felpaprikázva persze, hogy talán lehetett volna egy nyamvadt levelet küldeni az egészről, és akkor nincs ez az idétlen helyzet. Persze neki állt feljebb, hogy egy telefonos értesítésből a nevet okvetlen memorizálni kellett volna!!! Hát ekkor úgy voltam az egésszel, hogy akkor leülünk, aztán megvárjuk, míg valaki keresi Dodit! Feltüzelt, hogy még azt is megkaptam, hogy van 200000 lopási ügyük, és még mi hívjuk vissza mondjuk a számot, ami feltételezése szerint nem is rendőrségi! Az ember biztos jókedvéből járogat az ősre afféle szabadidős elfoglaltság gyanánt! Szerintem az ott tébláboló idősebb pasas látta rajtam a robbanáshatárt, és éppenezért közbenjárt. A portás bunkó kelletlenül, de végighívogatta a kollégáit, miután az idéző telefonon elérhetetlennek bizonyult. Lassan megkerült, én pedig nyugtathattam Dodit, aki persze szintén ideges lett ilyen intró után jogosan. Én kis naiv is azt hittem, hogy ha már nincs levél, legalább van valami füzet, amin szerepelnek a nevek, hogy kit mikor hova kihez várnak meghallgatásra, és a portás simán útba tudja igazítani az érkezőt, egy név bemondása után. Nem egy költséges dolog, ugyan kis szervezettséget igényel a munkatársak között. De itt az sem volt meg, és gyanítom, máshol sincs. Majd kisvártatva megérkezett Dodiért az őt behívó. A portás idióta rögtön megragadta az alkalmat, hogy leossza a legközelebbi helyes névbemondásra, és hogy hívja fel az illető figyelmét, hogy jegyezze is meg! Aztán elmentek a meghallgatásra, én meg majd szétrobbantam a dühtől. Mert ezt követően az arra járóknak a bunkóci elmesélte az esetet, és a véleményét, hogy miért nem lehet névre jönni, azt feljegyezni, ha telefonon hívnak; miért kell telefonálni egyáltalán; neki miért kell intézkedni tovább, mikor egyszemélyben ő a portás meg a telefonközpontos. Hát szerencséje, hogy tisztes távolban voltam tőle, és csak magamban tudtam fortyogni! Nem mondom, hogy mosolyogjon ott minden ügyfélre péntek délután, de azért a gyaníthatóan hatszámjegyű fizetésért azért megválogathatná a szavait!!! Szerintem az volt a fő baja, hogy nem tudta a privát kis ügyeit intézni munkaidő alatt...:-S Tehát ezzel a modorral egyáltalán nem voltam kibékülve, az ember a kárvallott, az ügynek folytatása lesz, és akkor még a felvezetésben sárbatiporják a rendőrségen amúgy is először (és remélem, utoljára is!) megfordulókat.
Ilyen helyen is lehetne igazán panaszkönyv! Észrevételeim belerónám: a portára leadott kis papiros alkalmazását mindenképp telefonos idézés esetén, illetve ügyek kapcsán a nem nyolcszori behívást, külön-külön meghallgatást, hanem egyfordulós lebonyolítást. Mennyit lehetne így is spórolni, hogy hatékonyabbá tennék az ügyintézést! Mondjuk a megtakarított összegek meg belevándorolnának a nagy, végtelen zsebekbe. No, de hagyjuk is a további eszmefuttatást! Bár most megint szókimondó voltam! :-)
Hazatérve persze ez volt a téma, hosszas elemzést hagyva maga mögött. Majd Dodinak készülődnie kellett arra a nagy szüretre. Miután elhagyta otthonunkat, anyával megint értékeltünk. És ismét csak estébe nyúlóan, bár sokminden szóba került. :-) Aztán végre sikerült a Szilvinek szánt regényméretű e-mail végére érnem, ami azért is roppant örvendetes, mert miközben leírtam néhány problémám Neki is, megtaláltam a megoldást is rájuk. :-) De most tekerjünk is át a hétvégére!
