Üdvözlet a kedves olvasóknak!
A karácsonyi ünnepekből szép apránként kifogyatkoztunk, és 
egyre inkább közelít a 2009-es esztendő befellegzése. Tervbe vettem valamiféle éves értékelés-félét is önálló posztként. Erre még kicsinyt várnotok kell kedves olvasóim, de igyekszem mihamarabb közzétenni a teljes írományt. Mostani bejegyzésemben taglalnám röviden, mivel is vágtam agyon az év utolsó napjait. A történetet karácsony utántól indítanám. Mivelhogy vasárnapon Édesanya dolgozóba kényszerült (a kereskedelem már csak ilyen!, bár erről a vasárnapi nyitvatartásról is van egy véleményem, akit érdekel, kéretik privátban jelezni!), Dodi pedig Győrbe, így enyém volt a terep ismét, ami az útra való összecsomagolást jelenti. Ahogy az lenni szokott, szinte egész nap a konyhában sürgőlödtem, hogy a heti hadtáp elkészüljön a Kis családi koszttal egyetemben. Mindezen tevékenységet azért meg-megszakajtottam egy-egy fontos fogalmazvány megalkotásával Atinak. :-) Feri bácsit vártuk megint a délután során, aki már karácsony óta érkezőben van, csak valahogy sose érkezik meg a célhelyre. Most se tette tiszteletét hajlékunkban. Dodi pedig kezdett parázni a délután folyamán vizsgája okán, és így a távozást is egyre jobban halasztgatta, vállalva a hajnali kelést. Igen ám, de a két ünnep közötti keszekusza járatokkal nem kalkuláltunk. Dilemmázgattak is rendesen Édesanyával, hogy mostan mi lészen (tanár e-mail-es értesítése a késés tényéről vs. reggeli kivárás. Rég keltem fel fél 5 órakor, mivelhogy hétfőn tesómnak sivalkodott a telefonja. Aztán vitáztak egy sort Anyával, hogy mit is vigyen még Dodi hadtápnak, ami ellen persze ágáll rendesen. De ez a szokásos népi játékuk kelléke. Aztán miután mindenki elcsötönözött, már átlendültem az ébrenléti állapotba, fogalmazványozgattam, állásos portálokat böngészgettem, és mindeközben el-elmerengtem csak úgy. És még neptunoztam is egy cseppest, mivel Dodi megkért, hogy biztos, ami biztos alapon jelentkezzek a következő vizsguszára. Nem volt egy egyszerű dolog az sem, még értekeznünk is kellett a fizetős jelleg miatt. És ha az előző sikeres lehet, akkor a fene fizet. Délelőtt rohamtempóban telt a szokásos tesz-vesszel és a telefonok felkapkodásával. Univerzális kérdésként mindenki Édesanya elérhetőségéről tudakolódott, ami még számomra is fejtvény. Persze azért magyarázzam meg, hogy nem lezárás a nem tudom-os felelet. Sajna tény, hogy a hivatalos 8 órája időnként kötetlen formát ölt. Délutánra pedig kellemetes programom adódott elő, Atinál vendégeskedtem ismételten. Ismételten az ajkai buszvégállomást jelöltük meg csekkpont csárleszként. A családdal a mamájánál ténykedtek, és tőle iparkodtak vissza a városba. Tetszett az indítás, mert szinte egyidőben gurult be a pályaudvarra a két buszgépjármű, így senki nem várt senkire. :-P Nagyon jól éreztem magam nálunk ismételten, Kedvesem lenyűgözött játéktudományával. :-) De emlékezetes marad megintcsak a túrókrémpuszító hadművelet is. :-) Bár dőre voltam, mivel nem érdeklődtem a járatokról hazafelé, és azért fél 11-ig nem tartottam volna fenn őket esti ténykedéseikben, így a találka rövidebbe szabott lett ezúttal. Lehet a korai kelés és némi izomláz-gyanú is benne volt, hogy hazatérve elvízszinteződtem. Kedd álmos lassúsággal csengett le, és kifejlett izomláz uralkodott el testemen. Valahogy gondolatim el-elkalandozgattak mindig másfelé, így aztán a szokásos munkálkodás sem volt oly egyszerű. Nagyobb koncentrációt igényelt minden. Este pedig végre ideért Feri bátyó is. Érkezésére ezúttal készülgettem lelkiekben ellensúlyozandó a "mi a helyzet a gazdaságban/munkapiacon?" kérdéskört. Kutyusokat ismét el kellett zármányozni, hogy be tudjon jutni a lakásba. Szegény Feri bá mindjárt sérüléssel nyitott, meg a kapunál fennakadt a dróton, amely a kutyik kerítésen túli ólálkodása miatt lett kihúzva. Rájöttem amúgy, hogy hagyni kell kibontakozni egy-egy jól irányzott kérdéssel. :-) Felköszöntött névnapom alkalmából, egy édi cicusos naptárat kaptam (vagyis csomagoláson keresztül macseket véltem felfedezni. Hát kiderült, hogy cica az, csak kissé vadabb jószág, egy oroszlán. :-D) és sok-sok nassolnivalót. De azért Ő sem maradozott ajándék nélkül kari alkalmából. Az édességet meg majd letestedzhetem :-) Nagyon jó hangulatú kis este kerekedett csupa-csupa pajzán témával. És a nekem, jó 20 évvel ezelőtt tett házasulós ígérvényére már nem is emlékezett (egy farsangi jelmez kapcsán), most pedig tárgyatlan amúgy is. Bár szekálási formának ideális még mindig. :-P Újév után megint várható, ahogy minden évben. Legkésőbb vasárnapon ide is fog érni szerintem. Hát-hát a postaládát e napon nem néztem meg, valahogy ki is ment a fejecskémből. És midőn Feri bátyót kísértük ki (aki azért meg-megtalálja a ragasztóval ellátott felületeket konyhánkban :-)) belenézegelődött Édesanya. Ezt most nem is igazán értem, mert amikor megszalad a melóból, akkor mindig belekukkant a ládába, és felhozza a leveleket, amennyiben mi nem tettük meg. Hazatértekor valami kocsonyásfőzőversenyes felhívásos-plakátot hozott bé, mást nem. És este pedig lobogtatta a csodaszép kék borítékot! :-) Kicsiny édes képes meglepetés Atitól. :-) KÖSZÖNÖM EZÚTON IS!
Szerda kissé kapkodósra sikeredett. Megcsúsztam mindennel, amivel csak lehetett. Délutánra vásárlós-takarítós program lett tervbe véve. Füstölöghettem is, miután Dodi eléggé lazsálósra vette a figurát. És naná, hogy Bandi kapitány megint engem illetve a bérletem kapta szemügyre. Már tuti biztos, hogy eképp ismerkedik. 5,5 év ismeretség után azért nem várnék állandó kontrollt...:-D
Sajna Dodival a másfél órás út során is csak üstönködtünk, eléggé a lelkembe tiport a szekatúrkodással főleg ott a nagy utazóközönség előtt. Elég hamar be is sokalltam, és csomagrugdosással ösztökéltem a nemhozzámszólásra. Ha értelmeset nem tud, akkor mást nem kell. Így aztán olvasgattam egy kis Agatha Christie-t. Aztán a győri végállomásra érve azért megköttetett a béke, és pár kép is készült különböző épületek előtt pózingolva.
