novemberi szösszenyet

Üdvözlet Kedveskéim!

Itt is vagyok a folytatással. Most új taktikát alkalmazok, és mindennap írok legalább egy félmondatot a blog előzményének számító Word-dokumentumomba, így könnyebb valamelyest összefoglalást gyártmányozni. :) Mert hát megint egy hónappal közelebb kerültünk az évvégéhez, mikor gyanítom, sok írnivalóm lesz…:)

Ebben a posztban arról kaphattok információt, hogy telt a november. Hó eleje mindjárt nyüzsisnek indult, november 2. napja nehezen indult a hosszú hétvégét követően. Fura érzések környékeztek meg, és nehéz is volt felvenni a fonalat és a pörgettyűs létezést újra. Erről reggel a főnök azért gondoskodni próbált egy nagy feladattal ismételten (várható écs. 2016-ig). Ezúttal tudtam, honnan nyerhető ki az információ, némi technikai malőr hiúsította meg az öt minutumon belüli megoldást. S míg én a nyomtatóval hadakoztam, Olgi is befutott, a vártnál korábban. Néhány mozgatást és egyéb intézkedést követően megkezdtük a leltárívek nyomtatását. Na, ez maga volt a káosz…nem igazán értettem a főkönyvi számok adagolásának logikáját. Valószínű, az ütemterv is problémás…El is döntöttem szép sunyin, hogy átdolgozást kérek főnöktől. :)

Ívnyomatás közben érkeztek audienciámra is, és elláttak infókkal munkát illetően. Ági is megszaladt és okoskodott is rendre, na ezen tulajdonság az, amit nagyon utálok!!! Délelőtt végére a leltárívek is kinyomtatódtak, várt a szortírozási feladat. Így jó is, hogy másnap kocsival mentünk, hiszen szépen elrendezhettem a papírokat, és ki is oszthattam őket a leltárellenőröknek. Taktikusan az átvételt el is ismertettem velük, az aláírások sokat érhetnek esetleges mismásolásnál…így védelmem is van. :)

Reggelként bevett szokás lett, hogy magam köré gyűjtöm a kollegákat, és terelgetjük egymást főként leltár tekintetében. De kell ez, hogy jól induljon a nap. És hát feltűnésmentesen szimultánt kezdtem játszani, bevackoltam magam az osztályvezető irodájába, ha épp nagy feladattal kellett küzdenem. Amiből adódott persze egypár. A szemközti irodát is birtokba vettem időnként, ha vágytam egy csöpp nyugalomra. A reggeli rutin persze megmaradt, jó hangulatban kezdődött legalább a nap. Leltár is zajlódott közben, aminek én lettem az egyik koordinátora. Na ja, jó is volt ez, mivel alapvetően új a dolog számviteli mélységeket és cégspecifikumokat illetően. Ám tetszik is a vezető szerep (huhujje, megszólalt a karrierista Vicu)! Közben gyűjtöttem az aláírásokat is a jegyzőkönyveimre. Azért jónéhány pozitív visszacsatolást kaptam szerelőktől, ami tényleg bizakodásra adott okot a továbbiakat illetően is. Nem kevésbé építette az önbizalmamat is, ami ugye tropára omlódott még szeptemberben…

Hja, magánéleti szál is igen-igen előkerült, munkatársaim is meg-megkérdezték hogylétemet. Ezúton is köszönök mindennemű biztatást, a kedves szavakat, hogy velem vagytok! Anita, ez rád is vonatkozik, vedd magadra nyugodtan! Elképesztő az az erő, amit adsz estéről estére!

És ami még építette az önbizalmam, azok az apró munkasikerek, dicséretek például a leltárívek precíz rendelkezésrebocsátásáért (szétrepítve az A3-as íveket, ábécébe rendezve). Illetve olyan intézkedések is lelkesítőleg hatottak, amik által órához, valamint irodaszerekhez jutottunk! Arról pedig nem beszélek, hogy tesóm leharcolászott laptopjának javításához is készségesen viszonyult ex-szobatársam. Ja, és a pici juttatásemelést is meg kell említenem még, persze a nevemet ott is elírták (éljen a három s verzió! :)) November elején pedig el is kezdtem a leltárfelvételt, és már a kezdet kezdetén megdöbbenhettem időnként. Ezek előre aposztrofálták, hogy lesznek itt még csudaságok. :) Ezen tevékenységet aztán Edittel kiegészülve folytattam is, az ajkai telephelyet jártuk végig. Nem is én lettem volna, ha eszközök azonosítóval való ellátmányozása közben nem kenceficézem össze magam a filctollal…:) Kis relaxként aztán túlestünk egy kötelező jellegű orvosi vizsgálaton is, aminek eredményeként egy vény tulajdonosa lettem. :) Azért jó, hogy maradt a feles állapot (érti, aki érti).

Persze néha maradtam is kicsit tovább is a hónap során, hogy aztán főnök látványosan várakozó álláspontra helyezkedhessen. Igen jólesett a gesztus is, hogy bár egymástól függetlenül tevékenykedtünk, hazahozott volna.

Nagysikerü rendezvény is színesítette életünket azért, Gézu neves születésnaphoz érkezett, és sutyiban meg is kellett szervezni. Nagyon meghatotta a torta, és a spontán megemlékezés. Én meg örömmel konstatálhattam megint, hogy létezik csapat! :) Sütiből aztán nem volt hiány, mert időnként prezentáltam kedveskéimnek az alkotásokat, amiknek szintén örvendeztek. A dícsérő szavak bezsebelése után még a kedvem is jobb lett!

Egy nap, amikor terv és tény ténykedés fedte egymást, bejutottam a városba is. És találkoztam Attila édesanyjával, aki oda is jött pár szóra. Majd Zoltán is csatlakozott hozzá. Eléggé fura volt ez a csevegés, néha úgy éreztem, mintha semmi se történt volna. Igen, Attila is megérkezett, köszöntöttem is. Vele egyidőben érkezett omlóék hazafelé tartó busza is, amire fel akartam lopakodni a tilosban, szóval nagy eszmecsere nem folytatódott. Talán jobb is így! Érdekes volt ez a találka, de igazából csak felbosszantani tudott, mivel felszínre hozta a sérelmeket (a méltatlan bánásmódot!), amit Attila idézett elő. Nem tudom hova tenni ezek után, hogy hogy meri egyáltalán erőltetni a barátság fogalmát?! A baráti viszonyok alapköve is a bizalom, amit ő eljátékolt…Egyébként ennyit arról, hogy az igaz szerelem legyőz mindent…bárcsak el tudnám hinni újra, hogy így van! Hmm…ne keseregjek, igaz! Félre bú, innen lehet szépíteni! :) Majd jön, aminek és akinek kell!

A találkozó után kedvem ismét szárnyaszegett lett. Ám a másnapi dizájnváltás (egy apró kiegészítő) és a munkasiker visszahozta a mosolygós hangulatomat. Na igen, mert hogy nagy feladatot bízott rám a főnök úr, volt is cirkusz a buszokkal, és a telefonok is izzottak. A kis alkotómunkánk hatására aztán új zárlat is következett, és a kötelező jellegű havi tábláimat is módosítani kellett.

Hó vége is mozgalmasra sikeredett, Sümegen ejtettük meg a leltározási folyamatot. Épp a legnagyobb ónos esőzésben…és én pont ilyenkor futok a buszra (volános történetben először! És remélem, utoljára is!). Eszméletlen jó volt a kiküldetés, mindenkire rá is fért a kiruccanás. Hazafelé pedig új haverra tettem szert diákielővetetős Banderász személyében! A továbbiakban is rendre kaptam a különös feladatokat, ezúttal saccolásos jellegűt. Mielőtt kétségbeeshettem volna, Olgi kisegített iránymutatásával. Sokkal jövök Neki! Örültem jelenlétének, remélem, még érkezik csak úgy meglátogatni minket.

November utolsó napja is igen aktívnak mutatkozott, utódommal is konzultáltunk egy jót, azért hízelgő, hogy véleményt kért dolgokban. S örültem is valamelyest, hogy belecsöppent a javába ő is, így megtapasztalhatta, hogy nem mondtam hiábavalóságokat korábban. És a hónap zárlatában egy körkérdésre is választ kaptam, és így lelkem megnyugvást nyerhetett szabadságolást tekintve (létezik átvitel következő évre).

És akkor ezzel el is érkeztünk novemberi összefoglalóm végére. Mindent egybevetve nagyon pörgős hónap volt ez is, projektjeim fejlődést mutattak, egy akciót leszámítva (:S) Köszönöm mégegyszer is mindenkinek, aki támogatott, erőt adott! Hamarosan jövök a decemberi írománnyal. Addig is legyetek jók, ha tudtok! :P

leltárértekezésről

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Úgy gondoltam, a leltárértekezlet megér egy külön posztot, hiszen nem mindennap van ilyesmi. :) És alapból is nagy-nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy részt vehetek rajta. Elég hamar el is jött október 28-a, amikor is a megbeszélést datálta a főnök úr.

Reggel kissé gyomoridegem volt, elképzelni se tudtam nagyon, mit takar az értekezlet. Ugyanakkor örültem, hogy engem választott a főnök kíséretnek, másfelől kiszabadulhattam az idegesítő körülményekből. Reggel aztán Anyusommal együtt utaztam, a nap nem indult így épp túl jól. Már csak azért sem, mert egyedül kellett felsétálnom a holdingba. Gyorsan aktiváltam, valamint néhány mozgatást is megvalósítottam. Ibolykára is ránéztem, épp a készletek negatív voltát magyarázta, mikor megszaladt a drága főnök úr, hogy szedelőzködjünk, mert 5 perc múlva kezdünk. Hát…eléggé el is szaladt az idő. Mi ifjak eléggé hátra is maradtunk.

A leltárértekezés lényegében abból állt, hogy Géza előbb köszöntötte az újakat, majd ismertette, ki hova van beosztva. Aminek nagyon örültem, hogy megemlítette azt, amire csak félmondatban tudtam utalni egy korábbi beszélgetés során (jelesül, hogy a tárgyis az utolsó, aki kap információt). Meg az is jólesett, hogy régi-újként üdvözölt, a nyári próbaleltárt is előhozta a többiek előtt. Aztán mindjárt feladat is adódott néhány busz Ajkára történő átmozgatásával. Amúgy meggyőző volt, ahogy a gázolaj lefejtéses problémát pikk-pakk megoldotta a mozgatás kiötlésével, szerintem ezt a műszaki igazgatónk is megirigyelhette volna! És azt is bírtam, ahogy a minőségirányítási vezetőt is leosztotta, miután szintén az információáramlás jobbítására hívta fel a figyelmet. Mi eközben aláírásunkkal láttuk el a jelenléti ívet, és átvettük a megbízóleveleket.

Kérdés nem hangzott el, így fél óra alatt lezavaródott a megbeszélés. Azért Ágota még tudott ott is fontoskodni, úgy éreztem, hogy épp azt próbálja elérni, hogy vegyék ketté a munkakört. De Géza válasza is tetszett, hogy itt mindig sok a táblázat, a controlling az állandó jellegű. Ám a tavasz se jobb a konszi miatt. Meg hát megtudtuk azt is, hogy jönni fog hétvégén is, hogy kész legyen.

Én pedig visszasuhogva az irodába rögtön el is kezdtem volna a mozgatásokat, amik a leltárértekezésen hangzottak el. Ám infók még hiányoztak, így megrohamoztam a raktárt, ahol nagy-nagy szeretettel fogadtak. Majd a szerelőket is meg kell interjúvolnom. Bámulatos, mekkora szeretettel öveztek. És új fogalomként megtanították, mit neveznek kertnek (merthogy a „buszok a kertben vannak…”). Majd Évicit is bevontam a nyomozásba, már ami a mozgatáshoz még szükséges volt. Bár igazából fogalomzavar állt elő, és végig-végig rossz nyomon jártunk (nem bérelt buszok azok, hanem bérbeadottak!).

Ám lassanként cihelődnöm kellett a sümegi kircuccanásra. Negyed 10-kor indultunk ugyanis. Elég hamar le is érkeztünk Sümegre, ahol picit mindenkivel csevegtünk. Az értekezlet az igazgatói irodában került megtartásra családias légkörben. A készletek negatívitásra hívták fel a figyelmet, illetve a számlatömbök nyilvántartásának fontosságára egyéb benzinkúttal kapcsolatos problémák mellett. Géza is itt is kiemelte, amit kellett, és én is megkülönböztetett figyelemben részesültem ismételten. :) Elköszönéskor biztosított mindenki arról, hogy visszavárnak, ami hihetetlen jó érzéssel töltött el megintcsak.

Utunkat Tapolca irányába folytattuk. Előbb a forgalmi irodába ugrott be a főnök egy fontos aláírásért. Lilla közben ránkzúdította problémáit új munkakörével kapcsolatban is, amiből az jött le megint, hogy ők mennyit dolgoznak…a telepet pár perc alatt elértük, itt a Mazda ajtóval akadt gondom, de főnök kisegített. :) Megint.

Végül a bejáratott forgatókönyv zajlott itt is, kiemelve a pozícióváltásokat. És hát felmerült itt is néhány kérdés, ami nem feltétlen a leltárral volt kapcsolatos. Így a bérmódosításról is kaptunk némi infót és a jövőre tervezett beruházásokról is. És néhány tervezési trükkből is okulhattunk (alultervezés, MNV rádob egy lapáttal, úgy közelítünk majd az igazsághoz kb-ra). :) Közben egy telefon zavarta meg a figyelmes hallgatásomat, illetve az éhség is kezdett előtörni. De itt legalább kaptunk innivalót. :) Indulás előtt meglestük Viki irodáját, ami egy csajos szentélynek felelt meg, annyira nem voltam oda a pink világtól. S még kicsit számlákról egyeztettem Vikivel, a többiek megléptek ez idő alatt.

Mindenki mosolygott, mikor kiviharoztam az épületből. Benn ült mindenki már a kocsiban, és amikor beszálltam, megtörtént a létszámellenőrzés is. :) Majd hajthattunk hazafelé, főnök ismét lenyűgözött ajkai helyismeretével. Fél 2-re vissza is érkeztünk, én még tovább maradtam a leltári előkészületek miatt. Olgi támogatásával sikerült az átmozgatásokat megoldani. :) És a november eleji látogatását is lepontosítottuk. S ez azért is volt jó, mert nyugodtabban mehettem hétvégézni, hiszen munka fronton nagyjából letudtam azt, amit terveztem.

No, de ebbe a bejegyzésbe csak ennyit szántam, folytatom természetesen novemberrel. Köszönöm, hogy végigolvastátok írományom, a következő megjelenésig mindenkinek minden jót és szépet!

októberi összefoglaló

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Megint elsuhogott egy hónap, amiről ideje bejegyzést is kreálni. Kell ez, mert lassanként elkezdhetem az évértékelést is összeekecsölni. :P És ehhez pedig szükségeltetik némi írásos előzménytaglaló anyag.

Nos, mint az tudjátok, szeptember végétől új munkakört kaptam, és október lényegéből arról szólt, hogy belerázódjak ebbe. De nézzük részleteiben is a dolgokat! ;)

Már mindjárt október elején rá kellett jönnöm, hogy ez a munkaterület eléggé összetett, sok-sok nyomozást igényel. Persze közben a régi pozícióm rutinjából se estem ki, erről Ágota gondoskodott, aki gyakran megfordult nálunk. Évici már stigulázta is ezt. Engem nem ez bosszantott, hanem az, hogy sokszor zavart úgy, hogy lényegében a választ meglelhette volna önállóan is a korábbi anyagokba való belemélyedés révén! Kicsit olyan érzésem is volt emellett, hogy állandóan a hibát vadássza, és örül, ha talál valamit! Meg persze az se semmi, hogy időnek előtte a karácsonyi szünetét tervezte…A zavaró tényezők mellett azért igyekeztem minél jobban eligazodni a könyvelés útvesztőiben, és próbáltam minél szorosabbra fűzni barátságunkat a Librussal (könyvelőprogi – a szerk.).

Emellett kollegina időnként elviselhetetlen stílusára is próbáltam megoldást lelni, a másik irodába való költözésre az engedélyt meg is kaptam, másik kérdés az alkalomadtán történő helyettesi fellépés. Azzal még nem tudom, mi lesz. A szabadság jó lenne, ha nem s.o.s adatszolgáltatáshoz való instrukciókkal telne!

És hát október közepe tájékán néha maradtam is kicsit túlórába nyúlóan, mert a helyzet ezt követelte. Nagyon szerettem volna egyedül boldogulni, és ahhoz a korábbi dolgokat is tanulmányozni kellett. De emellett másik nagy projektet is indítottam. :)

A hónap vége is tartogatott izgalmakat, a drága főnök úr tett fel keresztkérdést, amire elég nehezen tudtam választ kreálni a rutin hiánya okán. Szerencsére türelmesnek bizonyult, s így csak én éreztem magam kényelmetlenül, hogy délelőttöket azzal töltök, hogy szaladok hozzá listákkal. :) És még dokihoz is szó nélkül elengedett, sajnos délelőttre kaptam időpontot. Hát a probléma megoldása nem volt feltétlenül fájdalommentes, és még további kezelésekre is szükség van. Csak egyszer legyen rendben minden! Magánéletileg is, mert nem telt el nap úgy, hogy ne gondoltam volna a történtekre, a megalázó eseménysorra!!! :S

Ez a kis kényszerű csúsztatás aztán másnap meg is bosszulta magát, egy nagy táblázatot kellett kitölteni járműállományra vonatkozóan. Ezt most más miatt is kiemelem. Mivel állandóan el voltam havazódva, így kolleginám felajánlotta segítségét, amivel éltem is. A tárgyi modulból lehívott listából kellett adatokat felverni a táblázatba. Valósággal kitépte a kezemből a tételes állapotlistát, és lendült bele a munkába. A vége fele járt, amikor mobilon megzavarták. És mivel épp ezzel egyidőben jelent meg a tábla gazdája is, így a gépről át akartam tenni hálózati meghajtóra, hogy láthassa. Ezt kár volt megcselekednem, mert kolleginám eléggé kiosztott (szerintem jogtalanul, mivel nem kötődött annyira helyhez a telefonálása, másfelől nem is munkaügyről szólt!) Nagyon érzékenyen érintett viszont ez a ki- és lerohanás, mindamellett, hogy a másik munkatárs is beszólt („nyaralni voltam előzőleg”).

Olgi jelenléte és a főnök biztató szavai tartották bennem a lelket egyedül! Valahogy látta rajtam a folyosón találkozva is, hogy bánt valami…és jólesett, hogy megérdeklődte, hogy mi a helyzet. S talán emiatt is vitt magával a leltárértekezletre, ami azért különleges, mert könyvelők nem jelentettek útitársat a korábbiakban. És valószínű, a probléma miatt osztott be Sümegre leltározni, amiből aztán nem is engedett, még akkor se, ha a többiek nem akartak nagyon elengedni oda. Igazából ez is kedves gesztus volt, de a kikapcsolódásnak is örültem. Főleg miután a controlling táblákkal megint feltüzelt a másik idegesítő nőszemély…még mindig a táblázat-Libruci nem egyezőségét akarta felderíteni, amelynek egyszerű oka volt, hogy a táblázat képlethibákkal működik (képletek lejelszózva persze!). Reméltem, hogy aztán a leltárban való részvétel miatti felháborodását főnökre zúdítja, aki pedig kiosztja…a leltári ütemterben jó sok helyre be lett írva, mint leltározó, és hát a táblákkal való összeegyeztethetőségét firtatta harsányan. És épp ezzel akarta választás elé állítani a jó főnököt…valószínű, a botrány elmaradt.

S hát egy hosszú hétvégével futott ki az október, ami kellett is töltődésre a következő nagy feladat előtt. Novembertől sokat vártam két projekt felfutását is. S hogy mi lett ebből, azt (velem egyetemben) megtudhatjátok a későbbiekben…csak legyetek türelemmel és pislantsatok vissza szorgosan az oldalra! ;)

egyszer minden véget ér...

"Elveszíteni valakit... Régebben mindig úgy gondoltam, hogy bizonyos dolgokat, embereket, csak a halál vehet el tőlem örökre. Pedig sokkal kevésbé drámai módon is elveszíthetünk valakit, ha eljön egy pont, és megszakad valami. És onnantól fogva nem beszélünk vele, nem az ő mosolyával ébredünk minden reggel, nem érinthetjük meg szabadon minden porcikáját, és nem legeltethetjük rajta a szemünket. Soha többé. Ez a fajta elválás is ugyanolyan végleges tud lenni, mint a halál. És ugyanúgy fáj."

Laurell Kaye Hamilton

***

Kifejtés következik majd...majd, ha rendbeszedtem háborgó, gyászoló elmémet, és önbizalmam. A történés túlságos fáj még...

mozgalmas szeptember napról napra

Üdvözlet a kedves olvasóknak!

Némi lemaradáspótlás következik ezúttal is, egy bejegyzés, melyben néhány változás lesz tettencsippenthető.

Eltelt megint egy nyár. E három hónapban a megosztottság került a főszerepbe, három fronton próbáltam a maximumot kihozni a feladatokból és persze azzal együtt magamból is. Hónap végéig könyvelőként igyekeztem elsajátítani, amit csak lehet. Ezzel párhuzamos ellenőri jelentéseim is gyártottam. Hó végén pedig a controlling táblák adtak munkát, néha kihívást, ha épp adott táblázat nem úgy összegzett, ahogy az jó lett volna. Ilyen szempontból a július és az augusztus volt húzósabb, ekkor a szokásos adatszolgáltatásokat kiegészítette a negyedéves dömping. És hát a könyvvizsgálókat is augusztus végére vártuk. Akkortájt vétettem némi hibát is, ami kivívta a főnök mérgét is, s ami miatt nem is mertem elkéretőzni bizonyos rendezvényre (de erről majd egyszer később).

***

Elkövetkezett pikk-pakk a szeptember, amit a változások hónapjaként aposztrofálhatnék. Nagyon izgalmasan indult a hónap, fontos megbízatást is kaptam, ellenőrizhettem a negyedéves beszámolót. Majd a küldéssel is én lettem megbízva. Ez aztán valóságos informatikai kihívásnak bizonyult, hiszen hat fájlt kértek összefűzve egy doksiba. Végül majdnem túlórába nyúlóan megoldottuk a feladatot. A délután viszont rémesre sikerült (erről majd egyszer később szólok).
Olyannyira meghatározó volt viszont az eseménysor, hogy nem találtam önmagam még hosszú ideig. Mikor is néhány hibát véltek felfedezni a Nagyok, és javításra is kértek. S mivel főnök szabiját töltötte, így én kerültem elő. A feladat viszont kifogott rajtam, és főnök telefonos segítségének se vettem nagy hasznát. Talán amiatt, hogy a nagyvezír ott tipródott mellettem, és félpercenként kérdezte, készen vagyok-e már. Végül sikerült időt nyernem! A gondolataimat más határozta meg túlzottan...

Másnap aztán meglett a hiba, főnökkel a hátam mögött sikerült kiszúrni. :) A másik értékelős feladat is elkészült, így mindenki megnyugodhatott. Csak éppenséggel én nem...így jött el szeptember 8-a, csütörtök. Reggel alighogy rendezkelődésbe fogtam, máris megérkezett a visszatérő Ági a főnök kíséretében, és megkért, hogy adjam át akkor a munkakört, Ági pedig vegye át, lehetőleg szaporán, mert "még tanulnom kell". Igyekeztem elmondani minden fontosat, határidőket, jelentéseket, bár a szívem majd' meghasadt közben duplán!

Pénteken már nagyobb teret kapott Ági, aki rögtön nagytakarításba is fogott (amire nekem sose volt időm). Nekem amúgy Géza adott nagy feladatot, így számvitelen tartózkodtam többet, és ingáztam a főnökhöz a számokkal. Lényegében ez is egy ellenőrzés volt. :) Így jutottunk el a hétvégéhez, amit leginkább a morfondírozás és mérgelődés uralt, de az egy másik történet.

Hamar kezdetét vette egy új hét, szeptember közepe. Furaság környékezett meg már hétfő reggel, könnybe lábadtak a szemeim, ha a történtekre gondoltam. A munka se lelkesített ezúttal, ugyanazzal a rossz érzéssel küzdöttem, mint a magánéletben. Ennek az volt az oka, hogy Ágival hétfőre beszéltük meg az áthelyeződést. Valahogy ezt a síri hangulatot tükrözhette az öltözékem is, melyben ugyanakkor felfedezhetőek voltak a változás jelei is (mivelhogy nem igazán tartozom a szoknyarajongók közé). Reggel aztán mindjárt a búcsúról kérdeztek, amikor is majdnem eltört a mécses, s ki is bukott belőlem minden.

Aztán következett egy újabb nehéz szakasz, amikor is bedobozolhattam a cuccaimat a régi irodában. Már ez is majdnem megríkatott. Mint ahogy az is hasonló hatást váltott ki, hogy az igazgatók (így a vezér is) a munkakör átadás-átvételről faggatott. Nem is tudom ekzaktul megfogalmazni az érzéseim, annyira ambivalensek…félek az újtól, a kihívásoktól, de legfőképp attól, hogy elbuktázom, és ragaszkodom a régihez, amiben nagyjából rutinos vagyok. Még akkor is, ha szinte minden controlling táblához kelleni fogok. És rossz is volt valamiért visszacsörtetni Ágihoz segíteni. Bár jót is találtam az egészben, így most olyan, mintha lenne egy controlling csapat! :) A munkanapot amúgy átszőtte az aggódás, miután Olgi megérdeklődte a főnöktől a ki nem vett szabijainak sorsát. Szankciót jelentett, hogy ha nem lesz ellentételezés, másnap anélkül már nem jön dolgozóba. :S

Tevékeny munkanapot tudhattam a hátam mögött, még egy kis névnapozásra is tellett. Bár éreztem, hogy a mosolyom, és a nevetésem is az erőltetett kategória. :S Azért legalább ettem egy finom hústekercset. Pénteken úgyis folytatjuk Edit névnap alkalmából sütizabbantással. :) Végülis egy controlling teamülésen közölte a főnök a jó híreket, miszerint Olgi még marad, megkapja a jussát! Mi meg mindjárt kaptunk feladatot is, összefoglalhatjuk a controlling jelentéseket. S mivel Ágota nem igazán volt képben, így enyém lett a ténykedés, ami egyszerre jó, és egyszerre rossz. Megtisztelő volt, mert felnéz rám Ági! De gáz is, mert megint én ügyködtem többfronton! Ami a tanulás rovására ment…Másfelől a szerződések és szabályzatok rendbevágása is előkerült, igyekeztem is háttérbe vonulni, hogy valamiben már Ági is kibontakozhasson. A munka során legalább átlátta a dolgokat. :)

Ám a kettős helyzettel se tudtam nagyon mit kezdeni, de legalább az az érzés kicsit oldódott, hogy elvesztettem valamit! Amúgy valahogy nem tudtam a munkára fókuszálni, és a többiek is észlelték, hogy bajom van. Ám lelkem apró szilánkokra tört darabkáit nekem kell összeragasztgatnom. Amúgy felhívtam Marcsit névnapja alkalmából, és egy látogatást is beterveztem.

A következő napokban aztán vissza-visszatértem az irodába, a megszokott helyemre segítségként főként. Ági időnként forrt a dühtől, amit a sok, szekrényből előkerülő kramanc jelentett. Tény, hogy jól felhalmoztuk a dolgokat, bár azok nagyjából rendben sorakoztak a polcokon. Gyakorlatilag a fő ténykedése ekkortájt a rámolászásra terjedt ki, no meg persze az új iroda iránti vágyakozásra. Én azért számvitelen is próbáltam ügyködni, ám azért a felfokozott lelkiállapotban kifejezetten jót tett, hogy Olgi ott állt a hátam mögött, és navigált az értékcsökkenések módosításánál. A már említett kórházi látogatást is sikerült megejtenem, miután a számítástechnikai eszközöket leltároztuk fel a buszállomáson. Ez vegyes érzéseket keltett bennem, délután ismét egy hatalmas kellett aludnom, hogy lelkem megnyugodhassék kicsikét (ez rendszeres délutáni tevékenységem lett). A leltározást másnap is folytattuk némi lomolásban való segédkezést követően. Ági tényleg jó sok mindent kiszórásra ítélt. :)

Viszont sikerült felbosszantania azzal, hogy utánamtelefonált és telefonon várta a megoldást! Mindez úgy éreztem, abszolút nélkülözhető lett volna, ha méltóztatja elővenni a korábbi jelentést, és kicsit belemélyed. Olyannyira megmérgesültem, hogy vettem egy gofrisütőt vigaszdíjnak. :) Azért sikerült megoldania egyedül is, el voltam ragadtatva. :) Vártam nagyon a sümegi kiküldetésünket, melyet a hét utolsó munkanapjára irányoztunk elő (így lőttek a névnapozásnak, de sebaj, Editről nem lehetett nem megemlékezni).

Legalább korán kelni nem kellett, ugyanis a negyed 8-as Kisalföldes Credo-t választottuk, amivel zötyögtünk Sümegig. Elég hamar le is értünk. Elsőnek a forgalmistával ügyeztük le a kifelé járatot, mivel túl sok nem megy 9-10 óra között a telepre. Adódott így öt egész percünk a leltározásra, szerencsére végeztünk is. Egy kedves sofőr vállalt egy pluszutat a telephelyre, így meg is érkeztünk oda fél 9-kor nagyságrendileg. Köszöntő köröket követően aztán bevackoltunk az igazgató úr irodájába, ahol elfogyasztottuk reggelinket. :)

Majd végigjártuk a helyiségeket, ahol jó sok visszásságra fény derült. Nem is gondoltam volna, mekkora munka helyretenni a cuccokat, ha egyáltalán lehetséges ez. :S Közben persze ismerkedtünk is megint a többiekkel. Megállapíthattam, hogy Olgit nagyon szerették. Az idő pedig elég gyorsan telt-múlt. A Kft-t is megnéztük, itt is jól elbeszélgettük múlt-jelen-jövő vonatkozásában. Kicsit érzékenyen érintett ugyanakkor a családalapítás témája, be kell vallanom.

A nap legnagyobb élményét egy felújítás alatt álló busz közeli megtekintése jelentette a műhelyben…:) Főnököt is sűrűn megemlegettük, azért bámulatos az akaratereje és tudásvágya! Igazságtalanságok meg mindig is voltak, és mindig is lesznek! Nekem most igyekeznem kell belerázódni a tárgyi eszköz témakörébe, hogy rutinossá váljak.

A kirándulást (és egyéb lelki zűrjeimet) lezárandó hatalmasat szundítottam. A győri útra is rá kellett pihenni kicsit, melyről olvashattatok külön posztban. :) A vasárnap pedig némi nosztalgiát hozott, hiszen Dodinak kellett elrendezni a szoc. papírokat. Tőlem megszokott műgonddal nyálaztam át a papiruszokat, melyekben egyszer elveszik ez az ország!

Szeptember 19-e is ránk köszöntött, ezen a héten dolgozott Olgica utoljára. Ezen a hétfőn a terv és a tény nagyon fedte egymást, sikerült aktiválnom a kft-s cuccokat. Főnök meg inkább Évát nyúzta a modellel, amibe szintén bele-belefolytam controllingos lévén. De magyarázás közben figyeltem is, hogy tudjak segíteni elakadás esetén, kellett ez nagyon! Addig se másra gondoltam!!! A napi alvás pedig rutinná vált!

Kedd aztán újra csak félelmetesnek mutatkozott, mert kolleginám új oldalát ismertem meg. Nem értette a dolgokat, és hatalmas rúgást mért a számítógépre! :S A nagy dühöngést hanyagoltuk is, és Olgival körbeindultunk előleltározás címén a telephelyen. A controlling beruházás táblát sajnos nem sikerült befejeznem, így ez másnap került megoldásra. Olgi menye, Judit is meglátogatott minket, annyira imádnivaló pocija volt! Ez a szerda is nagy morgásos hangulatban telt, kollegina stílusa megint hagyott kívánnivalót maga után.

De délután legalább szabad voltam, és kedvemre vásárolhattam Olgicának ajándékot például. Már előre dörzsöltem a tenyerem az átadáson. :) Csütörtökön pedig Tapolcán jártunk. Ez a kiruccanás is igen hangulatosnak mutatkozott, és új ismeretségek is köttettek. Na és a légkörre se lehetett panaszunk, záporoztak a humorlabdacsok. :) A leltár itt is hozott érdekességeket.

És hát el is érkeztünk Olgi utolsó munkanapjához, melyet a szervezkelődés határozott meg érthető okokból. Reggel azért megejtettem az ajándékátadást, nagyon jó volt érezni az örömet és meghatódást Olgica részéről. Mondjuk kicsit aggódtam, hogy ugyanazt kapja tőlem is, meg Ibolyától is, végülis egymáshoz passzoltak a tálacskák. Ekkor se maradtunk látogató nélkül, Andi, a korábbi titkárságvezető ugrott be hozzánk.

A nap nehezen telt el, Éva csapkodott, szétszórt mindent maga körül, át is vonultunk a másik irodába. Ahol egy épületfelújítás (jelesül a szivattyú) szivattyúzott. A munkahét aztán majdnem bőgéssel ért véget, annyira meghatódtam, ahogy Olgi elköszönt.

A lazulós hétvégét követően pedig megkezdődött szeptember utolsó hete, immáron egyedül a tárgyi eszközön. Ez olyannyira jól sikerült, hogy a főnök úr nem is hitte el, hogy Olgi nem dolgozik már. De mindjárt jelentős kutakodást igénylő feladattal bízott meg. És vendégfogadósat is játszhattam, néhány ingatlanbecslőt kalauzolhattam ugyanis körbe-karikába a telepen. Ahol a két fős csapat méricskélt, és skiccet készített az alaprajzhoz, mely az idők homályába veszett…Néha-néha a navigálás átcsapott bújócska-fogócskába, de így volt mókás a munkanap, amelyet ártárgyalás zárt. Itthon pedig leszedtük a kukoricát is. Olgitól pedig megtudtam, mit is szeretne igazán ajándékba kapni.

Kedden aztán meg is győztem a pénzügyes kollektívát a kristályok elvetéséről. Ez meg is alapozta a napot, miután elfogadták, hogy fényképezőgép tökéletes lesz. Javarészt táblázatokkal foglalkoztunk, Évicit nagyon támogattam a modellben is, ráfért. Főnök pedig ismét próbára tett tárgyi témakörben, de az információt sikerült hamarost előállítanom. :) Este pedig a kartonokat és a számokat bűvöltem megintcsak eleget téve a könyvvizsgálónknak.

Szerda nagy nap volt, hiszen Olgi ekkor jött búcsúzkodni (erről itt olvashattok) Korábban pedig megígértük neki Ibolyával, hogy mindenben segítségére leszünk. Ennek a controlling tábla látta kárát. Nem gondoltam volna, hogy ez a búcsúzkodás ilyen érdekesen sikerül. Bár ebben nagy szerepet játszott a főnök és Éva közötti konfliktusnak (amikor is kollegina rávágta az ajtót). Nekem jutott a merészséget igénylő feladat, hogy legalább tájékoztassam Gézát az eseményről, ekkor próbáltam elsimítani a vitát. Bár azért örültem is a történteknek, mert így legalább alátámasztódott, hogy nem beszélünk valótlanságokat! :) Sikerként éltem meg, hogy sikerült elráncigálnom a főnököt a táblázat mellől. Éva egyébként elég messzire ment a viselkedést illetően! Másfelől nem igazán értem, hogy ebben a nagy projektben miért is kellett kérvényt benyújtani a túlórára, főleg, hogy ezt nem lehetett akkor már átadni másnak…A búcsúztató szép volt, de elmaradt a korábbiaktól az előbb emlegetett történések éreztették hatásukat, idő előtt távoztunk is. Ágota eléggé felbosszantott mondjuk azzal is, hogy elrángat a táblái miatt…meg hát a stílus is zavart, hogy kérdez, aztán nem hiszi el, amit mondok…délután aztán tovább is maradtam, ami adott némi pluszt Évának.

Csütörtök (szeptember 29.) is elkövetkezett. Lassan haladtunk a táblákkal, tényleg hibát vétettem két résznél korábban. :S Géza amúgy már reggel feladatot adott, a számviteli politikát kellett ellenőrizni megint devizaárfolyamok kapcsán, amit húztam-halasztottam, míg tudtam…és passzoltam az utódnak (csak, mert megérdemelte!) Kicsit feldühített megint, mert az eredménykimutatásos táblázat 29 milliós eltérést mutatott, mely az écs-ben leledzett.

Ági rögtön Gézához futott…:S Bizonygathattam a főnöknek, hogy lejavítottuk, amit a könyvvizsgáló kért, magam sztornóztam az előzményeket, és a részletek legyűjtésénél mégse jelenik meg a jó összeg…hárman kerestük a hibát, és Géza is láthatta, hogy tudunk Évivel együttműködni azért. Fura, hogy a göngyölt sornál jött csak ki jó adat…nagysokára meglettek a számok, s a tábla összeállt így már, amit Gézával hármasban csekkkoltunk. Küldés jóváhagyódott. Majd kis csevejt folytattunk számvitelen, nem értette Évát (he-he, nem hitt nekem, most megtapasztalta, hogy amit mondok, az úgy van. :S)

Délután megint benézett hozzám Olgi, aki a műszakos búcsúztatóját tartotta. Nagyon rendes volt tőle, hogy segített ezúttal is! És még haza is hozott. :)

A munkahét vége laza napot hozott, vezetőink ugyanis Pesten FB-ülésen leledztek. :) Így nem kellett attól tartani, hogy újabb és újabb feladattal találnak meg. Rendezkelődéssel foglalkoztam főként, és Excel táblák gyártottam a későbbi könnyebbség érdekében a beruházási információkat illetően, valamint a kérdéseket írkáltam össze. A napba hozott vidámságot. Olgi is betoppant, és haza is csábítja kiskegyemet. :) A heti feszültséget pedig hatalmas alvással vezettem le.

***

És itt véget is ért a hónap, ami tartogatott jónéhány változást egymással párhuzamosan ráadásul. Nem mondom, hogy sikerült alkalmazkodnom zökkenőmentesen! A magánéleti szál pedig még sokáig megríkatott, nem múlt el nap, hogy ne gondoltam volna a történtekre (két év ment tönkre csúfos módon!) Ezt majd valamikor kifejtem kicsit bővebben is az utókor számára szigorúan tanulságképpen! (és remélem, hogy nem tűnik el a blog, mint a korábbi!!!)

A munkabeli változás pedig hosszú távon lehet nyerő, akármennyire is féltem a könyveléstől, illetve magától az újtól. Majd beletanulok mindenbe, és lassanként e kapaszkodóra építve újrakezdem az életem! Hiszen jönni fog egy új társ, aki újra a bizalmamba férkőzik (hmmmm…nem lesz egyszerű dolga sajnos!). No, de innen fogom folytatni a körmölést. Köszönöm, hogy kitartóan végigkövettétek bejegyzésemet! Még jövök! :) Puszi addig is mindenkinek!

Olgi búcsúztató 2011. 09. 28.

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Mivel nem szabad megszakítani az események fonalát, így tudósítok Nektek egy vállalati eseményről is.

Eljött a nap, szeptember 28-a, mikor is búcsúztató került napirendre ismételten. Olgi már jó előre a szeptember végét hangoztatta, és oda is datálta az elköszönést. Rossz ezt így leírni, és megélni is furcsa volt. Akkor már harmadik napja álltam a sarat viszonylag önállóan, és inogtam régi és új között. Mert hát ugye a controlling táblákkal hó végéig kell elkészülni, az utódom meg kezdő a témában…

Természetesen korábban már elígérkeztünk Ibolyával Olgi segítségéül az állófogadás kibontatkoztatásában, melyet délre datáltunk. Délelőtt leginkább a controlling beruházás tábla kimunkálásával telt, miközben azért fél szemem Évicire helyeződött és az üzleti modellre. Gyakori vendég volt nálunk ezidőtájt a főnök úr. :)

Kis sikerélményem adódott azért, mert meggyőztem a többieket a megfelelő ajándék megvételményezését illetően. Így kristályváza helyett fényképezőmasinériára gyűjtöttünk az elmaradhatatlan virág mellett. És még annyit tudtam hozzátenni az ajándékozáshoz, hogy a szokásos versikébe belefoglaltattam tavaszi örök élményünket, a konszit. :) Megtiszteltetés volt elsőként olvasni a kész művet, nagyon meghatottak a sorok. Délelőtt aztán megérkezett a fotógép a hozzá illő memóriakártyával és tokkal egyetemben, ezeket a pénzügyes kolleginák becsomagolták, és már előre lelkendeztünk az átadási ceremónián. Néhány morgó egyed is adódott azért, de ez már csak így szokott lenni.

Fél 12 körül aztán folyamatosan érkeztek a vendégek, a korábbi nyugdíjasok, akik meg lettek invitálva az eseményre. Időközben újabb feladatot kaptam Olgitól, hogy sutyiban csempésszem ki a virslifőzőt, mert azt át akarja örökíteni Pircsire. Kicsit mókás volt a dolog, mert azt se tudtam, mit is keressek. :) Nem láttam még ugyanis ilyen eszközt. :) De megoldottam a helyzetet, kollegináim segítségemre siettek. Alighogy sikerült a csempészet, máris jött az újabb megoldanivaló. Évicit kellett vigasztalni, mert igen-igen felhúzta magát, és és dühében rávágta a főnökre az ajtót. A nagy lelkizés miatt aztán le is csúsztam Olgi érkezéséről, így a tálalásban való segédkezés csúszott picit. Csak sikerült felszállítani a tárgyalóba a poharakat és tányérkákat, és üdvözölni a roppant csinos Olgit (aki a hajviselet változásból adódóan alig akartam megismerni). :)

Aztán következhetett a vendégsereg helyszínre kísérése, melyet szintén magamra vállaltam. Nagyon tetszett az, ahogy egymás után/mellett vonul a díszes csapat, és megtölti élettel a „Fehér Házat”. A szokásos üdvözlő köröket követően elővettem minden bátorságomat, és bemerészkedtem a főnökhöz, hogy ő is értesítve legyen legalább a rendezvényről. Meg is lepődtem, hogy panaszt emelt nekem Évire, szerintem megzavarta a történés őt is. És hát nehezen, de pár percre sikerült elszólítani a tábláktól.

Míg én a tárgyalóba loholtam vissza várakozást kérni, addig főnök úr az irodánkat látogatta meg ismételten. Na ja, merthogy elfelejtkeztem mondani, hogy változott a helyszín. :) Vele ismételten a faházban találkoztam, mert Évit is szerettem volna megkérni, hogy emelkedjen felül a sérelmeim és jöjjön ő is néhány minutumra legalább. Sikerült is összeszednie magát, és utolsóként mi ketten battyogtunk be.

Miután mindenki elfoglalta helyét, Zoli elszavalta a verset, mely ismét csak meghatott. Abszolút Olgira jellemző tulajdonságokat tudott összeszedni és költeménybe foglalni. Kicsit meghökkentem, amiért az ajándékátadásnál a főnök háttérbe húzódott…Igazán jó volt ettől függetlenül látni, hogy Olgica meglepődik a ketyerén, és szívből örül! Majd szólt pár köszönő szót, és okozott meglepetést azzal, hogy átadásra kerültek apró meglepetései (Marinak a kolbász édesség helyett, Pistának a barackmag teásdobozba rejtve, és a virslifőző Pircsinek). A gesztusokkal mindenki arcára mosolyt csalt, ezt is roppantó meghatónak és Olgisnak találtam. :)

Ezután kezdetét vette a fogadás, és a kínálgatás (4-féle süteménnyel és némi sós nassival). Közben persze tudakolódtak, hogy mi Évici problémája, de leépítettem a kérdezőket. Elég hamar a távozás mellett döntöttek a főnökkel, amit meg is értettem egyébként. Ági aztán engem is elrángatott a rendezvényre a controlling táblák kapcsán, amitől nem voltam elragadtatva. Később azért visszaosontam, így tudtam beszélgetni is Olgival. Meg is ígérte, hogy a másnapi műszakos búcsúztatóját követően segít. :) Így kicsit meg is nyugodhattam, hogy nem hagy egyedül a kérdések százaival. Ettől függetlenül azért kicsit tovább maradtam, ami pedig Évire mindenképp pozitív hatást gyakorolt.

Délutánra nagyjából lenyugodtak a kedélyek, a történtek hatására végre elhitte a főnök, hogy amiket mondok kollegina stílusáról, az mind igaz sajnos…de legalább közelebb jutottak a modell összeállításához a viharos előzmények után.

Ha értékelném a búcsúztatót, ami azért alulmúlta az eddigit meglátásom szerint. Szerintem a probléma az időzítéssel volt, mindenki feszültebbnek mutatkozott, mint korábban. Amit nagyon sajnálok, Olgi többet érdemelt volna...én speciel végtelenül hálás is vagyok neki, amiért mindig biztatott, segített, rendelkezésre állt. Remélem, boldog hosszú nyugdíjasévek elé néz! Ezzel zárnám is fogalmazványomat, következzenek a fotókópiák!

győri kiruccanásról

Üdvözlet kedves olvasók!

Megint lemaradásban vagyok, így ideje körmölészni valamit ide is az elmúlt hetek eseményeiből. Azért adódott néhány jelentősebb. Ezúttal a győri kirándulást fogom prezentálni Nektek, majd lassanként adagolom a többit, ahogy energiáim engedik. :)

Már időtlen idők óta nem láttuk egymást Anita barátosnémmal, így egy jó ideje tervben van egy gazdász összereppenés, amit eddig többségében a munka (és valami roppant határidős feladat) hiúsított meg. Most azonban eléggé elszántnak mutatkoztunk mindketten ahhoz, hogy a nagy összejövetel létrejöjjön. Kezdetben Pápa városában történő kujtorgásban állapodtunk meg, amit aztán egy huszárvágással módosítottam Győrre. :)

Így következett el szeptember 17-e, szombat. Reggel ismét csak korán keltem, hiszen a program változott, és Győrben taliztunk Anita barátosnémmal. :) És hát kiváltságaim csak a Somló Volánra vonatkoznak, így aztán a mi járatunkat választottam oda- és visszautazásra is. :) Kicsit nosztalgikus érzések kerültek már az induláskor felszínre, hiszen legutóbb (januárban) is a 7.10-sel közlekedtünk Attilával…most útitársam Elvira volt, aki persze faggatott is. Elvi olyan dolgokra is rávilágított, ami új szemléletet adhatott, bár annyira nem vigasztaltak szavai. :(

ápán aztán odasomfiztam a sofőrhöz, felmutattam a kis rózsaszín füzetecskémet, hogy ezzel mennék Győrig. Aztán csendesedésre lettem intve, és mindenféle töltögetés nélkül visszakepeszthettem a helyemre. Bár úgy voltam, hogy ha jön ellenőr, és valami nem okés, hétfőn a forgalmi igazgatónál kezdem a napot…Téten csatlakozott hozzám Anita, és Győrig kibeszéltem magamból a történéseket. Ám mégsem könnyebbültem meg. :S

9 előtt kicsivel fel is érkeztünk szeretett egyetemi városunkba, kis tanakodás után aztán úgy határoztunk, hogy Anita megmutatja a munkahelyét). Természetesen csak kívülről, mert a riasztóval nem akart szembetalálkozni azért. :) Az iroda egyébként a belvárosban helyezkedik el, egy kb. 10 perces sétára a pályaudvartól.

A vizitet követően vettem le némi készpénzt, illetve próbáltam Dodival is felvenni a kapcsolatot, hogy érkezhetünk-e. A telefonra nem felelt. :S Így inkább az egyetemre battyogtunk be, és néztük szét. Még mindig nem tetszik az épület, borzasztóan kopár…A második szinttel ezúttal nem próbálkoztunk (jobb a békesség!).

Ledöbbentünk, miután az órarendeket is meglestük a termek előtt, és eltűntek a gazdász tanárok…:S Tényleg, ki is kell derítenem, hogy hova szeparálták el őket. :) Az egyetemisták humora viszont a régi, szépen megkoronázták Széchenyit. A fotózkodás elmaradhatatlannak bizonyult a szobornál is, ha már az Új Tudástérrel a háttérben pózoltunk.

10 óra körül aztán tesót is elértem, s lefixindíroztuk a randit. A Víztorony utca 12-be is betértünk ennek megfelelően a szokásos teánkra. Itt az új szerzemények (közúti táblák) körül lehetett lelkendezni, illetve Anitát is faggatni a munkahelyi körülményekről. Hát meglehetősen nomád viszonyok uralkodnak (megrökönyödtem a nagy közös evészeten, meg azon is, hogy Anitának kell tálalni…). Dodival csevegés közben nekiálltunk mosni is, egy 3 órás programot állított be, így eleve nem tudott korábban hazajönni, mint mi. Azért ebédelni sikerült elcsábítani öcsikémet, pedig ő „reggelizett”. A dél is hamar elkövetkezett, addigra már ki is éheztünk a finom rántott husikára. :D

Az Új Hullámban ejtettük meg a délidei táplálékfelvételt. A hátsó boxban foglaltunk helyet, ahol ismét megrohantak az emlékek (a gazdász talin István figyelmeztette Attilát a dobogó létére)…fenséges lakomát csaptunk itt egyébként. A gulyásleves és a rántott husika is nagyon ízletes volt! És még a salit is bevágtam. :) A kiszolgálással is elégedett lehettem, úgyhogy mindenre 10 pont! :D

Visszafelé aztán megdöbbentett a sok változás, ami az Egyetem környékét illeti (körforgalmakat építettek ki, eldózerolták a Nyelvi Tanszék és az Universitas épületét…) Egy óra tájékában aztán úgy döntöttünk, hogy dobbantunk tovább az Árkád irányába Anitával. Elég hamar ki is érkeztünk a bevásárolóközponthoz, és sorra jártuk a boltokat keresve a legújabb póni-divatirányzatokat és az extrém ruhadarabokat.

Így bukkantunk rá a szőrmére (mindent vitt a szőrmés kulcstartó, a szőrmemellény, a szőrmekabát és a női jetiláb = szőrmével díszített csizma). De próbáltunk még kalapokat is, és egyéb kiegészítőket is. Közben egy mellénykére szemet is vetettem (szőrme nélkül!), az egész színválasztékot meg is néztem magamon, ám valahogy a nyakával nem tudtam zöldágra verődni. Végül tehát a vásárlás elmaradt. Körutunk zárásaként egy játékboltba néztünk körül (ahol ismerősökre is leltem Könyvék személyében), és persze az elmaradhatatlan nosztalgia is megejtődött magamban (januárban itt vettem Attilának a kutyusfigurát).

Végül az Interspar-ba tévedtünk be némi innivalóért. És hogy ne maradjunk sztori nélkül, a felső szintet is be akartam barangolni, amihez a liftet vettük igénybe mozgólépcső helyett. Végülis sikerült a második emeletet bediktálni, ami egy parkolóházat jelentett. :D A felső szintes körülbóklászás rövidbe szabottra sikerült aztán. A buszhoz időben érkeződtünk (de már városszerte is emlékhegyekkel küzdöttem!), Anita nagyon kíváncsi volt, hogy szállok fel, milyen szöveggel.

A sofőr nyájasnak mutatkozott emitt is (SV-n belül vagyok, nem hiába!), és csak helyfoglalásra intett. :D És ha már Volán, többiek egyből szekáltak is, hogy milyen csotrogány Credo-t ( pontosabban: Credo EC 12-t) mertek küldeni…:D Hát jah! Az utazás egyébként jól telt, Dodi mesélt új kalandjáról…kíváncsi leszek, mit hoz ki a szituból, meg hogy az előzményt mennyire juttatta kukába.

Itthon aztán várt a finom gofri, és a képcserebere, no meg az X-faktorosság. Mindent egybevetve nem volt rossz móka a kirándulás, ám valami mégiscsak hiányzott…vagy lehet, csak a helyszínválasztás jelentette a gondot a nosztalgikus elemek miatt. Elvileg jövő hónapban megint talizunk, jó lenne! Anita azért tényleg igyekezett feldobni, meghallgatni, azt hiszem, Ő a legigazabb barátom! Köszönet Neki mindenért! Nektek kedves olvasók pedig azért, hogy végigolvastátok kirándulásos bejegyzésem. Legyetek türelemmel, innen fogom folytatni az eseménysort! :)