Szombat vontatottan kezdődött. Valahogy ez a napsütés is csalóka, valósággal fáztam. Így aztán azon voltam, hogy a melót halasszuk délutánra, amikor már melegebb lesz. Végre meggyőző is tudtam lenni! Ebéd után mindenki sziesztázott egy kicsit, én nekiestem blogot írkálni. Csak elért az álmosság engem is, így lepihentem. F1 ismét kimaradt, de lassan már az lesz a meglepő, ha egyszer látom is. :-) Kicsit értetlenkedve fogadtam álomból ébredvén, hogy egymagam vagyok, többiek valahová elmasíroztak. Gyorsan összecihelődtem, és felpattantam drótszamaramra, mert hát a munka frontjára léptek őseim. Abból pedig én se maradhatok ki. :-) A munka apunak a fúrást-faragást jelentette, anyának pedig a kukoricabetakarítást. Nahát! Még egy közös tulajdonságunk adódik akkor: ha kell, akkor egyedül is nekiesünk dolgoknak! Hamar kerítettem egy kosárkát, és választottam egy, illetve egyből kettő jóképű sort. Kicsit meglepett, hogy 2,30 méter magasak a növények, mondjuk így legalább nem kellett hajlongani. Abszolút derékkímélő művelet. :-) A jó hangulat pedig hozzátartozója a csapatmelónak, még ha ez most 2 főt is számlál. Hangos kacajok uralták a terepet, és égett is a kezünk alatt a munka! Szerencsére a tűzoltókat azért nem kellett hívni. :-) Némi logisztikai problémát jelentett a telis-tele kosár sor végére történő kitranszportírozása, amikor is egyrészt ott a súly, másrészt akadályozó tényező a helyenként igen dús aljnövényzet, leánykori nevén dzsindzsa. Ezt a harci gondot sorközi lerakatokkal lehetett kiküszöbölni részben. Közben azon gondolkodtam, hogy mire lehetne hasznosítani a kukoricacsuhét. Egy-két embernek ajándékot fogok belőle készíteni, nevezetesen lábtörlőt! Majd karácsonyra. Amikor már csak pár sor betakarítása volt hátra, kiegészültünk három fős egységgé. Nagyjából két óra alatt végeztünk, az eredmény pedig 4 lerakat termény, sacc per kábé 4 zsáknyi. A meló után megint édes pihenés következett, és egy kis gépszerelés és eszmecsere.
Most pedig vasárnapot írunk. Mivel a tízparancsolat is előírja, hogy az Úr napját szenteld meg, így eléggé eseménytelenül telt a délelőtt. Dodi is hazatért végre, hogy este elhagyja köreink, és mindenütt legyen a hétvégén, csak itthon ne. :-S Lehet főzőcskemókizni. Úgyhogy most itt be is fejezem a szócséplést, hogy jövő héten innen tudjam folytatni!
Köszönöm, hogy végigolvastatok. És mire a bejegyzés végére értem, sikerült felocsódnom, és így a kezdeti vonatsínes :-)-t felválthatja a nagy vicus vigyor. Mindenkinek szépséges és vidám hetet kívánok!

töprengő-merengő...szerintem...

Üdvözlet a kedves olvasóknak!

Most igazából nagyon ráérek, olyan punnyadós hangulatom van. Semmihez sem érzek igazán kedvet. Pedig szerda van, amit tradicionálisan bulizással töltök. Valahogy ma ez sem hoz lázba, talán a múlt heti, eléggé negatív tapasztalatok miatt. Azért foglalkoztat a menni vagy nem menni harci dilemmája. Elárulok egy titkot. Amikor ilyen döntésképtelennek mutatkozom, akkor alkalmazom a befektetés-elemzés órán tanultakat, és felvázolok magamnak egy ún. döntési fát. Ennek lényege, hogy adódnak döntési lehetőségek (jele egy négyzet), és döntési pontok (körrel jelölendő). A probléma megoldásának folyamatábráját döntési lehetőséggel indítjuk két ággal: a mi van, ha megteszek egy dolgot, és mi van, ha nem teszem meg azt. Újabb döntési ponthoz jutunk újabb döntési lehetőségekkel. Befektetés órán ezekhez az elágazásokhoz rendeltünk valószínűségeket és értékeket, mert elvileg ez a dinamikus projektértékelés egyik módszere. Látjátok, alkalmazom a tanult dolgokat, igaz, sajátosan, számok nélkül. :-) Szóval most is felrajzoltam ezt a fát, végülis arra jutottam a kiértékelése során, hogy menni kéne...Ez volt délelőtt. Jelen pillanatban viszont megint ott tartok, hogy újra fel kéne dobni az ábrát, mert egy-két dolgot nem vettem tekintetbe. Hát ebből valószínűleg 0. pillanatos elhatározás lesz! :-) Már megint csak pötyögök, szaporítom a karaktereket, nyenyergek, illetve vívódom. Mondjuk én alapból is egy érzékeny, vívódó lélek vagyok jótündér szerepkörben. A múlt héten történtek még mindig foglalkoztatnak. A két "problémás" emberemen pedig nem igazán látom, hogy változtatnának a velem való bánásmódon. Szóval a lábtörlő feeling még megvan. :-(( Most még az is zavar, hogy konfliktus van kibontakozóban körülettem, és a vitázó felek között én képzem az ütközési pontot. A középpontban pedig olyan ügy áll, amit magam se támogatok. Amíg itthon van teendő, addig jelesül én nem mennék a szomszédba! A haza prioritást élvez, akárhogy is van. Ha a szülők támogatnak, akkor alap dolog szerintem, hogy viszont is úgy legyen. Ha adódik egy munka, akkor azt meg kell csinálni, kifogások, és akár kérés nélkül is. Legalábbis én erre törekszem, mert valóban hálás vagyok anyának leginkább, hogy taníttatott, és most se hándigálja fel a munka nélküli létet. De úgy vélem, mindig is próbáltam tekintettel lenni a szülőkre, hogy önként vállaltam például a bejárást. Még üstönködés is volt belőle, mert ők meg tiltakoztak az inga ellen. Bejárás ellenére próbáltam kihozni a maximumot a tanulmányokból, néha sikerült, néha nem. Majdani munkámban is maximumra fogok törekedni. Egy olyan állást szeretnék elnyerni, ami tényleg tökéletesen illik hozzám, szívvel-lélekkel csinálhatom. Ezért nem adom lejjebb, és pályázok meg mondjuk egy biztosítós ügynökös állást. Csak a menekülőutat keresném onnan, bármennyit is fizetne...Nem minden a pénz. Persze ez az állapot is olyan semmilyen, jónak semmiképp se nevezném...De ez egy másik elmélkedés témája lehet. Mondjuk hozzá kell tegyem, talán emiatt sincs kedvem semmihez. Olyan kilátástalan minden helyzet, aminek résztvevője vagyok!
Sikerült megint egy nyenyergős bejegyzést fabrikálnom, ÍS (=így sikerült) szabvány szerint. Ahhoz képest, hogy a szeptembert akartam értékelni, egész más irányvonalra léptem. Újabb bizonyíték, hogy terv és tény eltér egymástól. Bár az értékelő írást még pótolhatom, hogy a két dolog szinkronba kerüljön. Arra alkamas a blogencs, hogy a szólásszabadság jegyében hagyjam szárnyalni gondolataim. Akár tetszik az olvasónak, akár nem. Maximum, akinek nem tetszik, ellenvetése van, ráun, az nem olvassa tovább. :-) Ilyen egyszerű. Én meg legalább itt elmondhatom, ami bosszant, és ami a tényleges meglátásom. És bizonyos problémákat, ha leírok, akkor menet közben általában meglelem a megoldást is. Most ez csak annyiban nyilvánul meg, hogy kicsit jobb hangulatba kerültem. Külön hóértékelővel vagy jelentkezem, vagy nem, mindesetre most is köszönöm, hogy végigolvastátok firkálmányom.

hét nap históriás éneke

Üdvözlet a kedves olvasóknak!

Továbbsomfordált szeptember utolsó hete. Előző hétértékelő bejegyzésemben mozgalmasabb hetet kívántam, hát ez kivételesen megadatott. Bár azért inkább örömkönnyeket szerettem volna hullatni! Lényegében az elmúlt 7 napot átbőgicséltem. :-( A nagy pozitív történés még várat magára. Pedig...De akkor haladjunk is szépen sorban, mi is bonyolította életem, vagy mit soroltam a bonyolító tényezők közé!
Vasárnap pihizéssel telt. Este pedig elmagyaráztam az én pici pónimnak, hogy nagyon szeretném, ha bizonyos pontokon javítana. Mindezt persze két sírdogálás közepette. Másnapi programunk is egyeztettük.
Hétfő reggel így koránkeléssel indult, kicsit fura volt az ébresztő. Mostanában nem volt rá szükség. A korán pedig relatív. :-) Gyors ügyintézés, majd cihelődés. Aztán a napi morgás. Ha valamit kirakok az asztalra, akkor az ott is van!!! Főleg, ha tényleg tudom, hogy kb. 5 perccel azelőtt helyeztem el ott, és hogy tényleg készen van, rendelkezésre áll a nyomtatott verzió. Apu intézkedhet. Miután kissé megnyugodtam, Dodi mérgesített fel, hogy menjünk inkább máskor vásárolni. Ismerem ezeket a máskorokat! De megígértettem vele, hogy 1000%-osan megyünk hétvégén akkor, így hát Ő vissza kegyeskedett pihenni. Én meg nekiálltam főzőcskézni. Közben megállapítást nyert, hogy apu semmit se intézett. :-S Ismét morgás. Következményképp megkapódott kissé az étek. :S Na, ilyen se fordul elő túl sűrűn (szerencsére). Ebéd után aztán kezdetét vette a háború a szeportállal, hogy a szocpapír ki legyen töltve! Nem is értem, miért az én feladatom?! Mindenesetre Dodit is ráállítottam az ügyre, nehogy már én viaskodjak csak! Reménykedtem, hogy piciny póni indulásáig készen leszek, leszünk, hát tévedtem elég jelentőset. Már ekkor sejtettem, hogy a napomat ez fogja meghatározni, sőt a másnapi progit is le kell mondanom. Aztán Dodi is csak paprikázott fel ismét, mikor késő este rámcsörgött, hogy a karláncának nyoma veszett. :-S Nesze semmi, fogd meg jól! Keresd a sötétben! Az ékszer szerencsére megkerült kb. 10 perces kutatómunka után. Hajrá, folytatódhatott a küzedelem a szeportállal. 10 óra felé már úgy gondoltam, hogy feladom. Inkább álomra hajtom fejem, és hajnalban megpróbálkozom a szocpapír kitöltéssel. Ennek a tervemnek egyrészt az vetett véget, hogy az ősök háromezerrel bömböltették a tv-t...miután lehalkítottam, jött a morgás...nem tudom, melyikük süket?! Másrészt pedig idegesített a tudat, hogy nincs kész a papiros. Nem szeretem a félmunkát! Na szóval ismét üzembe helyeztem a gépet, fejemre raktam a fülest (értsd: fejhallgató:-), hogy ne a televízió kézikészülék visongását halljam), és benyomtam egy kis nyugtató retró muzsikát, és nekiálltam újra feltölteni két videót a blogencsbe. Megállapítást nyert, hogy milyen sok zene található a vinyón, olyanok, amiket ezer éve hallottam. (Mióta internethozzáféréssel rendelkezünk, youtube-olás megy, illetve online rádió.) Az örökzöldek között máris jobb hangulatban nyomkodtam a frissítéseket a Mozillában és a Firefoxban. És kaptam a változatosabbnál változatosabb hibaüzeneteket a portál túlterheltségéről. :-S Nagysokára azért sikerült belépnem, és feltölteni a nyomtatványt adatokkal, majd kontrollálás és véglegesítés után nyomtatva is előállítanom. Közben persze azon izgultam, nehogy kihajítson az oldal az időlimit, vagy újabb felhasználók időközbeni csatlakozása okán. Persze, ahogy az lenni szokott, mire végeztem, mindennemű álmosság elillant. Viszont másnap még ezt fel kellett szállítmányoznom Dodinak Győr citybe.
Erős túlkapás lett volna a reggel 8-as győri érkezés, de még a fél 10-es is, így csak a legutolsó délelőtti busszal mentem. Elvégre aludni nekem is kell. Naná, hogy a megüzent találkozóról is késtem! Az objektivitás kedvéért hangsúlyoznám, hogy nem az én hibámból. A járat alapból 10 percet késett...Dodi nyitó mondata persze a késés felhándigálása volt, pedig 5 minutumot tett ki! Szóval rosszul esett. Mondjuk lehet már meg kellett volna szoknom a mufurckodást?!
A papírok átadása után tábort vertem a könyvtárban. Ott valahogy mindig repül az idő, de jobbnál jobb könyvek kerültek kezembe. (Meg az infó is, hogy a mérnök úrnak egy papírt nem fogadtak el, lehet újrautánajárni az illetékesnek.) Micsoda alliterációt alkottam az előbb! :-) Szóval szépen ottragadtam, no nem mintha ez bármi problémát jelentett volna. Kellemes volt a környezet, nyugalom övezett, semmi csábító internet (azaz Gmail-chat), jóvágásúnak tűnő pasikkal lehetett pillantást váltani a szomszéd asztalnál...Szóval sokáig könyvtáraztam, és próbáltam okosodni németből. Ám mérges is voltam, mert az ajánlott könyvet nem találtam meg. Illetve azt hittem, hogy nem leltem meg, mert bizony azt is nézegettem, csak épp az alcímet nem néztem meg... :-S Mindegy, majd egy másik alkalommal kiveszem. Aztán hazafelé tapasztaltam, hogy a Bandi nevű bérletelkérős buszsofőrnek nem érdemes "udvarolni", mert akkor elfelejtkezik a leszállásra kijelölt hátsó ajtó kinyitásáról harmadszori kérésemre is...Persze lehet ez is direkt volt, nála nem tudni. :-) Mert ha előre mentem volna, akkor meg elküldött volna díszmorgás kíséretében hátra! Szóval Ő egy jelenség. :-) Itthon aztán anya megdöbbentett egy kicsit, hogy hiányoztam. Azért is hívott, hogy hol tekergek. Nekem valahogy nem hiányzott semmi, az a béke szigete volt. Mert miután előadtam, hogy apu papírja nem megfelelő, jött a morgás. :-S Nap végén aztán ismét időben elszunnyadtam.
Következett a szerdai nap. A délelőttöt átdurmiztam, délután pedig benéztem Ajkára. Anya is csatlakozott hozzám, így nézelődtünk, vásárolgattunk. És szokás szerint kiidegeltem azzal, hogy megnézem a kínálatot. Végre találtam megfelelőnek mutatkozó farmert, bár ezekre a számozásokra nem lehet adni. Ez megint bosszantott egy kicsit. Hazafelé aztán a régi szépséges időket idézve becsaptunk egy-egy pofa sört, üdítő volt abban a melegben. Mondjuk ezek után aztán ne is csodálkozzam, hogy úgy éreztem magam megint, mint aki mindjárt bealszik...A hazaút is rendkívüli hangulatban telt! Jó kis társaság jelentette az utazóközönséget. Aztán jöhetett a szintén szokásos "nézzük meg, amit vettünk" mutatványom. Készülve az estére is. A viselendő szett hamar összeválogatódott. Kiderült, hogy az államvizsgás kosztümön kezd lógni rajtam, ami jó is, meg nem is.
Majd lefixáltam az esti, kellemesnek ígérkező programot. Ha tudtam volna...Bár legalább megismertem az Ádám-lakot, és a lakótársait is. Na, aztán kezdődtek bizonyos problémáim itt, bár nem a házigazdasággal volt a gond, az még mindig jeles. ;-) A helyzet volt felettébb kínos, és hiányoltam két kedves megjegyzést... :-(( Nem sok ez szerintem...Kicsit dulifulin érkeztem meg a Víztorony utcába. Meglepődve tapasztaltam, hogy ma tényleg allein buli lesz, merthogy Dodi és Bandi pizsipartira nevezett maximum. Hát el is könyveltem magamban, hogy egyedülálló móki lesz akkor. Ha már kimoccanok, akkor nem alukálni fogok. Picit azért próbáltam hatni az ifjakra bizonyos határokon belül. Nem értettem nagyon, hogy Dodi miért hiányol akkor állandóan? Amikor ott vagyok, akkor meg tesz rám?! A nagy áttörést az jelentette, hogy hirtelen felindulásból leszaladtak hálófelszerelésben, és tettek egy sétát a Szövetség utcában. :-) Majd cihelődtek az urak, és mehettünk is Laposra. Ott semmi különös nem bonyolódott ekkor még, tömeg se volt, pedig dúlt a partytime. :-) Átlibbentünk a Bridge-be, ahol pedig összetalálkoztunk a csajbulit tartó kis gazdászkákkal is. SzöSz hihetetlenül örült, jó volt ez érezni. Mondjuk, tényleg régen taliztunk! Az üdvözlő sorok után ismét különváltunk, hiszen Julcsi közölte is, hogy ez csajbuli. Gondolom, Dodinak címezte, véleményem meg inkább nem fejtem ki erről! Hiszen közben SzöSz is csatlakozott hozzánk.

És feltűnt a színen Ádám is barátos alakzatával...És sikerült fokozni az est során kialakult lábtörlő feelingem. Hiszen még csak üdvözlésre se méltatott egy megfelelő hangerővel odabökött köszönéssel!!! És ismét elkezdődött egy hagyományosnak számító népi játékunk. A köszönés mellőzésével húzta alá, hogy valóban helyesen érzem, lábtörlő vagyok számára (is). Büszkeségem ezzel ismét felhúzta a védvonalakat.
Társaságom is hiába noszogattam táncolásra...Valamivel le kellett vezetni a csalódottságot! Végülis ez sétával sikerült. Mert éjfélig való maradást irányzékoltak elő a mérnökpalanták. Azért a Laposra még elkísértek, majd elváltak útjaink. Belevetettem magam a tömegbe, amely még mindig állandó, a szauna hatással együtt. Zseniálisan sikerült elfoglalnom tánchelyem, végre élvezhettem a jó zenéket kedvnövelőnek. Megállapítottam, hogy új zenei műsor került palettára. Aztán kaptam társaságot is. Nem volt rossz táncos a srác. Majd meginvitált egy italra, illetve sétára. Ám ott eléggé alpári ajánlattal állt elő, csak pillangóztam, hogy mégis honnan vette a bátorságot ennek szavakba öntéséhez is! Miután útilaput kapott, még nagyképűen meg is jegyezte, hogy úgyis megkapja az este, amit akar! Nem mondom, ehhez tényleg kell arc!
Kapóra jött a Bridge, mint menekülőútvonal. Ismét csak jó zenék fogadtak, és nem heringparti. Több se kellett, mivel megint dühös voltam, bepozícionáltam magam a tánctérre. Kisvártatva, megint adódott társaság, ismét egy úriember. :-) És retrómusic...Amivel nem tudok betelni! :-) Megfűszerezve napjaink menőféle zenéivel...Száz szónak is egy vége: remek talpalávalót kínáltak. :-) Szeretem az ilyen szuperbulikat, és táncolni is! Nem volt tömeg sem, csak egy-két érdekes figura. Megtudtam, hogy a kalap nemcsak temetési viselet (szigorúan csak a Barátok közt után). A kalapos srác minden vitt volna, mint a piros 7-es. :-) Egy kacajt megért mindenképp.
Azért hamar ki lehetett melegedni. Ismét egy remek táncpartnerem adódott. Fél 4-kor aztán bezárta kapuit a Brigde, "a lovag" pedig kíséretemül szegődött. Lapos lett a cél ismét, mivel még gyermeteg volt az idő számomra. És ismét tánci! :-) De mint minden jónak, annak is véget kellett vetnem a szintén szokott időben, azaz fél 5-kor. "Lovagocska" pedig tényleg kísérő volt, haza is velemjött. Közben pedig beszélgettünk. Szeretett volna számot és mást is lopni. Egyik se jött össze, védvonalaim felerősödtek már az este kezdetén! Szövegben igen ott volt a srác, de miután előállt ajánlatával...Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni! Igazából fogalmam sincs, hogy én viselkedtem-e kihívóan, vagy a ruha volt kissé túlzás, vagy egész egyszerűen ilyenek a férfiak: pusztán érdekből közelednek a nőnemű egyedek felé?! Kinek némi szívesség jelenti az érdeket, kinek pedig egy-egy pásztoróra!!!! Azért hozzá kell tenni, hogy a legtöbb csajnak utóbbi "kell", de nem nekem! Az azt megelőző gondolathoz pedig nem tudok mit hozzátenni nagyon, gyenge pontom alighanem az a segítségadás. Majd megerősítem szépen, aztán akkor ezt se lehet elmondani! Mindesetre ezen felfedezések együtt sokkot eredményeztek nálam. Ilyen se volt még, hogy azt várjam, mikor jön már az első busz, amivel hazamehetek...Anya próbált megnyugtatni, nem igazán sikerült. Maga a buli nagyon tetszetős volt, csak a before and during történések...:-S A csütörtököt átszundiztam, közben pedig agyaltam a letűnt eseményeken. Elő is vettem volna mindenkit, illetve nem is. Minden és mindenki a maga idejében elv győzött! Vagyis a pénteki nap kicsit osztósra sikerült. Mondjuk szükséges is volt ez, mert emberim jámborul nem tudták harci problémám. Vagy úgy tettek...Előbb szépen az ádámos eset került boncolgatás alá, majd poncsimoncsi. Hát...meg kell valljam, sokban hasonlítanak egymásra! A beszélgetés eredményét csak egyrészről ismerhettem meg. Poncsika igyekezett a kedvemben járni, mesélt, mesélt, mesélt. Szombaton pedig mentesített a főzés alól, illetve mindenben segédkezett. És még egy köszönömre is futotta a szocpapíros ügyintézésért! Megtudtam továbbá, hogy Dodi benevezett egy pneumatikai tanfolyamra, és hogy kacérkodik az audis gyakorlattal. Olyan jó lenne, ha megkomolyodna, és felelősségteljessé válna! Most minden idillinek mutatkozott, mint régen. Bárcsak így maradna a viszonyunk! Néha ezek a megerősítések kellenek érzelmeket illetően mindenképpen. És tényleg két kedves szó elég. Szombat tehát nem volt valami mozgalmas: mosás után meghallgathattam Csillu élménybeszámolóját Arábiáról, majd eltettem a zöldséget télire. Közben pedig beszélgettünk hatalmasakat Dodival is. Kellemes kis napocska volt tehát. És jólesett az is, hogy este többen érdeklődtek lelkiállapotomról. :-) Ami már javuló tendenciát mutat.
Most pedig vasárnap van. Ott folytatódott Dodival, ahol abbahagytuk tegnap. Nagy-nagy suttyongatással, és mesékkel. Jó látni, hogy az ősöknek sem kell könyörögni, hogy tegyen meg valamit! :-) Tényleg remélem, hogy ez így marad a továbbiakban, mert ez a rendes menete a dolgoknak. A csapatmunkát meg úgyse lehet eleget gyakorolni. :-) Most pedig Forma-1 lesés következik.
Hogy mi várható a jövő héten, arról inkább nem is írok, mert akkor úgyse jön össze. Másrészt még magam se tudom, lesz-e buli ezek után...
Kíváncsi leszek embereim további teljesítményére...és remélem, hogy már történik valami full pozitív! Mert úgy vélem, megérdemlem már. Azért az elmúlt hét alkalmas volt arra, hogy megkavarja életem állóvizét. Innentől majd óvatosabb leszek, alighanem. Azon még úgyse gondolkodtam, hogy a jótündérek szerepe milyen hálátlan egy mesében is, hiszen ő mindenki kívánságát lesi, teljesíti. Míg az övét senki, és még csak nem is lelkendeznek azok, akikkel jót tett... :-S
No, akkor most elköszönök, mindenkinek mindenféle szépségeset! :-)