Üdvözlet a kedves olvasóimnak!
Mostan a szentestét követő karácsonyi napokat fogom taglalni. Ezen két ünneplős nap valahogy minden esztendőben a nagy dőzsölgetésről szól. Együtt a family, templomot látogatunk, bejglit zabbantunk, tévézünk, társasozunk, vendégeket várunk.
2009. karácsonyának kettedik napján is hasonszőrmók ténykedésekkel telt. Édesanyának azonban valami oknál fogva rossz kedve adódott, és az okozati tényező előadására nem mutatott hajlandóságot. Szerettem volna pedig beszélgetni egy kiadósat, és értékelgetni az előző estét. Ám ez meghiúsult, és ettől nyomivá váltam.
Templomolásról lecsúszkeráltam, bár a mise kezdési időpontjában sem volt bizonyos fater. Régebben fél 11 órakor vette kezdetét, elméletben ez 1 órával későbbre tolódott, mióta a gannai atya celebrál. Kíváncsifáncsi voltam Délidei táplálékfelvételkor pedig betermeltem egy hatalmas adag töltött (Kis családi nyelvezeten szólva gombócos) káposztot, amelynek szenteste még csak az alkotóelemei léteztek, és amelyek délelőtt egyesültek anya által, és alkottak ízletes kevercset. Ebéd utána ztán kicsi csendespihenyő következett, üzikre válaszolgatás, és könyvfalás (Agatha Christie: Az ABC-gyilkosságok, melyet Kedvesem adott kölcsönzőbe még az első találkozásunkkor). A nappaliban vízszinteződtem el. Ezt a heverészős-álmodozós-olvasós relaxációt öcsémuram érkezése miatt függesztvényeztem fel. LM-ezgettünk, és a szilveszteri mókuláson törpöltünk. Utóbbi miatt dilemmázgatok is erőteljesen, de persze Ő rögvest zokon vette eme gondolatsort is. :-S
A délután egyébként a várakozás jegyében telt, Feri bácsi érkezése ekkora volt datálható, mint minden évben. Anya is felvidult időközben, így az előző nap is nagyító alá kerülhetett. Kellemesen éreztük magunkat együtt, jókat hahotáztunk egymás el- vagy épp beszólásain. :-)
Dodinak támadott egy ötlete, hogy valamely úton-módon pótolni szükségeltetne a karácsonyi fotókópiákat. Így azon mód nekirontott szekrényt rámolászni, és előperderíteni a női-szakasznak valami alkalomhoz passzintódó dresszt. A rögtönzött divatbemutató is figurás volt, férfinépek pedig örvendeztek a sztriptíz elemek felett, no meg az áradó hülyeségen. (Amúgy a divatshow-s játékot kiskoromban is szerettem, bár akkor speckós jelleget öltött, mivel egy adott ruháskosárból kellett minél több mindent adott keretek közt magunkra aggatni. Ezt jellemzően unokatesóim társaságában játszadoztunk anyai nagymamánknál.) Aztán a pasasok is összecihelődtek, és a Kis família bevonulványozott a nagyszobába fellelhető karácsonyfához. Dodi fotós pedig lelkesen adta az instrukciókat az alakzatba-rendezkelődéshez. Amikor pedig én kezem ügyébe került a fotómasinéria, akkor inkább pillanatfelvételek készültek: tetszetős, mindennemű mesterkéltséget nélkülöző képek. Hangulatos képeződés bonyolódott, ahol kicsit trükköztünk is, mivel az ajándékátadást is megismételtük. A legjobban az utolsó pozícionálás tetszett, ott már patakokban hullajtódtak könnyeim, annyira jól szórakoztam szüléim setesutaságán, és a helyzetkomikumon. Utána megint csak kacarásztam, miután elénk tárultak eredeti nagyságban a képek.
Vacsó gyanánt ismét bepusztítottam egy vég diós, illetve egy rúd mákos bejglit, majd estére filmnézést terveztem elő, az Álom luxuskivételben c. alkotást szerettem volna meglesni. Ahogy az lenni szokott, a terv felülírományozta önnönmagát. Kedvesemnek fogalmazgattam inkább regiment levelet, illetve msn-el múlattam az időt. Ahhoz képest, hogy az felpislantásnak indult, hát jól ott is ragadványoztam. Hirtelen mindenki bétalált hozzám, karácsonyi üdvözítés okán. Anitával pedig mindeközben B.A.F. értekezletet tartottunk. :-) Szuper este kerekedett így végül, sok-sok hangos kacajjal.
Karácsony kettedik napját is a várakozás határozta meg. Feri bá ugyanis nem jött előző napon. Tiszta ádvent! :-) És lehetett tovább lustikázni. Bár közkívánatra enyém lett a marháspörköltes előállításának feladata, melyet nagy kedvvel bonyolítottam le. Aztán Anya is besomfordált a konyhába valami ínyenc sonkás csemegét elkészíteni. Az ebéd eléggé kiadósra sikeredett, überelt mindenféle lucullus-i terüljterüljasztalkámat! Ízvilág tekintetében is. :-) Délutánon pedig társasjátékozott a család. Én meg ismét megkaptam, hogy nem foganatoskodom velük eleget, és csak Ügyészkém számít. Ez nem esett valami jól, bár tény s való, hogy a játékolásban csak hallgatólagosan voltam benne, inkább terjedelmes fogalmazványt gyártmányoztam, illetve blogom istápoltam. Majd szót fogadván Kedvesemnek, próbáltam integrálódni a társasolásba. A szókirakósról lemaradtam, a memóriát viszont részvételemmel bonyolítottuk. Kár, hogy okosan gazdálkodni senki se szeretett volna...Kicsit morcizva el is baktattam tv-nézegetőbe, bár az Aranyember valahogy nem kötött le. Papiros-alapon elkészült viszont következő blogbejegyzésem, hogy azután csak be kelljen pötyörészni. Játékolást elunta a család, így aztán hesszelés iktatódott be, és feszült várakozás...Ezt a kis sziesztát megragadták kedveskéim, hogy engem szekírozzanak, merthogy már megint hanyagolászom őket. Azért a nagy nevetések elmaradhatatlanok voltak ekkortájt is. És kezdett kiviláglani, hogy Ferenc bácsi nem látogatódik el hozzánk, ahogy azt minden évben megteszi. :-S Pedig a Jézuska Róla sem felejtkezett el, csak éppen a mi fánk alá helyezett el egy apróságot. Hamar feljött a horizontra az esthajnalcsillagocska, és ekkor ismét bevackondírozódtam a monitor elé, és csettegtem vadul. Hol szerelmetes alkotmányozást, hol pedig blogencs-posztot. Amikor meg épp szünetet iktatattam be, akkor pedig lelkesen olvastam a többiek karácsonyi, és egyéb élményeiről internetes naplójukban.:-) Hát igen, a Dodi megnyilvánulásokon könnyesre nevettem magam már megint. Úgyhogy gratulálnom is kell öcsémuramnak a fergeteges írásokhoz, melyek gyakorta eredményeznek hatalmas vicu-vigyorintásokat. No, meg időnként megjegyzéseket is, de ha már van ilyenre mód és lehetőség, akkor miért nem éljek vele?! :-)
A napot amúgy is egy hajnalba nyújtózkodó értékelés-féle zárványozta lefelé Dodival, amely szintén nosztalgikus érzéseket keltett fel bennem. Igazából szeretek is csacsorászni kedves ecsémmel. :-) És köszönöm az utókarácsonyi ajándék-képet, amin azért elég sokat dolgozgatott, de a végeredmény kreativságát dicséri.
Remélem, mindenkinek sikerült kipihengetnie kellőképpen magát e pár nap során, és töltődni a szilveszterre. Ezen esemény miatt még kétségek gyötörnek, mivel több attraktív ajánlat közül is válogathatok, amelyek közül azért igyekeznék az optimális mellett voksolni...Az viszont egészen bizonyos, akárhogy is döntök/döntünk, valaki biztosan morcika lesz, aztán akkor kezdhetem a dulifuli állapotot helyreállítandó hadműveletet. :-S Most tehát az év utolsó napjának megfelelőképpen eltöltésén filozofálgatok, pedig tervbe vettem egy évértékelő összefabrikálást is, ahogy az tavaly is bekerült blogomba.
Mostan be is fejezném, még mielőtt átcsapdosok nyenyerexbe. Mindenkinek mindenféle szépségest kívánok töretlenül! :-)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése