hétértékelő álá speciál

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Ismét itt, ahogy az már csak lenni szokott ilyen vasárnapokon. Csapongnak a gondolatok a bugrisomban, annyi mindenről szeretnék írni. Nektek, és magamnak is, illetve az utókornak. Nemrégiben azon merengtünk Dodival, vajon milyen lesz, amikor majd egyszer a még távoli és homályosan derengő jövőben visszaolvassuk műveinket. Vajon mit fogok szólni éveim számának duplikálódásakor ezen sorokhoz? Vajon hogy ítélem majd meg a fiatalságom, a pályakezdési és egyéb vergődéseim? És hogy vélekednének majd utódjaim? Együtt röhögnénk-e az anyus/nagymamus setesutaságán? Vélhetően az én generációm porontyai is kiválóan elirányzékolják magukat majd az internyet világában, meg minden újdonsággal remekül elbolondulnak majd. :-P Ilyen érdekes & izgalmas talányok birizgálják agytekervényeim már most.
És akkor ezen kis felvezető után következzék az év ötvenedik hét hogyisvoltja. Bár...Ez a hét eléggé vontatottan, egyhangúan telt, értékelést sem is igazán szentelnék neki. Még mindig betegség nyomait lehet rajt tetten érni, úgyhogy aktivitásom a 0 felé tendált mindenféle téren. Bár kiemelném, hogy azért a konzulensi tevékenységem és az azzal járó feladatkört komolyan vettem még a prüszkölés ellenére is. És úgy véltem, tanítványkának is szüksége van reám, biztatásomra, és arra, hogy tartom benne a lelket. Úgyhogy a karóskodás is kipipálható volt a héten, és nem mondom, hogy nem tetszett. :-) A szakmai rész leginkább, meg az a tudat, hogy ebben (értsd: diplomadolgozat-írás) van rutinyom. És így könnyebb kicsivel, hogy teljesen mégsem vagyok érintett, ám tudom, hogy milyen érzésekkel kell megküzdeni, és milyen stesszes állapot válik állandó jellegűvé ilyenkor. Ádám sokszor vette Isten nevét hiába ebben az időperiódusban, már-már néha azt az érzést keltve bennem, hogy feladja, és megint az általa könnyebbnek vélt ösvényt választja (a csúsztatást). Szóval amikor csak módomban állt, segédkeztem, és biztattam. Főleg akkor volt ez hatásos, amikor a tanerő kifejezte nem tetszését így a vége felé...:-S Ez pedig biztos azért alakult így, hogy az élet ne legyen olyan könnyű! Viszont a kihívások esetén fel kell venni a kesztyűt. :-) És ezt meg is tette Ádám némi ösztökélést követően, karó-mivoltom dominált. :-) Péntekre már csak a csiszolgatás maradt hátra, és egy kis lektori munka. És hogy az élet tovább bonyolódjon, egy audis nagyvezír is meg akarta tekinteni a művet, Ő még megóvhatta volna a beadást. Bár nem kellett a vitzliputzlit a falra pingálni, jóváhagyta a dolgokat, és megdicsérte az elemzéses részt (amiben ugye jelentősen benne voltak szakmai gondolatim!) Délután pedig köttetőbe is keveredett, majd ezt követően prezentálásra került ajándékom. Illetve egyenlőre a tervezete. :-) Kivitelezésbe már akkor se mertem magam beleélni, persze lelkendezés megtörtént.
Most kicsit vissza kell ugrándoznom egy nappal azelőttre, vagyis csütörtökre. Mert elfelejtettem említeni, hogy társkereső-projektem kiterjesztettem. :-) És eljátszingoltam az adatlap kitöltéssel, bemutatkozó soraim megfogalmazványosával. S hogy milyen megfontolásból tettem ezt az egészet? Hát ha onnan bukkanyik elő ez a drága jó ember, az én nagyon-nagyon-nagy Ő-m. És hogy eddig miért nem? Óckodtam tőle, mert itt is sok lehet az átvágás. Tehát tényleg amolyan játéknak indult, nagyon nem reménykedtem semmiben. Bár Anita példája azért tetszett, úgyhogy az Ő hatására is benn volt a regisztrációkban.
És most megint egy szökkenyés az időben. Péntek, délután negyed egy óra. Épp Ádámot vártam vissza a főnöki pofavizitelésről, mikor is érkezett egy pompázatos és terjedelmes, de módosan megszövegezett levél egy bizonyos Dreamer-től, aki a szívküldin talált reám. Közben választ is gyártottam, és röptettem Néki. Így kezdődött intenzív levelezésünk. Lenyűgözött már az első, bevezető írománya is, meg azt aztat követő többi is elbűvölt. Lényegében a hétvége is írással-olvasással telt sok-sok pihenés mellett. :-) Vasárnapon pedig valódi lucullusi lakoma következett. Bár én nem voltam az étkekkel teljes mértékben megelégedve. Nagyobb telítettségérzetre számítottam, és valahogy a mennyiség se 2 emberre volt szabva ezeknél a múlidéző római tálaknál. Amelyekből kétfélét rendeltünk, így fogyaszthattunk a feltűzdelt szárnyashúsokból (ami bacon-t és hagymát jelentett a valóságban), rántott sajtokból, bacon-nal és brokkolival töltött sertésbordából (ami egész gusztusos is képződmény volt, és nem oldalast kell elképzelni), párizsiasan elkészített pulykusból, sonkás-sajtos pulykahúsiból, illetőleg gombás-csirkemájas szarvaspörköltből (ez is igen-igen ízletes csemege!) Köretként pedig hasábburgonyát, rizst és krokettet kaptunk. És most ezek után biztosra veszem, hogy a nyálacska összefutott a szátokban. Úgyhogy jó táplálékfelvételt! :-D
Éttermi rizzsel hadilábon állok, de most elfogadhatónak minősítem. :-) Csak a mennyiséggel van bajom. Ha ez elviekben 6 adagos lakmározást jelentett volna, akkor vagy mi vagyunk jóétekes család, vagy pedig éttermi fogyasztásban 6 adag, vagy pedig átvágás. Mert most házhozszállítmányozás történt, és itthon nincs feltétlen az a tálalás. Persze azért lett ez így kimódolva, mert elég messze lakozunk a Lucullus Fogadótól. Ha ezeket azon tetthelyen vettük volna magunkhoz, akkor mire hazaérkeztünk volna, nagy-nagy bizonyossággal állítom, hogy nekiesett volna mindenki a vadászatnak. Az újabb táplálékfelvételnek. :-) Hát így is az volt elég hamarosan...Én azért egész jól tartottam magam, mert más lefoglalt. A levelezés még mindig... :-)
Vasárnap lévén rituális tevékenység a Dodinak rámolás, amiben Édesanya igénybe veszi segítő kezeim. Most valahogy puskaporos hangulatban telt ez is. És sikerült besértődnöm is, majd faképnél hagyni a társulatot. Utálom ugyanis, ha olyanért csesztetnek, amit igazából nem is nekem címeznek...Ezt a pakolási metódust lehetne és szükségeltetne is hatékonyabbé tenni. Meg egyéb családi helytelenségeket is meg kéne változtatni, és Édesanyát jobban tisztelni! De itt pötty és elcsöndesedés.
No drágáim, ez volt a végszó. Mindenkinek minden jót kívánok a továbbiakra nézve! Köszönet az olvasásért!