Kellemetes volt végigvonulni a sétálóutcán, most szilveszteri kavalkád fogadott és hangos trombitaszó. Ahol eddig forraltboros fabódék leledztek, ott most piaci sátrak álltak, mindenféle kelléket kínálva a holnapi napra. Bár azt nem igazán értem, hogy a boszorkánykalap, és egyéb maszkondírozásos cuccosok hogyan is kapcsolódnak a szilveszterhez. Szerintetek? Ismét bebizonyosodott, hogy a petárdáktól rettegek. A Móricz Zsigmond rakparton pónik hada szórakozott ilyen pirotechnikai eszközökkel, én meg a frászt kaptam minduntalan. Betiltanám az összeset!!!! Az albérletet meg leginkább a káosz és rendetlenség uralta, pedig Dodi közölte, hogy nem leszen sok dolgunk. A lakótársa, Ádám meg is kapta mindjárt a kosz istene címet. Tényleg nem tudom, hogy tud így élni egyáltalán. A szobájában nem porcicák honoltak, hanem pororoszlánok üvöltettek. Mondjuk tudni kell, hogy amikor épp nem órán van, akkor játszik, filmet néz. Amin megdöbbentem, hogy 0 társasági élet! :-S Szóval előbbiek tükrében azért érthető mindjárt a poros jószágok elszaporodása. Kis csapatunk azért küzdött. Előbb a konyhát szedtem rendbe, az is megért egy litániát, aztán a nagyszobát, majd a kisszobát (Ádám fészkét, vélhetően meglepődik majd, hogy vajon a Jézuska takarított-e ott, vagy mi is az ábra? :-)). De még így is maradt munka, az ágyak bevetése, további bútorelrendezgetés, és legvégül majdan a dekor felhelyezése. A lakásban legalább már ismét jókat beszélgettünk öcsémmel, miközben azért tettünk-vettünk. És meg is lepett, hogy belépett a Gmail kezdőoldalára, noszogatva, hogy nézzem meg, mit is írt legkedvesebb Ügyészem, és hogy válaszoljak ám íziben, bár Ő lépdel vásárolni, úgyhogy röviden csak! Nagyon kedves kis gesztus volt ez. Úgyhogy így a füstölgés el is szállott, vidáman váltunk el azért egymástól. Útközben azért el-elcsábultam az árusok portékáit megvizslatgatni, és mivel szeretek újévkor trombitálgatni, így felszerelkeztem velük szilveszternek nehéz napjára készülvén. :-) Hazaérve aztán Anyával üstönködtem egy sort túlanyáskodása okán. Persze aztán hamarost rendeztük soraink. Lehet, hogy a szerelmetes állapot változtatott egy-két családi viszonyon, és úgy összességében a famíliához való viszonyulásomon? :-O Töprengeni való!!! Apránként azért eljutok ahhoz a bizonyos évértékelő zengedezményhez is, és ez most lelkesít. A világért se vinnék át teendőt az új esztendőre. Úgyhogy most akkor zárom is ezen bejegyzésem (hogy áttérhessek az újdonságosra), legyetek jók és mindig vidámak! Továbbá fergeteges óévbúcsúztatást, és boldogságos új esztendőt kívánok kedves mindnyájótoknak!
egyre inkább közelít a 2009-es esztendő befellegzése. Tervbe vettem valamiféle éves értékelés-félét is önálló posztként. Erre még kicsinyt várnotok kell kedves olvasóim, de igyekszem mihamarabb közzétenni a teljes írományt. Mostani bejegyzésemben taglalnám röviden, mivel is vágtam agyon az év utolsó napjait. A történetet karácsony utántól indítanám. Mivelhogy vasárnapon Édesanya dolgozóba kényszerült (a kereskedelem már csak ilyen!, bár erről a vasárnapi nyitvatartásról is van egy véleményem, akit érdekel, kéretik privátban jelezni!), Dodi pedig Győrbe, így enyém volt a terep ismét, ami az útra való összecsomagolást jelenti. Ahogy az lenni szokott, szinte egész nap a konyhában sürgőlödtem, hogy a heti hadtáp elkészüljön a Kis családi koszttal egyetemben. Mindezen tevékenységet azért meg-megszakajtottam egy-egy fontos fogalmazvány megalkotásával Atinak. :-) Feri bácsit vártuk megint a délután során, aki már karácsony óta érkezőben van, csak valahogy sose érkezik meg a célhelyre. Most se tette tiszteletét hajlékunkban. Dodi pedig kezdett parázni a délután folyamán vizsgája okán, és így a távozást is egyre jobban halasztgatta, vállalva a hajnali kelést. Igen ám, de a két ünnep közötti keszekusza járatokkal nem kalkuláltunk. Dilemmázgattak is rendesen Édesanyával, hogy mostan mi lészen (tanár e-mail-es értesítése a késés tényéről vs. reggeli kivárás. Rég keltem fel fél 5 órakor, mivelhogy hétfőn tesómnak sivalkodott a telefonja. Aztán vitáztak egy sort Anyával, hogy mit is vigyen még Dodi hadtápnak, ami ellen persze ágáll rendesen. De ez a szokásos népi játékuk kelléke. Aztán miután mindenki elcsötönözött, már átlendültem az ébrenléti állapotba, fogalmazványozgattam, állásos portálokat böngészgettem, és mindeközben el-elmerengtem csak úgy. És még neptunoztam is egy cseppest, mivel Dodi megkért, hogy biztos, ami biztos alapon jelentkezzek a következő vizsguszára. Nem volt egy egyszerű dolog az sem, még értekeznünk is kellett a fizetős jelleg miatt. És ha az előző sikeres lehet, akkor a fene fizet. Délelőtt rohamtempóban telt a szokásos tesz-vesszel és a telefonok felkapkodásával. Univerzális kérdésként mindenki Édesanya elérhetőségéről tudakolódott, ami még számomra is fejtvény. Persze azért magyarázzam meg, hogy nem lezárás a nem tudom-os felelet. Sajna tény, hogy a hivatalos 8 órája időnként kötetlen formát ölt. Délutánra pedig kellemetes programom adódott elő, Atinál vendégeskedtem ismételten. Ismételten az ajkai buszvégállomást jelöltük meg csekkpont csárleszként. A családdal a mamájánál ténykedtek, és tőle iparkodtak vissza a városba. Tetszett az indítás, mert szinte egyidőben gurult be a pályaudvarra a két buszgépjármű, így senki nem várt senkire. :-P Nagyon jól éreztem magam nálunk ismételten, Kedvesem lenyűgözött játéktudományával. :-) De emlékezetes marad megintcsak a túrókrémpuszító hadművelet is. :-) Bár dőre voltam, mivel nem érdeklődtem a járatokról hazafelé, és azért fél 11-ig nem tartottam volna fenn őket esti ténykedéseikben, így a találka rövidebbe szabott lett ezúttal. Lehet a korai kelés és némi izomláz-gyanú is benne volt, hogy hazatérve elvízszinteződtem. Kedd álmos lassúsággal csengett le, és kifejlett izomláz uralkodott el testemen. Valahogy gondolatim el-elkalandozgattak mindig másfelé, így aztán a szokásos munkálkodás sem volt oly egyszerű. Nagyobb koncentrációt igényelt minden. Este pedig végre ideért Feri bátyó is. Érkezésére ezúttal készülgettem lelkiekben ellensúlyozandó a "mi a helyzet a gazdaságban/munkapiacon?" kérdéskört. Kutyusokat ismét el kellett zármányozni, hogy be tudjon jutni a lakásba. Szegény Feri bá mindjárt sérüléssel nyitott, meg a kapunál fennakadt a dróton, amely a kutyik kerítésen túli ólálkodása miatt lett kihúzva. Rájöttem amúgy, hogy hagyni kell kibontakozni egy-egy jól irányzott kérdéssel. :-) Felköszöntött névnapom alkalmából, egy édi cicusos naptárat kaptam (vagyis csomagoláson keresztül macseket véltem felfedezni. Hát kiderült, hogy cica az, csak kissé vadabb jószág, egy oroszlán. :-D) és sok-sok nassolnivalót. De azért Ő sem maradozott ajándék nélkül kari alkalmából. Az édességet meg majd letestedzhetem :-) Nagyon jó hangulatú kis este kerekedett csupa-csupa pajzán témával. És a nekem, jó 20 évvel ezelőtt tett házasulós ígérvényére már nem is emlékezett (egy farsangi jelmez kapcsán), most pedig tárgyatlan amúgy is. Bár szekálási formának ideális még mindig. :-P Újév után megint várható, ahogy minden évben. Legkésőbb vasárnapon ide is fog érni szerintem. Hát-hát a postaládát e napon nem néztem meg, valahogy ki is ment a fejecskémből. És midőn Feri bátyót kísértük ki (aki azért meg-megtalálja a ragasztóval ellátott felületeket konyhánkban :-)) belenézegelődött Édesanya. Ezt most nem is igazán értem, mert amikor megszalad a melóból, akkor mindig belekukkant a ládába, és felhozza a leveleket, amennyiben mi nem tettük meg. Hazatértekor valami kocsonyásfőzőversenyes felhívásos-plakátot hozott bé, mást nem. És este pedig lobogtatta a csodaszép kék borítékot! :-) Kicsiny édes képes meglepetés Atitól. :-) KÖSZÖNÖM EZÚTON IS! Szerda kissé kapkodósra sikeredett. Megcsúsztam mindennel, amivel csak lehetett. Délutánra vásárlós-takarítós program lett tervbe véve. Füstölöghettem is, miután Dodi eléggé lazsálósra vette a figurát. És naná, hogy Bandi kapitány megint engem illetve a bérletem kapta szemügyre. Már tuti biztos, hogy eképp ismerkedik. 5,5 év ismeretség után azért nem várnék állandó kontrollt...:-D
Sajna Dodival a másfél órás út során is csak üstönködtünk, eléggé a lelkembe tiport a szekatúrkodással főleg ott a nagy utazóközönség előtt. Elég hamar be is sokalltam, és csomagrugdosással ösztökéltem a nemhozzámszólásra. Ha értelmeset nem tud, akkor mást nem kell. Így aztán olvasgattam egy kis Agatha Christie-t. Aztán a győri végállomásra érve azért megköttetett a béke, és pár kép is készült különböző épületek előtt pózingolva.
Kellemetes volt végigvonulni a sétálóutcán, most szilveszteri kavalkád fogadott és hangos trombitaszó. Ahol eddig forraltboros fabódék leledztek, ott most piaci sátrak álltak, mindenféle kelléket kínálva a holnapi napra. Bár azt nem igazán értem, hogy a boszorkánykalap, és egyéb maszkondírozásos cuccosok hogyan is kapcsolódnak a szilveszterhez. Szerintetek? Ismét bebizonyosodott, hogy a petárdáktól rettegek. A Móricz Zsigmond rakparton pónik hada szórakozott ilyen pirotechnikai eszközökkel, én meg a frászt kaptam minduntalan. Betiltanám az összeset!!!! Az albérletet meg leginkább a káosz és rendetlenség uralta, pedig Dodi közölte, hogy nem leszen sok dolgunk. A lakótársa, Ádám meg is kapta mindjárt a kosz istene címet. Tényleg nem tudom, hogy tud így élni egyáltalán. A szobájában nem porcicák honoltak, hanem pororoszlánok üvöltettek. Mondjuk tudni kell, hogy amikor épp nem órán van, akkor játszik, filmet néz. Amin megdöbbentem, hogy 0 társasági élet! :-S Szóval előbbiek tükrében azért érthető mindjárt a poros jószágok elszaporodása. Kis csapatunk azért küzdött. Előbb a konyhát szedtem rendbe, az is megért egy litániát, aztán a nagyszobát, majd a kisszobát (Ádám fészkét, vélhetően meglepődik majd, hogy vajon a Jézuska takarított-e ott, vagy mi is az ábra? :-)). De még így is maradt munka, az ágyak bevetése, további bútorelrendezgetés, és legvégül majdan a dekor felhelyezése. A lakásban legalább már ismét jókat beszélgettünk öcsémmel, miközben azért tettünk-vettünk. És meg is lepett, hogy belépett a Gmail kezdőoldalára, noszogatva, hogy nézzem meg, mit is írt legkedvesebb Ügyészem, és hogy válaszoljak ám íziben, bár Ő lépdel vásárolni, úgyhogy röviden csak! Nagyon kedves kis gesztus volt ez. Úgyhogy így a füstölgés el is szállott, vidáman váltunk el azért egymástól. Útközben azért el-elcsábultam az árusok portékáit megvizslatgatni, és mivel szeretek újévkor trombitálgatni, így felszerelkeztem velük szilveszternek nehéz napjára készülvén. :-) Hazaérve aztán Anyával üstönködtem egy sort túlanyáskodása okán. Persze aztán hamarost rendeztük soraink. Lehet, hogy a szerelmetes állapot változtatott egy-két családi viszonyon, és úgy összességében a famíliához való viszonyulásomon? :-O Töprengeni való!!! Apránként azért eljutok ahhoz a bizonyos évértékelő zengedezményhez is, és ez most lelkesít. A világért se vinnék át teendőt az új esztendőre. Úgyhogy most akkor zárom is ezen bejegyzésem (hogy áttérhessek az újdonságosra), legyetek jók és mindig vidámak! Továbbá fergeteges óévbúcsúztatást, és boldogságos új esztendőt kívánok kedves mindnyájótoknak!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése