Üdvözlet a kedves olvasóimnak!
Ahogy az már csak lenni szokott, a terv azért van, hogy felülírjuk. Így aztán az előző bejegyzésemben megfogalmazványozott heti kilátásokból semmi se valósult meg. Tanulság ebből adódóan, hogy már a terveket se érdemes karakterek formájában konzerválni, csak a konkrét megvalósulást. De az ott leírtak tovább is gördülhetnek a következő 7 napocskára. :-) S hogy mi jóval is foganatoskodtam, az rögtön kivilágosodik. Egy mondatban sűrítve: eseménytelen-elemzős-betegséget kiheverni próbálós, Alkonyat-olvasós-víkenden névnapot ülős hetecskét tudhatok magam mögött. És akkor most ezt kicsit bővebben taglalnám.
Hétfőn eluralkodott rajtam a semmihez nincs hangulatom feeling, így leginkább csak olvasgattam, és próbáltam előkeríteni Csillust (kezdtem aggódni, hogy valami arab sejk megszöktette). Emellett hol az egymondatosban említett könyvet, hol pedig szakdogát, hol pedig mindkettőt. Az esthajnalcsillag így elég hamar felbukkant a horizonton, ekkor következett a nagy-nagy beszélgetés anyával mindenféle témát jól körülólálkodva. Aztán a további tv-nézésem (a műsorokon történő jelentős, szobát beharsongó kacarászásom egész pontosan) meg is akadályozta, hogy lelkecském elszunyókált. Így le kellett vennem a hangerőt a nevetésen. Ezeken a műsorokon csak hahotázni lehet. :-)
Aztán ránk köszöntött az új emberes hónap a keddi nappal. Tesz-vesz után ismét csevegő díjcsomagra neveztem be, és segítettem a kissé zavarodott Ádámnak záróvizsgás jelentkezést bonyolítani. Hát igen, az évek és a rutin, hogy tudom, hogy OM azonosítóval nem rendelkezünk. :-) Ezen seteség szórakoztatott. A nap tehát vidámsággal töltődött meg, meg némi fülfájdogálással. A további aktivitás megint akadozott, olvasgattam, aztán irány az ágyikó.
Szerda dilemmás volt, kimoccanjak-e berkeimből, avagy ne. Igazából betegen nem sok kedvet éreztem elhagyni az otthont. Fiúknak azért köszönöm az attraktív ajánlatot. Mivel édesanya szabadnapját töltette, így a napi rituálé kissé megbomlott egyensúlyt illetően. Ami részben helyes is volt aképp, mert lehetővé vált az eszmecsere. És ilyenkor rengeteget tanulok, hiszen menet közben átadódik a sok-sok élettapasztalat. Meg lehet véleményt is kérni adott kérdéskörről, hogy aztán valami vicus kisüljön az egészből. Hát igen, a különleges állatfajhoz tartozó egyedeket rendszeresen elemzés alá kell vonni, viselkedésüket tanulmányozni, értékelni. Hogy aztán majd könyv alakban is megkreáljam, és nőtársaim meg a saját pénztárcám gyarapítására kiadassam az eredményeket tartalmazó művet. :-) Milyen jó, hogy mindig elcsippentek valami apró infót, amivel aztán lehet elméletet gyártani (most épp egy képecske)!
Szóval ez is eseménytelen napnak mutatkozott a hétfőn vázolt tevékenység mellett sorozatbefigyelmezéssel, ágymelengetéssel, teazabbantással.
Jegyzem meg, Ádámnak ekkor véglegesítődött a szakdoga-címe, és kezdett finisbe jutni. Ezeket azért hozom itt fel, mert konzi lennék, vagy mi fittyfene. Illetve annál azért néha több is, de még mindig kevés egy olyan pozícióhoz, amire sóvágoknék igazából. No, de ne álljak meg a nyenyerex résznél, suhanjunk tovább!
Jelesül a csütörtökre, mely az előzőeket koppintotta. Teszveszváros, szakdoga&ügyintézés-irányítás, pihi, esti msn-parti a pajtásokkal, ami azért mindig felvidít, helyretesz, stb. És igazán ilyenkor örülök, hogy nemcsak érdekemberekkel vagyok körülvéve. ((Csilla ismét Arábia - hivatalosan a munka - ködébe veszett, a többiekről meg nem is nyilatkozok. Hát igen, mert én mindig mindenkihez 100% kedvességgel, jósággal viszonyulok...elégtelen viszonzásért. Lehet mazochista vagyok? :-) Mindenesetre a választásaim optimalizálása elmaradhatatlan lesz.))
Pénteken fokozódott a rosszkedvem. Újabb nemleges levél jutott birtokomba, bár az elutasítás megfogalmazványozása korrekt volt legalább, semmi kioktatás, vagy ilyesmi. Ugye mindig mindenben létezik egy jobb, most ennek esete forgott fenn. Ez ellen hiába is kapickálózom, majd egyszer én leszek a befutó. Az igazinál...értem ez több mindenségre is. Addig kutatás-keresés, és várakozás, meg panaszáradat. Persze arról, hogy idén sikerül dolgozó teremtménnyé avanzsálnom, már letettem. És szép apránként a karácsonyi kívánságlistám további elemeiről is. A nyelvvizsga sikeres teljesítése is ott leledzik, alighanem azt nem is írtam, hogy nem telik el nap, hogy fel ne látogassak a holnapra eredményt vizslatni nyughatatlan létemből adódóan. Mert a nemet is jobb tudni mihamarább, bár lelkiekben készülök. Ha meg történetesen siker koronázza eléggé gyermeteg megnyilatkozásom, akkor meg jön a sivalkodós, ugrándozós jelenet. De ezt úgy vélem, már említettem a kedves olvasóknak egy ízben.
Visszakanyarodva az események haladványához, újabb csalódásom leplezésére kellett törekednem, illetve az ezen való továbblendülésre. Ami ennyi idő távlatában nem oly könnyű, hiszen augusztusban invitáltak utoljára személyes meghallgatásra. Azóta van a vergődés. Nos, a tanítványka közben alkotásra vetemedett, így véleményeznivaló adódott, illetve számított elemzésben a segítségemre. És persze meg is kapott mindent, jó gazdászhoz illően részemről természetesen. Nem is tudom, hogy lamentálásom ide fűzzem-e, vagy inkább külön szólamban tegyem. Inkább utóbbi mellett döntök most, egy későbbi krónikában majd beszámolok az újabb érdekes kis problémakörről, bízva abban, hogy a válaszokat is felderítem menet közben. Ahogy az lenni szokott általában. :-) De megint eltértem a nyomvonaltól. Tehát a küldött szakdolgozattal foganatoskodtam, amit néhány palacsinta bánt, hiszen ellátódott egy kis karbonréteggel. Azért az elemórzsiamennyiséget megint nem helyesen mértem fel, és Kis családom bizony elpusztított mindent. Elég gyakori egy gond. :-) Ennek során kis gazdasági vita is kibontakozott. Noszlop község ugyanis csatornázási projektet indított, és ennek pénzügyi vonzatait minden háztartásnak viselnie kell. Három konstrukció áll a kedves lakosok rendelkezésére: egyösszegű kifizetés január végéig bezárólag; negyedéves részletfizetési megoldás 4 esztendőig; illetve lakástakarék-pénztári befizetés havi szinten. Számszaki adatoktól most megkíméllek benneteket. Szóval a családi fórumon az utóbbi két lehetőség képezte a hányavetés tárgyát. És én, mint gazdasági szaktekintély (elnevezésem Dodesztól) kifejtettem nézeteim, és elmagyaráztam a lakáskassza működést, majd javaslatott tettem az érdeklődés mellett. Ugyanis nem volt kristálytiszta számomra, hogy van-e a betétes rész mellett hitel is. Ugyanis az a működés lényege, és valahol csavart éreztem, hogy az önkormányzat eltitkol valami lényegi információt, és belelovasítja a nagy kedvező hirdetménnyel az embereket a szerződéskötésbe. Persze érdeklődés volt a kulcsmomentum, ami elmaradozott. És végülis még döntés sincs. De mivel péntek volt, örültem annak, hogy Dodi is hazatért, és lehet nyüstölni, illetve amikor szükséges, istápolni a kicsinyem (figyelmen kívül hagyva, hogy ki érdemel meg mit...:-)). Most utóbbinak éreztem szükségességét. Vizsgaidőszak is elkövetkezett, úgyhogy nem árt a fokozott támogatás irányába, ha már barátnője önző módon csak saját magára összpontosít, akkor valakinek karóként kell funkcionálni. Jujjj, kritikus voltam, bár a szombati beszélgetésünk hatására ismét csak érdekes következtetésekre jutottam. Bár már gyakorlatilag korábban is. Ez most logikailag is ide kívánkozék. A férfi-nő kapcsolatban is szerintem ez lenne a fontos, a kölcsönös támogatás, nem éppen a testiség. Nem tudom, a pasasok miért azt rangsorolják előre. Keresem azt a kivételt, aki valóban értékeli az igazi jóságot, a nőiesség másféle megnyilvánulását. Az imént leírt dolog az én nagy Ő-m ismertetőjegye, kiegészítve azon tulajdonsággal, hogy a kapcsolatunkat szimbolizáló várat 100%-kal építi őkegyelme is. (Nem csak a falazóanyagot lopja el onnan...:-S)
Lamentálós fázis után vissza ismét a péntekre. Olvasás, elemzésfirkálmányozás volt a program. Dodi igen finom vacsorával lepte meg a falánk családot, köszönet érte. Ekkor döntöttem el, hogy valahogy le kell töltenem az Alkonyotat, a második részét mindenképpen, hiszen gazdász kolleginák igen csak áradoztak róla. Maga a könyv se volt rossz, bár aki nem szereti a romantikus szálakat, annak annyira nem ajánlom. :-) És fellelkesített az a tény, hogy egy oldalon limit nélküli töltés lép életbe a hétvége során.
