Kis karácsony 2009

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Először is Boldog karácsonyt kívánnék kedves mindnyájótoknak! Ebben a posztomban a Kis család 2009-es szentnapját örökíteném megfelé.
A délelőtt sütkérezéssel (ahol Anya ragadta kezébe a sodrófát, én pedig szórakoztattam dumaszínházi előadásommal), főzőcske-mókival telt, és a köszöntések fogadásával részemről. Kedves Ügyészkém hívásának rendkívül örültem, aztán sok-sok levelet kellett gyártanom Néki. :-) Karácsonyfa már díszben állt, mivel édesanya előzőleg felékítette. Olyan kis elegantos, mindenféle színű díszecske megtalálható rajta. Azon a délelőttön nem fedeztem fel ottan szaloncukrovicsokat a fa közvetlen közelében. Általában egy kis tálkában helyeződik el az édesség, és erőteljesen kínáltatja magát. :-) Egyenlőre még csak a zacsiból, amit a férfinépek nem tudtak akkor még, hogy hol leledzett. :-) Én pedig nem torkoskodtam akkor mééég. :-)
A halleves délideje elfogyasztását követően várakozó álláspontra helyezkedtünk. És írományoztam tovább Kincsemnek rendületlen. :-) Majd délutánra bejelentkezek már ténylegesen is Keresztszüléim, akik olyan negyed négy körül meg is érkeztek. Előzetesen elcsuktam az őrző-védő szolgálat két ügyeletesét. Ez szükséges ahhoz, hogy be tudjanak jönni az érkezők mindenféle ugrándozás és egyéb harapdálások nélkül. Chappy nagyon kajlácska és neveletlen jószág. Furcsa volt, hogy Keresztapa elég lassan jött, nem tudtam mire vélni, illetve azt sem, hogy miért forgolódik a gépjárművel, mivel mindig itt szokott megállni a szembeszomszédnál az útpadka félreeső szélén. Aztán hamarost választ kaptam a miértekre. Eszter unokatesóm és vőlegénye, Tamás is bezúdult kapunkon. Eléggé meg is lepejtődtem, mivel biztosnak vettem, hogy nem jönnek. Ők tutira nem. Na, kereshettünk egy helyet leüldögelésnek. Tágasnak mondható a konyhánk, de így is gondot okozott az elhelyezkedés 9 főnek. Amúgy jellemzően nálunk minden vendég a konyhát célozza meg, az előszobás fogadás emiatt el is maradozik. :-) Keresztanyám furán méregetett, tudtam, hogy párkapcsolat téma leszen. :-) Már egy ideje figyelmezem az emberi magatartást, a gesztusokat, mióta Kicsimmel vagyok, azóta meg még inkább. Szóval az arca azért árulkodott. :-) Miután lecsüccsent mindenki, átadták az ajándékom, ami egy üveg pezsgőt és egy tortát jelentett. Ezzel egyidejűleg Eszter bemutatta Dodinak a vőlegényét, mivel ők még nem találkoztak. Mivel már régen voltak nálunk, téma adódott bőségesen. Közben az áldomást is megiddogáltuk névnapom alkalmából. Tamást is kínálgattam egy kis alkohollal, mire közölte, hogy Ő nem él ilyesmivel, most meg pláne nem, mert vezet. Ő volt ugyanis a sofőr. Biztos vágtam egy grimaszt az 1. tagmondatra az előzmények tudtában. Valahogy a hanghordozása idegesített. Meg eleinte a felhozott liturgikus témái is, mivel úgy adta elő, hogy Ő lenne az atyánál a minden.. Kántorunk ékesszólása közepette Vicu kezébe vette a kést, és megszegte a tortáját. És akkor már nagyon nem bírtam magammal, és közleményeztem is megszakajtva Tamás mondókáját, hogy nem tudom normálisan felszeletelgetni, remélem, nem sokáig vagdosok ilyesmit egymagamban. Értette, aki értette. :-) Amúgy tényleg nem megy ám a nyisszantás, eléggé terebélyes szeleteket sikerült kihasítanom. Élcelődött is a Kántor, hogy Ő csak másfél ujjnyi szélességű süteményt szeretne bepusztítani. Hát majdnem fél torta lett. Nagyzolok. :-) Szó szót követett, bár már kezdtem kissé unni, mert lélekben aztán nem ott leledztem ám. És az azért megint rendesen felhúzott, hogy ott nyalifaliztak. Így ki is surrantam e-mail-t leselkedni. Közben pedig kaptam egy sms-ben érkező jókívánságot. Ádámtól. Válaszoltam gyorsan Neki, mert az illem is úgy kívánta. Aztán Eszter is kilibbent ide a szobába meg befelé, és hozta Tamást meg Katát is magával. S Kincsemről érdeklődtek. :-) Eszter elmesélte, hogy írt Neki régebben ismerkedős szándékkal, de miután vőlegénnyel rendelkezik, így azért maradt abba a levelezésük is. Hááát...akkor úgy elképzeltem vele Attilám...de a Kántor is elgondolkodott vélhetően ugyanezen...:-D De rossz gondolat, akkor unokatesómé lett volna a Kincsem!
Én pedig elújságoltam, hogy előző napon azért kellően foglalkoztunk az esküvős témával mink is (meg azért ma is elég sűrűn figyelmeztem azt a képet, amit küldött Drágaságom). Na, a Tamás meg is jegyezte, hogy akkor majd utánuk házasodunk, és siessünk! Megint adódott egy alkalom, amikor előadást lehetett tartanom nézeteimről. :-) Tulajdonképp szerettem volna kihúzni belőlük valami időpontot, de nem szolgáltak infóval. Mikor megint édelegni kezdtek, hát ismét csak helyszínt kellett változtatnom. Apu nagyon belemerült a mondókájába. Én pedig látni véltem lelki szemeim előtt, hogy mi lesz itten, ha atyám és a barátom egymásra találnak szövegileg. El leszek nyomódva, de arra is készülök. :-) Keresztapa lepődött meg legjobban a barátom-létezésén, és hát kíváncsi lett. Kincsem becses nevévnek elhangzása után pedig Keresztanya következett. Jónéhány információval rendelkezett, mivel egy ideig egy faluban lakoztak Kedvesemmel és családjával. Lelkendezett, hogy milyen jóravalóak. Megtudtam, hogy mindig várt Kedvesem valami küldeményt postán. És még egy érdekes infót kaptam, hogy bizony Ati gyönyörűségesen zongorázik is. Illetőleg a nagymamájáról osztottak meg információkat, mert régebben gyakran megfordultak ott, és szállítottak jószágainak tápocskát.
Aztán összegzésképp Keresztanya közölte, hogy ne hagyjam magam senki által sem befolyásolni, az én életemről én döntök. Egyetértettem, és kifejtettem, hogy nem is engedek beleszólást! Aztán invitált magukhoz, Kis family-t is, illetve kettőnket is Kicsimmel. Úgyhogy semmi, de semmi rosszat nem állítottak, merték volna megtenni! Előkerültek volna azok az oroszlánykörmök. A vőlegényecske pedig odavolt, hogy nem ismeri Atit, pedig járatos Polányban. :-D:-D Benne felfedeztem még egy idegesítő tényezőt, hogy mindenhez hozzányekken. És amikor próbálnád elmondani, hogy nem úgy van, akkor meg nem tetszik, és ismét meg akar győzni igazáról. Azért tény, van szövege, bár a mondanivalója nem fogott megen. :-) Az egész látogatásdi végén megtudtam, hogy 2011-re tervezik a házasodási folyamatot. Ennek a bemutatásnak meg semmi értelme nem volt szerintem.
Karácsonyozás így megcsúszott Kis családilag, valami 5 óráig itt tanyáztak Keresztszüléim. Ezáltal az ünnepi menü részét képező halszeletkék később süleményeztek kifelé rohamos tempóban üzenetekre válaszolgatás közepette (jónéhány üzenetnek nagyon örvendeztem, mert nem is hittem volna, hogy eszükbe jutok).
Elmondhatom, hogy ez se tartozik a legszebb karácsony esték közé. A halról lefoszlott a prézli, a köret meg nem készült el. Díszruhát azért sikerült ölteni, meg elkésni is, mivel Kedvesemnek röppentettem levélkét. Falatozást követően elvonultunk a karácsonyfa alá, ajándékátadás címén. Sok-sok hasznos, egyben praktikus ajándékot hozott idén is a Jézuska. Bár esetemben szét kell választgatni az ünnepet a névnaptól. Köszönöm azoknak, akik nem felejtkeztek el róla! :-) Szóval karácsonyra üdítőskészletet, kávés-szettet, némi készpénzt, és nassolnivaló finomságokat kaptam. Névnapom alkalmából pedig egy hiperszuper táska adományozódott át nekem pénztárcával és esernyővel. Hozzábiggyeszteném hamar is, meg gyorsan is, hogy a legeslegszebb angyali ajándékom már megelőzte a karácsonyt. :-)
Kicsinyt üldögéltünk szent családi kötelékben borozgatva, aztán mindenki elvonult. Mi Dodival bevackondíroztunk a tv készülék elé, és megtekintettük a Shrek 3-at. Ami valahogy nem kötötte le figyelmem, gondolatim másfelé kavarogtak. Ahogy annak vége lett, ismét írományoztam Kedvesemnek, és szétröptettem még pár karácsonyi üdvözletet. Ilyenkor mindig kapnak pár sort tőlem a volt tanáraim, konzulenseim, és akiknek nem küldöztem hagyományos lapot. Aztán sokára sikerült elvízszinteződni. :-)
Különös kis szenteste volt, ez a 2009-es, olyan igazi kapkodós, az ünnepi hangulatra pedig csak a halétel és a fa emlékeztett. Elmerengtem időközben múlt-jelen-jövő karácsonyán. Gondolatilag pedig tényleg Kicsimmel voltam mindvégig. Ezt a figyelemmegosztást még gyakorolni kell.
Még van két nap hátra a karácsonyi ünnepekből, úgyhogy mindenkinek kellemes bejglipusztítást, és rokonozást kívánnék, no meg sok-sok pihengélést!