karácsonyi felvezető kör

Üdvözlet a kedves olvasóknak!

Kicsit nagyon le vagyok maradozva önönmagamtól, mert annyi mindent szeretnék egyszerre mímelni. De bármibe fogok belé, elterelődik a figyelmem onnét Kedvesem irányába. Bizony a Neki szánt levélkék megfogalmazványozásának mindig kellő időt szentelek, persze igyekszem azért a többi dolgot, személyt sem elhanyagolni. Újabban házi teendőim is gyakorta meg-megszakítványozom, és inkább levelkét röppentettek Ász-páromnak valami leírhatatlan belső késztetés hatására, amely még sose feszített ennyire. A figyelemmegosztást azért még gyakorlatoznom kell, bár eleddig panasz megnyilvánulások nem érkeztek.
Ennyi kis hangulatos felvezető után következhet a karácsonyi hét eseménysora. Lássuk, lássuk! Még a hétvége során tudatosult bennem, hogy ajándékvételményezést mindenképp be kell iktatnom valamelyik napra. Agytekervényeim fókuszáltak a nagy Kinek, mégis mit? kérdéskörre. Egyesegyedül Kedvesem meglepetésében voltam egészen bizonyos.
Mivel Anita is híjján volt ajándékoknak, így hétfőre irányzékoltuk elő a bevásárlókörutat. Természetszerűleg Győrött. Kicsit tartottam ugyan az időjárás okozta közlekedési lehetetlenségekről, de mindenképpen szerettem volna barátnőmmel még karácsony előtt ütközni, illetőleg beszerezni Ati számára a kitörpölt kedves apróságot. :-) Szóval bíztam benne, hogy eljutok Győrbe.
Dodi végül a reggeli órákban utazott vissza oda, és miután nem tért haza, így készülődhettem apránként jómagam is. A délelőtt viharos gyorsasággal telt el, Anita ajándékának becsomagolásával bíbelődtem talán túl sokat is. Persze már előre elképzeltem az arcát, és az örömet a hangjában...:-) Délidő hamar elkövetkezett, és Kedvesem intelmeit igyekeztem figyelembe vételményezni az öltözködésénél. Illetve aput is meghallgattam, okulva az előző heti rápacsálásomból kabát ügyileg. :-) Azért bíztam benn, hogy nem hull alá semmiféle ónos csapadék.
A győri út is kellemesnek mutatkozott, Bandi kapitány eltekintett a diákigazolvány-bérlet megvizslantásától, és más szemtelenkedéstől is. Téten megérkezett Anita, akinek legszívesebben már azon nyomban odaadtam volna a kis csomagocskát. Jókat kacarásztunk azért a győri végállomásig. Óvatosan kellett közlekednünk, mivel már az aluljárón való átkapickálózás se volt oly könnyed. Bizony hanyattbukfences attrakcióhoz nem sok hiányzott.
Meglepődtem azon, hogy a főpostán (!) nem lehet hagyományos képeslapokat vásárolni, merthogy a készletek kifogyatkoztak. Kissé csalódott voltam, hogy ilyen egyáltalán előfordulhat egy nagyvárosban. Ragaszkodom a hagyományos lapröptetéshez amúgy, és ezekből nem lehetett kapni ott. Még jó, hogy van mááásik postahivatal. Ott aztán kedvemre válogathattam, aztán írkálhattam. Ezt valahogy jobban szeretem otthon mímelni. Alig vártam, hogy már a 10. megszövegezésén is túl legyek. Az már másik kérdéskör, hogy odaérnek-e. :-) Szerintem nem, de újév előtt azért bizonyosan, és az egyik jókívánság még akkor is aktuális.
Aztán árkádoltunk ismételten Anitával. Óvatosan tipegtünk arrafelé is, mert városszerte nagy volt a síkosság. Szinte ugyanazokat az üzleteket nézegettük megfelé, amiket az elmúlt héten. Anita valami ruhadarabot szeretett volna vételményezni az anyukájának. Ennek vadászata volt az elsődleges feladat. Boltból ki, másikba be, semmi eredménnyel jó másfél óráig. Vagy a szín nem volt az elképzelésnek megfelelő, vagy a méret, vagy a fazon, vagy éppséggel amikor előbbiek stimmeltek, akkor meg az ár helyezkedett el csillagászati magasságban. Az idő meg iparkodott arrébb, és az 5.40-sel mindenképp léptünk volna hazafelé. Nem leltük meg az óhajtot felsőrészt. Pedig még mozgólépcsőzni is hajlandó voltam, amit tényleg ki nem állhatok.
Majd visszahuppanva az alsó szintre, valahogy jobbnál jobb holmik akadtak a kezembe. Első nekiveselkedésre. És aztán alant egy fertályórán belül megtalálta, amit keresett: egy szürke, most divatos hosszított fazonú kardigánt.
Apukájának is néztünk közben - mondhatni pihenésképpen - ajándékot. Neki valami fafaragással foglalkozó könyvet szeretett volna. Arról letett szép apránként, és inkább nekem segédkezett meglepit kajtatni Kedvesemnek :-) Háááát...a kitörpölt dolgot sem volt oly egyszerű fellelni, adódott egyből egy újabb napi kihívás. :-) De szeressük őket legyőzni. :-) Így 4 óra felé befejezettnek nyilvánítódott az üzletközpontolás, és visszaszökkentettünk magunkat a városba. Tovább keresgélni az ezt-azt és amazt. Kedvesemnek egy kispárnát szándékoztam ajándékozni, ennek kiválasztásakor teljesen az érzékszerveimre bíztam magam. Illetve miután megleltem a szerintem megfelelőt, Anitával is értékeltettem. :-) A párnahuzat mályva színű, anyagát tekintve zsenília, melyet széles vigyorral símogattam. A töltet pedig valami szivacs. Szempont volt, hogy alvásra használható legyen hiányom pótolandó kissé. Ezért az ilyen szív alakúak szóba se kerültek.
És mivel fel is kellett díszíteni valamivel az előbbi zsákmányt, így következhetett a csomagolóanyag megvételményezése. Miután Rossmann-ba már bejutni is nehézkes volt a nagy csúszkálódás miatt, illetve iszonyat tömeg is várakozott a kasszánál, így elég hamar eldöntődött, hogy távozunk, és valahol máshol szerezzük bé a még hiányzó kellékeket. A hűűűs ellenére a karácsonyi vásárban tettünk egy villámlátogatást még. És itt akadt rá Anita egy könyvre, amit nem tudott otthagyni. Valami utazásos képes vaskos jószág mellett voksolt végülis. A keresett alkatrész is hamar zsákmányolódott, így aztán fülig vigyorral lépdeltünk-csúszkáltunk a főbuszpályaudvarra visszafelé. Bár az a vigyor már erőteljesen odafagyott pofinkra menetközben. Hiába húzódtunk be a buszváróba, ott sem engedtünk fel. És a buszon se igazán fűtöttek. Már alig vártam, hogy ott csücsüljünk a járaton, és végre átadhassam Anita ajándékát. :-)
Jól elhúztam az időt vele, de szándékoltan, hogy nagyobb legyen a meglepetése. Aztán Ő is valami ilyesmire készült, átadó után a lelkemre kötözve, hogy itthon nyithatom csak ki. Próbáltam volna ott a buszon, mivel már megint teljes setétség uralkodott.
Ilyenkor van egy átszállásom az ajkai járgányra, sokat most se kellett várakoznom reája. Aztán Noszlopon is adódik egy csatlakozás, a Fő téren lévő buszmegállóban már éreztem, hogy hihetetlenül átfagytam. És nagyon bíztam benne, hogy idehaza meleg leszen, és lábacskáim oda tudom pozícionálni a fűtőtestre. Nem sokat használt. De legalább házhoz lettem szállítva, pedig itt aztán nincs buszmegállótábla. Ezt mondjuk nem kedvelem igazából, nem kell senkit se a ház előtt letenni.
Őseim pedig pihengéltek már, így Anyával nem is beszéltem túlzottan sokat. Csak rábiccentett, hogy valóban taliztak Atival. Mondjuk nem is csodálom ám, hogy fáradt volt a Lelkem, már a nemtudomhányadik napját töltötte szabadnap nélkül. :-S Ennek egyenes következményeként már előre jelezte a hétvégén, hogy karácsonyra enyém lesz a menü előállítása.
Aztán tettem-vettem: üzenetírás a Kedvesnek, pancsika, vacsó, kutyamemme, felengedési-kísérlet, csevej Anita pajtással, ajándékának kiboncoltása msn-es értekezlet közben (köszönet a csokolántokért és a kedves kis mécsestartóért ezúton is). Dodival is váltottam pár szócskát, közben levélkegyártással foganatoskodtam. Majd esti olvasmányként kivégeztem az Alkonyat III-at.
Keddi nap is elég sűrűre sikeredett. Akkor is viszonylag korán ébredeztem, de aztán az ágyikó visszacsalogatott és heverésztem még egy pöttyöt. :-) Még mindig érzem magam rendesen felolvadozva sajnos, és valami meghűlésfélét is sikeredett megint összeportyázni. Össze-vissza tüsszögtem. Na igen, én vagyok az, aki soha semmit nem tudott megfelelőképpen időzíteni. Bár betegségesség idején aztán nyűgössé és még nyughatatlabbá válok. Szóval valami már megint lappang bennem, úgy véltem. :-S
Délutánra Kedvesemhez voltam előjegyeződve. Sikeredett majdnem lekésnem a buszt, buszvárást is gyakorolni kell. Meglepetésként hatott, hogy ismét lovaghoz méltón várakozott reám az ajkai főbuszpályaudvaron. Bár cekkerekkel volt ellátmányozva, nem hagyta, hogy segédkezek, mint ahogy Édesanyja sem. De tök jó volt kettecskén sétálgatni kéz a kézben. A tanyakos hómaradékos nyüvegek elkerülésére azért figyelmeztettem Ász-párocskám, és a padkáknál is lassabban haladtunk. A délutánt egymás társaságában töltöttük, úgy, hogy a családját sem zavartuk semminemű tevékenységében. Itt is akadt egy-két meglepetés, de eldöntöttem, hogy egymagamban jövök rá a hogyisvanezekre. :-) Sajna tudtam, hogy ez a találka rövidített leszen, mivel jó anyám sütést irányzott elő délutánra. Így figyelnem kellett az időre, mert az ajándékot mindenképp át akartam adományozni a megfelelő módon. :-) Nagyon kíváncsifáncsi voltam a hatásra, illetve arra, hogy jól választottam-e azzal a kispárnyával. Kedvesem persze már a csomagból rájött, mit is rejt a díszpapír. :-) Annak lefejtésében segítettem, szigorúan az újrafelhasznosítás érdekében. :-) Romantikus volt a boncolási művelet kettecskén. A várt hatás nem maradt el. Örültem, hogy megörvendeztethettem Édesem. :-)) Ő is átadományozta az ajándékot. Kifelé csomagolózás sikeredett apránként, itt is ügyeltem reá, hogy épségesen maradjon a papiruszka. Egy havazót kaptam, illetve egy mesés illatú parfümöt, valamint egy különleges fenyőfát, ahol a Kedves precízsége azonnal kitűnik. Emlékezetes marad még egy aprósága. Valami hirtelen ötlettől vezérelve nem néztem meg, mit juttatott kacsóim közé. Próbáltam kitapintgatni, mi is lehet az. Arra rájöttem, hogy valami állat, egy nyuszikára gondoltam. Kedvesem meg jókat kuncogott, miközben megmutatta, melyik a figura talprésze. Hát bennem még akkor is tartotta magát a nyuszkó verzió, s bizonygattam, hogy éppen a fülét húzigálom. :-D Na, aztán végül meglesegettem. Amit én nyúlfülnek véltem, az egy papagáj szárnya volt. :-D Na, akkor már kacarásztam is magamon. Nevetésünk betöltötte a helyiséget. Ezen kis madárka egyike nálam leledz, másik pedig Kincsemnél. :-)
Anyukájától időközben megkaparintottam a boci-szelet fantázianévvel illetett süteményreceptet is. Örvendeztem ennek is. Azért az időt szemmel tartottam, mivel sütés került idehaza napirendre, illetőleg ajándékbeszerzés ("a macsekszőrös" Dodinak). És fájó szívvel, de el kellett válnunk egymástól ismételten. Persze vendégek nélkül nem maradoztak, mert egy szimpatikusnak tűnő házaspár érkezett hozzájuk. Olyan kellemetes érzés, amikor Ati a barátnőjeként mutat bé. Ez most is megtörtént, aztán én a távozás mesgyéjére léptem, Kedvesem pedig lekísért egy darabon. A sunyi üzletbe betekintettem azután, de csillagászati árral láttak el diegósok azt a párnát, így alternatíva után néztem. Illetve lépdeltem a hazafelé tartó járatra. Közben azért ért egy vizuális élmény is, mert az Aurora téren valami karácsonyi koncert zajlott, és egy messzebbről angyaloknak látszó leánykórus lépett fel. Anya is eme busszal iparkodott haza, és sikeredett megtudakolnom, hogy érintette a hétfői Kedves hipermarketingben tett látogatása. Kiderült, hogy ismerte már. :-) Bár ez tényleg csak villámcsevej volt, a hivatalos Vorstellung még hátravan. Mindenesetre tisztelettel viseltett iránta. Ezen a napon sokat beszélgettünk, sütkérezés közben. Este sikeredett gépközelbe is jutnom, mikor is első dolgom volt Ügyészkémnek drótpostázni.
Szerdán a napi tesz-veszt gyakran megszakajtotta egy kis helyzetjelentés. Ekkor érkezett meg Ági képeslapja, aminek elképesztően örültem, meg apu hozzáköltött sztorijának is (mivel azt hitte, hogy nagynéném írt...:-)). Dodi is hazatért, és sikerült előtte alaposan kialmolásznom a szobát. Végre ismét sokat csacsorásztunk különféle témákban (vizsgás, ajándékkajtatós, magánéleti), amely néha úgy hiányzik. Este pedig karácsonyra készülődtünk legfőképp, de nem maradhattak el a hivatali fogalmazások sem. :-)
És akkor mostan el is érkezgettünk a karácsonyi szent naphoz, melyre külön posztban térek ki majdan. Most zárom is karácsonyi felvezetőm, mindenkinek jó sündörgést-kóstolgatást kívánva!