Szombaton ennek során meg is szert tettem a filmre, majd vasárnap kiegészítettem a gyűjteményem könyvekkel is. Igaz, hogy pdf, és hogy nem valószínű a nyomtatott verzió, de itt olvasni is tökéletes lesz. :-P Hétvége elég lájtos volt, pihentető jellegű, konziskodós (még egy szakdogában segédkezhettem iciripiccirit) és munkamegosztós. Szeretem ezt a részt. Mindenki kissé nyughatatlan volt a víkend során, nagy bomba nem robbant szerencsére. Azért nem csoda, hogy megint hajnalig tudtunk eszmét cserélni hőn szeretett öcsémurammal. Jólesett, mert a régi szépséges időket hozta vissza. :-) Feri bácsi köszöntése volt még beütemezve szombatra, ám ez - szerencsére - másnapra hárítódott elérhetőség hiányában. Valahogy szerettem volna elsinkófálni jelenlétem, mert utálom a munkapiaci helyzetre vonatkozó állandó jellegű kérdést. Illetve azt is, hogy még nyüglődéses állapot van e téren is. Mondjuk mi lenne zűrzavar nélkül, ha végre egyszer tényleg mindennel elégedett és boldog lehetnék? :-)
A hét utsó napja pedig a szokásos nagy szunyáról szólt a pocsék éjszaka után, aztán pedig Dodi-holmi-rámolás, a szokott forgatókönyvnek megfelelően. Majd eltávozása után Ben Hur nézés, és pihi. És közben anya-nyaggatás, hogy ejtsük meg a halasztott ünneplést, amit a hátam középső fertályára se kívántam. Így mit volt, mit nem tenni, át kellett osonni. Ezúttal csak a fél Kis család képviseltette magát, jóanyám és én. Feri bá eléggé zavarba is ejtődött érkezésünk után. Hát még jó hogy! Női túlerővel kezdeni valamit... :-D Kellemes kis könnyed csevej közben előkerültek a neccéspoharak, csilingelő kristály, nem Tesco gazdaságos. (Amúgy jó lesz majd egyszer új pezsgősflőtéket zsákmányolni.) A rettegett kérdés is nekem szegeződött, kitárgyalva, hogy mi a helyzet a Bánkiban, meg úgy általában a gazdaságban. Hát igen, apu nélkül is megy a sztorizgatás azért, és a beszélőkém nem kell azért félteni, csak legyen terem hozzá. :-) Ha meg szomjúságom is csillapítódik valami nemes itókával, akkor még inkább beszélek-beszélek-beszélek...(meg vigyorgok, mint a tejbetök, és időnként nézek, mint vett malac a vásárban). Igen derűs este volt tehát, melynek fő tanulsága, hogy ahova nem akarok menni, ott kétségtelenül jól érzem magam. Hazatérvén teljesen megszállt a karácsonyi hangulat, nagyon szép a szabadság Steet ünnepi dísze eddig. Filmlesést terveztem kis vackomban így az est hátramaradó hányadában, ám ez se valósult meg. Hiába...szeretek fecsegni. :-)
Úgyhogy így futott ki december első hete, lassan, gyógyulással próbálkozósan, szakdogázósan. Bár utóbbi parája annyira nem érint már (részben jó, részben nem - halasztással se lett volna jobb a helyzetem szerintem). Kedves olvasóim, nem marad más hátra, mint a jókívánságos zárlat! Mindenkinek minden szépet, bort, búzát, békességet! De ez nem azt jelentette ám, hogy újévig szünet van a blogencsben, még véletlenül se. Csak jól hangzott. :-P Most viszont tényleg pont.
Hétfőn eluralkodott rajtam a semmihez nincs hangulatom feeling, így leginkább csak olvasgattam, és próbáltam előkeríteni Csillust (kezdtem aggódni, hogy valami arab sejk megszöktette). Emellett hol az egymondatosban említett könyvet, hol pedig szakdogát, hol pedig mindkettőt. Az esthajnalcsillag így elég hamar felbukkant a horizonton, ekkor következett a nagy-nagy beszélgetés anyával mindenféle témát jól körülólálkodva. Aztán a további tv-nézésem (a műsorokon történő jelentős, szobát beharsongó kacarászásom egész pontosan) meg is akadályozta, hogy lelkecském elszunyókált. Így le kellett vennem a hangerőt a nevetésen. Ezeken a műsorokon csak hahotázni lehet. :-)
Aztán ránk köszöntött az új emberes hónap a keddi nappal. Tesz-vesz után ismét csevegő díjcsomagra neveztem be, és segítettem a kissé zavarodott Ádámnak záróvizsgás jelentkezést bonyolítani. Hát igen, az évek és a rutin, hogy tudom, hogy OM azonosítóval nem rendelkezünk. :-) Ezen seteség szórakoztatott. A nap tehát vidámsággal töltődött meg, meg némi fülfájdogálással. A további aktivitás megint akadozott, olvasgattam, aztán irány az ágyikó.
Szerda dilemmás volt, kimoccanjak-e berkeimből, avagy ne. Igazából betegen nem sok kedvet éreztem elhagyni az otthont. Fiúknak azért köszönöm az attraktív ajánlatot. Mivel édesanya szabadnapját töltette, így a napi rituálé kissé megbomlott egyensúlyt illetően. Ami részben helyes is volt aképp, mert lehetővé vált az eszmecsere. És ilyenkor rengeteget tanulok, hiszen menet közben átadódik a sok-sok élettapasztalat. Meg lehet véleményt is kérni adott kérdéskörről, hogy aztán valami vicus kisüljön az egészből. Hát igen, a különleges állatfajhoz tartozó egyedeket rendszeresen elemzés alá kell vonni, viselkedésüket tanulmányozni, értékelni. Hogy aztán majd könyv alakban is megkreáljam, és nőtársaim meg a saját pénztárcám gyarapítására kiadassam az eredményeket tartalmazó művet. :-) Milyen jó, hogy mindig elcsippentek valami apró infót, amivel aztán lehet elméletet gyártani (most épp egy képecske)!
Szóval ez is eseménytelen napnak mutatkozott a hétfőn vázolt tevékenység mellett sorozatbefigyelmezéssel, ágymelengetéssel, teazabbantással.
Jegyzem meg, Ádámnak ekkor véglegesítődött a szakdoga-címe, és kezdett finisbe jutni. Ezeket azért hozom itt fel, mert konzi lennék, vagy mi fittyfene. Illetve annál azért néha több is, de még mindig kevés egy olyan pozícióhoz, amire sóvágoknék igazából. No, de ne álljak meg a nyenyerex résznél, suhanjunk tovább!
Jelesül a csütörtökre, mely az előzőeket koppintotta. Teszveszváros, szakdoga&ügyintézés-irányítás, pihi, esti msn-parti a pajtásokkal, ami azért mindig felvidít, helyretesz, stb. És igazán ilyenkor örülök, hogy nemcsak érdekemberekkel vagyok körülvéve. ((Csilla ismét Arábia - hivatalosan a munka - ködébe veszett, a többiekről meg nem is nyilatkozok. Hát igen, mert én mindig mindenkihez 100% kedvességgel, jósággal viszonyulok...elégtelen viszonzásért. Lehet mazochista vagyok? :-) Mindenesetre a választásaim optimalizálása elmaradhatatlan lesz.))
Pénteken fokozódott a rosszkedvem. Újabb nemleges levél jutott birtokomba, bár az elutasítás megfogalmazványozása korrekt volt legalább, semmi kioktatás, vagy ilyesmi. Ugye mindig mindenben létezik egy jobb, most ennek esete forgott fenn. Ez ellen hiába is kapickálózom, majd egyszer én leszek a befutó. Az igazinál...értem ez több mindenségre is. Addig kutatás-keresés, és várakozás, meg panaszáradat. Persze arról, hogy idén sikerül dolgozó teremtménnyé avanzsálnom, már letettem. És szép apránként a karácsonyi kívánságlistám további elemeiről is. A nyelvvizsga sikeres teljesítése is ott leledzik, alighanem azt nem is írtam, hogy nem telik el nap, hogy fel ne látogassak a holnapra eredményt vizslatni nyughatatlan létemből adódóan. Mert a nemet is jobb tudni mihamarább, bár lelkiekben készülök. Ha meg történetesen siker koronázza eléggé gyermeteg megnyilatkozásom, akkor meg jön a sivalkodós, ugrándozós jelenet. De ezt úgy vélem, már említettem a kedves olvasóknak egy ízben.
Visszakanyarodva az események haladványához, újabb csalódásom leplezésére kellett törekednem, illetve az ezen való továbblendülésre. Ami ennyi idő távlatában nem oly könnyű, hiszen augusztusban invitáltak utoljára személyes meghallgatásra. Azóta van a vergődés. Nos, a tanítványka közben alkotásra vetemedett, így véleményeznivaló adódott, illetve számított elemzésben a segítségemre. És persze meg is kapott mindent, jó gazdászhoz illően részemről természetesen. Nem is tudom, hogy lamentálásom ide fűzzem-e, vagy inkább külön szólamban tegyem. Inkább utóbbi mellett döntök most, egy későbbi krónikában majd beszámolok az újabb érdekes kis problémakörről, bízva abban, hogy a válaszokat is felderítem menet közben. Ahogy az lenni szokott általában. :-) De megint eltértem a nyomvonaltól. Tehát a küldött szakdolgozattal foganatoskodtam, amit néhány palacsinta bánt, hiszen ellátódott egy kis karbonréteggel. Azért az elemórzsiamennyiséget megint nem helyesen mértem fel, és Kis családom bizony elpusztított mindent. Elég gyakori egy gond. :-) Ennek során kis gazdasági vita is kibontakozott. Noszlop község ugyanis csatornázási projektet indított, és ennek pénzügyi vonzatait minden háztartásnak viselnie kell. Három konstrukció áll a kedves lakosok rendelkezésére: egyösszegű kifizetés január végéig bezárólag; negyedéves részletfizetési megoldás 4 esztendőig; illetve lakástakarék-pénztári befizetés havi szinten. Számszaki adatoktól most megkíméllek benneteket. Szóval a családi fórumon az utóbbi két lehetőség képezte a hányavetés tárgyát. És én, mint gazdasági szaktekintély (elnevezésem Dodesztól) kifejtettem nézeteim, és elmagyaráztam a lakáskassza működést, majd javaslatott tettem az érdeklődés mellett. Ugyanis nem volt kristálytiszta számomra, hogy van-e a betétes rész mellett hitel is. Ugyanis az a működés lényege, és valahol csavart éreztem, hogy az önkormányzat eltitkol valami lényegi információt, és belelovasítja a nagy kedvező hirdetménnyel az embereket a szerződéskötésbe. Persze érdeklődés volt a kulcsmomentum, ami elmaradozott. És végülis még döntés sincs. De mivel péntek volt, örültem annak, hogy Dodi is hazatért, és lehet nyüstölni, illetve amikor szükséges, istápolni a kicsinyem (figyelmen kívül hagyva, hogy ki érdemel meg mit...:-)). Most utóbbinak éreztem szükségességét. Vizsgaidőszak is elkövetkezett, úgyhogy nem árt a fokozott támogatás irányába, ha már barátnője önző módon csak saját magára összpontosít, akkor valakinek karóként kell funkcionálni. Jujjj, kritikus voltam, bár a szombati beszélgetésünk hatására ismét csak érdekes következtetésekre jutottam. Bár már gyakorlatilag korábban is. Ez most logikailag is ide kívánkozék. A férfi-nő kapcsolatban is szerintem ez lenne a fontos, a kölcsönös támogatás, nem éppen a testiség. Nem tudom, a pasasok miért azt rangsorolják előre. Keresem azt a kivételt, aki valóban értékeli az igazi jóságot, a nőiesség másféle megnyilvánulását. Az imént leírt dolog az én nagy Ő-m ismertetőjegye, kiegészítve azon tulajdonsággal, hogy a kapcsolatunkat szimbolizáló várat 100%-kal építi őkegyelme is. (Nem csak a falazóanyagot lopja el onnan...:-S)
Lamentálós fázis után vissza ismét a péntekre. Olvasás, elemzésfirkálmányozás volt a program. Dodi igen finom vacsorával lepte meg a falánk családot, köszönet érte. Ekkor döntöttem el, hogy valahogy le kell töltenem az Alkonyotat, a második részét mindenképpen, hiszen gazdász kolleginák igen csak áradoztak róla. Maga a könyv se volt rossz, bár aki nem szereti a romantikus szálakat, annak annyira nem ajánlom. :-) És fellelkesített az a tény, hogy egy oldalon limit nélküli töltés lép életbe a hétvége során.
Szombaton ennek során meg is szert tettem a filmre, majd vasárnap kiegészítettem a gyűjteményem könyvekkel is. Igaz, hogy pdf, és hogy nem valószínű a nyomtatott verzió, de itt olvasni is tökéletes lesz. :-P Hétvége elég lájtos volt, pihentető jellegű, konziskodós (még egy szakdogában segédkezhettem iciripiccirit) és munkamegosztós. Szeretem ezt a részt. Mindenki kissé nyughatatlan volt a víkend során, nagy bomba nem robbant szerencsére. Azért nem csoda, hogy megint hajnalig tudtunk eszmét cserélni hőn szeretett öcsémurammal. Jólesett, mert a régi szépséges időket hozta vissza. :-) Feri bácsi köszöntése volt még beütemezve szombatra, ám ez - szerencsére - másnapra hárítódott elérhetőség hiányában. Valahogy szerettem volna elsinkófálni jelenlétem, mert utálom a munkapiaci helyzetre vonatkozó állandó jellegű kérdést. Illetve azt is, hogy még nyüglődéses állapot van e téren is. Mondjuk mi lenne zűrzavar nélkül, ha végre egyszer tényleg mindennel elégedett és boldog lehetnék? :-)
A hét utsó napja pedig a szokásos nagy szunyáról szólt a pocsék éjszaka után, aztán pedig Dodi-holmi-rámolás, a szokott forgatókönyvnek megfelelően. Majd eltávozása után Ben Hur nézés, és pihi. És közben anya-nyaggatás, hogy ejtsük meg a halasztott ünneplést, amit a hátam középső fertályára se kívántam. Így mit volt, mit nem tenni, át kellett osonni. Ezúttal csak a fél Kis család képviseltette magát, jóanyám és én. Feri bá eléggé zavarba is ejtődött érkezésünk után. Hát még jó hogy! Női túlerővel kezdeni valamit... :-D Kellemes kis könnyed csevej közben előkerültek a neccéspoharak, csilingelő kristály, nem Tesco gazdaságos. (Amúgy jó lesz majd egyszer új pezsgősflőtéket zsákmányolni.) A rettegett kérdés is nekem szegeződött, kitárgyalva, hogy mi a helyzet a Bánkiban, meg úgy általában a gazdaságban. Hát igen, apu nélkül is megy a sztorizgatás azért, és a beszélőkém nem kell azért félteni, csak legyen terem hozzá. :-) Ha meg szomjúságom is csillapítódik valami nemes itókával, akkor még inkább beszélek-beszélek-beszélek...(meg vigyorgok, mint a tejbetök, és időnként nézek, mint vett malac a vásárban). Igen derűs este volt tehát, melynek fő tanulsága, hogy ahova nem akarok menni, ott kétségtelenül jól érzem magam. Hazatérvén teljesen megszállt a karácsonyi hangulat, nagyon szép a szabadság Steet ünnepi dísze eddig. Filmlesést terveztem kis vackomban így az est hátramaradó hányadában, ám ez se valósult meg. Hiába...szeretek fecsegni. :-)
Úgyhogy így futott ki december első hete, lassan, gyógyulással próbálkozósan, szakdogázósan. Bár utóbbi parája annyira nem érint már (részben jó, részben nem - halasztással se lett volna jobb a helyzetem szerintem). Kedves olvasóim, nem marad más hátra, mint a jókívánságos zárlat! Mindenkinek minden szépet, bort, búzát, békességet! De ez nem azt jelentette ám, hogy újévig szünet van a blogencsben, még véletlenül se. Csak jól hangzott. :-P Most viszont tényleg pont.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése