Végzős bál 2009

Üdvözlet minden kedves olvasónak!

Ezúttal a végzős bál élményeit fogom megosztani Veletek egy önálló bejegyzés keretében. Még márciusban felmerült az ötlet, hogy szerveznének a szak arcai egy bált nekünk. Helyszínnek a Bridge-et választották, 3 menü közül lehetett választani, dátumnak pedig 2009. április 28. lett kitűzve. Valahogy lelkesített a dolog, így jelentkeztem is iziben. Mit ne mondjak, hamar eltelt ez az egy hónap előzetes jelentkezéstől a bálig. Eléggé izgatottan vártam a napot. Ruhapróba, topánpróba, egyebek, el lehet képzelni. Dodesznek és anyának megköszönném a segítséget, és a türelmet a divatbemutatókhoz. Mivel nem sok bálon vettem részt, így különlegességnek számított ez is, és nem akartam se alul-, se túlöltözni. Tudjátok, hogy megy ez! Valahogy a kedd eléggé morcosan-nyűgösen zajlódott, sok kedvem nem volt az egész bálozáshoz. Totál szétestem, besokalltam már mindentől, és emiatt bunkó voltam mindenkivel. Bocsánat érte nyilvánosan is, nem kellett volna. Ádám hozta vissza a kedvem egy kicsit. Hamar eljött az este, a készülődés ideje. A rendezvény 7 órakor kezdődött.

***

16.35: a hajóval visszacaplattam Győrbe. Az úton pedig rendületlenül tanulgattam a németet. Muszáj kihasználni az időt. 18.10: érkezési idő. Évi már várt a pályaudvaron totál díszben. Csinos volt. ;) És tekintettel arra, hogy tudom, nehéz magassarkúban tipegni annak, aki nem szokta meg, így elég lassan mentünk fel az albiba. Szerintem tetszett neki az is, hogy mondtam, hol érdemes mennie, hol nem. A tapasztalat...:) Fel kellett libbenni Dodihoz, mert hogy át kellett öltöznöm. 10 perc alatt meg is történt mindez. Ilyet sem mondok sűrűn, de alig vártam, hogy átvehessem a topánkámat. Az új szerzemény lapos kis futkosós nem volt kellően bejáratva, így okozott egy kis kényelmetlenséget már akkor. 18.45: elindultunk a bálba. Nem sétáltunk sokat, jött a hintó. :) És Móni kocsis elfuvarozott minket. Bridge előtt aztán begyűjtöttük a többieket, és beosonkodtunk. Tombolaszám-húzás, menükártya kézhezvétel, és helyfoglalás. Nem sokkal utánunk jöttek Vikiék, és átcsábítottak asztalukhoz. Remek marketinges szekció. :) Mivel nem tudtuk, hogy jár-e valami innivaló a vacsorához, így vételményeztünk. Jobb a biztos alapon. Az eseményt Solt tanár nő beszéde (illetve felolvasása) nyitotta meg fél 8 után nem sokkal. Tanárok közül egyedül ő volt ott. Beszélgettünk, beszélgettünk, pózoltunk, pezsgőztünk, hülyültünk. És már alig vártuk a vacsora szervírozását. 20.30: az ígérthez képest egy órával később kaptuk meg menüinket. A találás pompázatos volt, és maga a szilvával-sajttal töltött pulyka pedig valóban ízletes. Szokás szerint én voltam az utolsó, aki végzett az étkezéssel. De nem baj. A desszert is megvárt. Finom kis hatlapos. Jó választás volt. :) A vacsorát követően kezdett punnyadni mindenki. Nem vesztegettem az időt, és próbáltam táncra ösztökélni a többieket. Sikerrel, Tündi és kedves párja táncoltak. Aztán a bulialakzat (Viki, Mariann, Ági, Bea és én) is kivonult. Többiek meg társultak. Szerintem a zenére nem lehetett panasz. Az hátralévő része ezzel telt: tánc, pihenés, tánc, beszélgetés. A vonatozós tánc igazán emlékezetes marad. Bár nem feltétlen illett oda, lagzit idéző volt. :) 22.00: tombolasorsolás. Az est folyamán ekkor és utoljára volt együtt a kb. 100 fős végzős csapat. Az 53-as számom ezúttal sem volt nyerő. Inkább csak mellételitaláló, de ez van. A részvétel volt a lényeg. :) Fotózkodás is lezajlott, nem lett épp remekbe szabott kép. Vagy nem voltam kellően magas. Aztán ismét beszélgetés, és tánc minden mennyiségben. 0.00: a távozási időpont. Ekkor már csak 10-en tartózkodtunk a "bálteremben", többiek klikkesedve valahol elvoltak a Bridge területén, ahol az egész idő alatt szinte végig. Akkor tetőzött az unalom szerintem, így jobb is volt a lelépés. Remek időt választottunk, épp elkezdett esni. De nem zavart annyira. Negyed óra alatt hazalépdeltem a Víztorony utca békéjébe. Mindenféle probléma nélkül viselték lábacskáim a nem épp megszokott topánkát. Ez nagy szó, ezért is írtam le. Összegzésképp egy közepesre értékelném az egészet. Adódtak jó pillanatok, és volt, hogy unatkoztam. A csoportosulás és kivándorlás se tetszett igazán. Annyit azért elmondhatok, hogy a kiöltözős jelleg bejött, majd államvizsga után nem lenne rossz valami hasonlót megejteni egy szűkebb társasággal akár.
De beszéljenek szavak helyett a képek, a báli hangulatot azért visszaadják! ;)

tizensokadik hét eseményei

Üdvözlet az olvasóknak!

Következik a heti értékelés. Egy kifejezéssel meg is oldhatnám az egészet: a szórakozottság időszaka részemről. Azért kifejtem. Akinek ennyi elég is volt, annak pedig köszönöm, hogy ellátogatott blogom tárhelyére. :-)
Vágjunk is bele! A hétfő szokásos uncsi nap. Suliban teljes leépülés...tudjátok, számvitel, ami követhetetlen. Aztán egy hangulatos kis vásárlás. Igaz, hogy a bálra kerestem valami ruhát, de ahhoz képest egész mást zsákmányoltam. :-) De ezeket sem lehetett csak úgy otthagyni! Hazaérve pedig a szokásos kis rögtönzött divatbemutató utáni MŰvészkedés, formázgatásra tellett csak aznap.
Végre megtudtuk, hogy a Csipetcsapat hány pontot gyűjtött a 4 esettanulmány során: 71/80. Nem rossz eredmény, mert még 4 pont és már négyes. Bár ha azt veszem, hogy 7.-ek lettünk a 10 csapatból...Egy biztos: sokat épültem a team-munkából. Ez a főnöki szerepkör meg nem nagyon való nekem még, ahhoz jóval keményebbnek kell lenni, és nem mindig mindenkire tekintettel lenni, a kifogást eltűrni, stb.
Kedd. Egy nyugis nap, amelyből a délelőtt ismét ruhapróbával telt. A két évvel ezelőtt államvizsgára vett kosztümömön tapasztaltam, hogy nem jó, iszonyat lóg. Most majd vehetek egy újat. Meg így a bálra eleve ki van lőve. És ha már így alakult, akkor tovább tornázom...:-) Este tovább folytattam a művet, most épp tartalmi bővítéssel, és így kész is lett 90%-osra.
Szerda. Jelentős esemény nem történt. Készültem lelkiekben a másnapi konzultációra, és a mű értékelésre.
Csütörtök. Nagyon elszoktam már a reggel 5 órási keléstől. Nem is tudom, hogy bírtam másodéven mindennap 8-ra menni! Egész hangulatos volt így reggel menni, és jó tudni, hogy rajtam kívül van még egy valaki, aki vállalkozott a napi ingázásra. Szóval a reggelhez képest eléggé jól elhülyültünk Brigittával. Konzultáció megint kötetlen jelleget öltött, érdemi értékelés váratott magára. De legalább nem kellett várnom, és hazajöhettem a 9.55-sel. (Eddig nem sikerült, tehát megérte fél 9-re odazuhogni.) Délután az aktív semmitevéssel telt, vártam a nagy értékelést, és az újabb motiváló tényezőt.
Péntekre már eléggé el is voltam fáradva. Látszott is, mert a gépes szimulációs programot olyan szinten nem bírtam követni...Bukóka les ki belőle egyenlőre. :S De az is lehet, hogy a Dodesszel való ebéd miatt nem tudtam koncentrálni úgy. Jó rég étkeztünk már együtt a Révészben. Hangulatos volt nagyon. Megtudhattam végre, hogy Dodikám milyen segítőkész is tud lenni. Julcsi hatás vajon? :D Mert elszaporázta magát Timi tortájáért, és vállalta a megőrzést is. Timinek e helyütt is boldogot! :) Ezen a napon rendezték még az Alternatív Járművek versenyét is, illetve annak szabadedzését. Két óra közt ezt követtük nyomon Anitával, míg Dodi nem érkezett meg teljesen véletlenül. Kár, hogy hétvégén volt a futam. Tavaly nyomonkövettük, mekkora feeling volt! MSN-es tárhelyemen található róla bejegyzés...érdeklődők figyelmébe. :)
Eltelt az a nap is. Hazaérve pedig olyan történt, ami eddig nem fordult elő. Ledőltem egy kicsit, és azzal a lendülettel durmoltam 12 órán keresztül. Látható, tényleg fáradt voltam.
Hétvégén művészkedtem leginkább, németeztem icipicikét, team-munkás beadandónkhoz csináltam fordítást. Egész pofás lett, remélem, meglesz a megajánlott. És eggyel csökken a vizsgák száma. Rohamtempóban közelg. Sajnos.
Ennyit április utolsó előtti hetéről röviden. Mindenkinek mindenféle szépet és jót!

heti összefoglaló

Üdvözlet mindenkinek ismételten!

Most a szokottnál korábban vetemedek írogatásra, kicsit unaloműzésből, kicsit rákészülésből a komolyabb dolgok alkotására. :-)
Ha jól emlékszem, a húsvét hétvégénél hagytam abba blogzásom. Szombat hipersebesen telt elfelé. Délelőtt lazulás, olvasgatás, szd., délután kellemes hintapalintázás, sörözés Dodesszel. A nagy sütkérezés akkor elmaradt, inkább csak rákészülés volt. Tudjátok, lelkiekben. Kiderült, hogy másnap vendégeink lesznek, szóval valami süteménnyel elő kellett állni, nem volt mese habbal. :-P Ezen vendégeknek nem igazán örültem. Szeretem a vendégeket, szeretek házigazdáskodni is. Csak nagynénémet nem szívlelem a velem szembeni igazságtalanságai miatt. Nem tudom, megbocsátok-e valaha is. Ezt itt nem taglalnám, ha valakit érdekel, elmesélem priviben talán. De erőt vettem magamon, és úgy voltam vele, ha bármi rosszat, bántót szól, fogom magam, és elvonulok. Itt megtehetem, hazai terepen.
Vasárnap délelőtt képeslapokat röptettem, és egyéb húsvéti üdvözleteket. Megtörtént a sütés, finom kis mohácsi rétes készült. Bár az a réteslap kissé hibás volt...:-) Azonban a végeredmény számít, a laktató finomság. A krémes pedig elkészületlenül maradt, terv szinten. Ebéd után nyugodalmas hesszelés a hintapalintában, békés olvasgatás (Karafiáth Orsolya: Maffia klub - köszönöm a könyvet Julcsinak). Fél 3 felé megérkeztek nagynénémék. Előzőek tükrében nem kitörő örömmel fogadtam őket, de nem is zárkóztam el. Kata unokatesómmal jót kávéztunk, valahogy a hangulat is jól alakította önmagát. A best of Vicu szilveszterkor nyitott aranyköpés-könyvébe ismét mondat kerülhetett berovásra ("átmeneti állapotban vagyok!" - hangzott el egy kire hasonlítok jobban találgatás után tőlem :-D). Kisvártatva előkerült egy csomag magyar kártya. Őseink még a régi szép békeidőkben rengeteget játszottak, így most is elvoltak vele. Mi meg könyveltük a pontokat! :-) És figyeltük az eseményeket. Új szót is sikerült megtanulni, kártya szaknyelven (renonc=a lapokat mindig überellni kell). Aztán volt még kiskori nosztalgia, jövőkép (ki mikor hogyan megy férjhez, nősül meg, min, kin fogunk akkor röhögni) Nem gondoltam volna, hogy ez fog kisülni az egészből. Igaz, ez a körüludvarlás a haragomat nem múlasztja el csak úgy, adódtak pillanatok, mikor fel tudtam volna robbanni. Zavart akkor a behízelgő szöveg! Túléltem beszólás nélkül. És a nevetés, illetve az, hogy próbálom poénosan felfogni a dolgokat, segít az ilyen bonyolult helyzetekben. De minden mondatom meggondoltam 3x-osan. Szóval mindent egybevetve, kellemes kis délután-kora este volt. Tibi bácsi pedig megengedte, hogy tegezzem, tegezzük. Ennek azért van jelentősége, mert ősidők óta magázódunk a nagynéném férjével, illetve a nagybátyám feleségével. (Mint megtudtam, ez máshol is így működik.) Még egy kis szakdogázás belefért levezetésképp a napba, illetve egy snapszer a családdal. Amikor is nyertem! :-) 9 pontot gyűjtöttem. Tudom, 33-ig kellett volna játszani, de fáradtak voltak az ősök. Az is milyen érdekes, hogy legtöbbször együtt voltak a játékban! :-) És romantikus együtt vesztettek legtöbbször. Tibor ugyanis nagyon tud. :-D Nála még csalni se lehet, ezer km-ről kiszúrja a renoncot is.
És eljött az utálatos hétfő. Amikor is korán keltem, mert Feri báról tudom, hogy 8 előtt érkezik. Így is esett, fél 8-kor jött. Szegénykém, belesült a versbe, ez már a kor! Kicsi beszélgetés, süteményezés, kávézás következett. És most megint nem hangzott el az univerzális kérdés ("Na, közgazdászok gyöngye, mi a helyzet a gazdaságban?") Aztán nagybátyámék is megérkeztek. Ám most ők se maradtak sokáig. A délelőtt tv-zéssel telt, Elfújta a szél epizód I. megtekintésével. Tetszik az a film! :-) Aztán délután Dodinak néztem át a beadandóját, majd hamar elérkezett a búcsú ideje. Nem szeretem, ha visszamegy...ezúttal is jóóóó időben kiment a buszra! Nem is várt sokat, csak egy fél órácskát! :-) A nap a szokásos ténykedéssel ért véget, úgymint gépezés, és msn.
Kedd. A délelőtt vihargyorsan eltelt, órára kellett sietni. És végre eldönteni, mit is szeretnék a némettel kapcsolatosan. Jelentem, befizettem magam. Több, mint valószínű a buktavári, bár még egy hó alatt történhet sokminden. A stratégia menedzsment óra kicsit unalmas volt, valahogy a BOP piacok nem kötöttek le, és a Joshi Bharat szerű fószer se. Hazaúton németeztem, mert ugye muszáj is, aztán szakdogáztam. Sorozatles sem maradt el.
Térjünk is át a szerdára. A család már lázban volt Julcsi érkezése miatt. A délelőttöt is okosan kellett felhasználni művészkedésre, és nekiállni végre a dolgozat fő részének, az alapok bemutatásának. Képzelhetitek: diagramok, táblázatok. Ezt elunva Wirtschaftdeutsch és Gmail-chat németül-angolul és magyarul. :-P Délutánba nyúlóan készülgetett a Mű. Aztán hamar átrendeztünk pár dolgot a lakásban. Majd menni is kellett vissza Győrbe. Szokásos kapkodásban persze. Az estét megint nagy reményekkel vártam! Lehet, ez is baj már! Mert megint nem úgy alakultak a dolgok, ahogy kellett volna. La Torre helyett a Lapos Tanszék és környékét választottam. Persze okkal, egy jó kis csocsózás és ígéretbehajtás kapcsán. Sikerült is társaságot gyűjtenem a játékhoz, pedig semmi hangulatuk nem volt. Utolsónak érkeztem. :S Úgy éjfélig követtem nyomon a gémet, aztán kezdett uncsivá válni. Tovahaladtam a Laposra. Egyedül! Fiúk azt ígérték, majd jönnek...Abból se lett semmi. Meg az Ádám által beígért csocsóból se persze. 1 körül már türelmetlen voltam, és kerestem. Valami hatalmas nagy ihlettől vezérelve németül írtam neki. :-D A Fotós Fricc meg is örökítette a pillanatot, mint mindig. :-D Majd csatolmányozom. Aztán írtam Dodinak is, a torrés buliról érdeklődve. Érdekes volt, mert egyik srác se kapta meg az üzit...Illetve megkapták jelentős csúsztatással. :S Válaszolni persze luxus. Sőt! Dodi meg Laposon volt Torre helyett!!! Külön dühít, hogy nem írt, és nem is keresett meg! És a másnapi képekből kell megtudnom, hogy egy helyütt voltunk!
A másik jómadárkáról meg inkább nem is beszélek, ígérgetős. Amúgy egykutyszlik. Így aztán egymagamban mókultam. A buli vége felé kaptam társaságot is, jót táncoltunk a sráccal. 4 körül pedig hazatértem Víztorony utcába. Ahol meglepődve konstatáltam, hogy Dodesz házon kívül. De nem vártam meg. Ám úgy másfél óra szundííí után felébredtem. :S És már nem is tudtam visszapihenni. Reggel értékeltem Bandinak az estét, majd neteltem egy kicsit. Vártam a válaszom az előző esti üzire...meg is kaptam. Bár akkor már 111 kategória volt. Hagyjuk is az egészet, ígérgetős aztán kész. Innentől nem hiszek neki! Nyelvvizsga feladóvevény leadása után hazatértem, és összerámoltam még egy kicsit. Julcsit illően kell fogadni alapon! :-) Majd este meg is érkeztek, anya elég parás volt. Furcsa volt, hogy elvonult a párocska, és szinte egész végig ez volt jellemző. A Vorstellung része teljesült. Dodival kicsit össze is kaptunk, az pedig minden továbbira rányomta a hangulatát...Bocsánat mindenkitől, akivel éreztettem mérgem!!!
Pénteken sikeresen elaludtam, de nem is csoda, mert még a torkom is fájt. :S Azonban a második órára illő volt bemenni, és könyvtárba is. Úgyhogy menni kellett. Szórakozottságom jól példázza, hogy a bérlet helyett az olvasójegyet sikerült majdnem felmutatni a buszon. Hazafelé fordítva mutattam, a mindig túl precíz András "kapitány" el is kérte megtekintésre. Jót röhögtem magam is. :-D Maga a nap nagyon jó volt, a könyvtárazás nyugodalmasan telt, haladtam a dolgokkal. Aztán az óra is szuper hangulatúra sikeredett. Tetszett ez a lopva chatelés. A programom én értem végig legutoljára, de legalább vannak róla képeim, hogy mikor mit is kell csinálni! :-D Kicsit rosszul érintett ugyanakkor megint, hogy Dodiék elmentek pizzázóba, és nekem megint nem tudott írni egy üzit se. :(( Ez is 111 kategória. Szakdogáztam, találtam végre idegen nyelvű forrást is. Szóval megvolt a napi angolozás, a németezés mellett természetesen.
Most pedig már szombat van. A torkom még mindig fáj. Reggel korán ébredtem, Forma-1-et néztem, aztán nekiálltam a kajának, hogy Julcsi tudjon ebédelni még hazamenetel előtt. Arra azonban nem számítottam, hogy 10-kor kelnek, és 11-kor már mennek is. Így nekik a reggeli volt az ebéd is. Délutánban alap-művészkedés volt napirenden, szeretném keddig tényleg befejezni 90%-osra. Aztán már csak egy elemzés, egy bevezető és egy befejezés, plusz némi pofozgatás. :-)
De be is fejezem a blogzódást. Mindenkinek mindenféle szépet, jó napozást ebben a pompás időben! Magam is szívesen palintáznék inkább...ám nem lehet. Max. kicsit később szünetként.

14-15. hétről, benne: gazdász móka epizód sok

Üdvözlet minden kedves és kedvetlen olvasónak!

Ismét tovaröppent két egész hét is, mióta utoljára bejegyzést firkálmányoztam eme szent helyre. Így most megint az lenne a feladat, hogy összegezzem ennek az időintervallumnak az eseménysorait. Nos, bebizonyosodott, hogy nem vagyok túl nyerő jóskisasszony. A blog előző írományának kitekintő részében leírtakból semmi sem úgy történt, ahogy azt előirányoztam itt Néktek: vagyis nem volt esettanulmány (hurrá, kaptunk plusz egy hetet egy Nobel-díjas közgazdász elméletével kapcsolatos véleményünk kialakítására), és a buli is elmaradozott. Maradt viszont a MŰvészkedés, grafikongyártás, könytárban leledzés. Március utolsó, és április első napjaiban tartották idén a SZE-napokat. Amiből szintén kimaradtam, bár egy stressz-tesztet azért kitöltöttem, és a jutalmat is átvettem érte. Egy kis sárga labdácskát, amit előszeretettel vagdosok a falhoz időnként, ha már a hólábbelim tele mindennel. Néha azonban a kis játékszer visszavág, és elgurul, vagy ami rosszabb, arcon vág vagy fejbe kólint. :-) És itt véget is ért számomra az egyetemi programsorozat. A szerdai mókuláshoz meg nem éreztem nagy kedvet, így napolódott. Csütörtök konzultáció! Norberto rendszeresen megvároztat, felháborító!:-) De a kötetlen beszélgetést, munkaügyi tanácsadást nagyon élvezetesenek tartottam. (Utóbbi rám is fért, mert épp el voltam csüggedve az újabb pályázat elutasítás miatt. Mondjuk annak a gyaknak tegnap járt le a jelentkezési határideje, és már április elején kaptam értesítést, hogy nem nyert! Biztos valaki bepuncsolta magát! De akkor miért kell meghirdetni egyáltalán?! No, mind1! Ha valaki tud rá választ, az privátban jelezze, köszönöm! :-)) Az se zavart akkor már annyira, hogy előzetes tervecskéimnek megfelelően lekéstem a délelőtti utolsó buszt azon a szép tavaszi napon. Lett 2 óra szabadidőm. Amit a változatosság gyönyörködtet szemléletben a könyvtárban töltöttem, jegyzetelgetéssel. Ott az idő valósággal száguld, így hamar délután lett. Még bekukkantottam jegyzetboltba, és nem távoztam ezúttal a németkönyv nélkül. Wirtschaftdeutsch, amit már nem is tudom, mióta vadászom. És siker, mert végre meg tudtam venni! Lehet tanulni! :-) Élmény volt átjönni hazafelé a Baross úton, mert a városban lépten-nyomon párocskák, babakocsik, ölkutyák, és a napfényfürdőző magukatjólérző gazdászlányok.
Pénteken ismét könyvtár, nagyjából végeztem is (hittem én akkor!) Hétvége: Forma-1, Művészkedés, főzőcske (életem első lencsefőzelékének elkészítése! Humanoid fogyasztásra alkalmas lett! :-)) és napozás, sörözés. Vasárnap hasonlóképp. Ekkor jött elő "nagy" dilemmám is a némettel: menni vagy nem menni nyelvvizsgára májusban ezzel a nem túl meggyőző tudással? Menni, és kifizetni a vizsgadíjat, és kajakra beégni esetlegesen, vagy nem menni, és akkor lemondani nyíltan a júliusi diplomaosztóról?
És máris elérkeztünk szép csöndesen április 2. hetéhez. Hétfőn úgy gondoltam, nem építem le az agyam olyannal, hogy számvitel. Inkább vásárolni megyek anyával, és délután meg segítek faternak a hintaágyikó összerakásában, festésében. Így is történt, remek hangulatban telt a nap, amit sörözés koronázott meg. Anyával ez mindig élmény, azok a beszólások! :-) Estefelé előszedtem a szekrényből a topánjaim. Így kell ám spórolni! :-) A magassarkút meg előbb-utóbb meg kell szoknom. Nagy lelkesedéssel tapicskoltam bennük, és napi használatra készítettem őket.
Kedden kész lett a hintapalinta. De nem tudtam délelőtt kipróbálni, így is épphogy elértem a buszt. Igazándiból eldumáltam az időt, ám az is nagyon kellemes volt. Köszönet érte Ádámnak. :-) Örültem is, mert végre lefixálódott egy szerdai programpont. Ismét fülig érő mosollyal értem a buszmegállóba. A vigyor nem tartott sokáig, mert konstatáltam, hogy szorít a topánka. :S Meg voltam teljesen nyugodva, hogy sokat nem kell mennem benne, mert Vikiéknél nézzük a filmet, amiről írjuk a beadandót is. Erre kiderült, hogy nem, most csak megbeszélés. Az egyetemen!!! :-D Most röhögök rajt, akkor nem volt annyira szívderítő, sejthetitek. Azért felcsattogtam a campusra. Az egész megbeszélés egy negyed órát vett igénybe, kicsit mérges is voltam. Könyvtárba nem akartam lenni már, így minimális ott-tartózkodás után a pályaudvar felé vettem az irányt. Szép lassan, mert akkor már hiába minden zsepi, ragtapasz, alig bírtam húzni a lábacskáimat. Itt kérek elnézést Stokitól és Szössztől, akik a ligetben napozgattak, kézzel-lábbal integettek, de nem nagyon akartam észrevenni őket (azért sikerült). Ne haragudjatok, a sétára koncentráltam! A városban is csak ismerősökkel taliztam, jó volt kicsit beszédbe elegyedni velük. És persze a napi sport is megvolt: macskakő vs. magassarkú (ami ha beleragad két kő közé...:-)) Hazaérve aztán ápolgathattam patácskáim. Nem a sarokkal volt a baj elsősorban! No, mind1. Az este németezéssel telt, és sorozatbefigyeléssel, kicsi esettanulmánnyal.
Szerda is klassz nap volt összességében. Nagy reményekkel vártam az estét, a fix progit, és a bulit. Mert már hiányzott ám! Délelőtt elretyetöltem, eseteztem, intézkedtem amiatt, hogy csapatmunka legyen, délután birtokba vettem a hintapalintát, napoztam, olvastam a Maffia klubot. (Érdekes könyv, még nem jutottam a végére.) Kicsit le is pirultam, ami azért gáz, mert ha most megégek, mi lesz nyáron?! A készülődés elég kapkodós volt ismételten. Albiba érve aztán elkezdtem küzdeni a feleslegesség érzésével. Nem szeretek megzavarni senkit sem romantikus tevékenységének, vagy affelé irányuló dolgában. Örültem is, hogy nem leszek ott teljes mértékben, mert sörözés vár rám, aztán buli ezerrel. No, nem jött össze! Már ami a fix progit illeti. El is csüggedtem. Akkor már hangulatom sem volt nagyon semmihez alváson kívül. Aztán az újabb üzi térített jobb kedvre, hogy mégiscsak lesz esti iszogatás :-) Majd megint lelombozott, hogy nem tudok összekészülni 5 perc alatt, meg 5 perc alatt leérni. Így program elvileg eltolva 168 órányira. Kedves Ádám, bocsánat, ha az utolsó üzi erős volt (ha esik, ha fújja, ha Holle anyók potyognak az égből, akkor is megyünk tartalom átfogalmazva: ezen keretfeltételek mellett én megyek!) Hölgyeim és Uraim! A legromantikusabb és egyben legfinomabb sör elfogyasztásának hű, részletekbe merülő meséjét olvashatták! :-D
Azért kicsit felvidultam ám, és azért is összecihelődtem, és azért is elmentem bulizni. Reméltem, hogy akad társaság. Most megint a gazdászleányokkal buliztam: Vikivel, Mariann-nal, Ágival, Timivel és Ildivel. Először Bridge-ben mulatoztunk, majd Étteremben folytattuk, aztán az est-hajnal szokás szerint a Tanszéken ért véget. Kellemes kis retrós muzsikát nyomattak mindenütt, szóval szuper mókulás volt ez is! :-) És most már leesett, hogy miért szállták meg a nevezett helyeket a 16-17 évesek! Nektek is mondom csajok: a tavaszi szünet okán! :-)
Csütörtökön hazajöttem korán (pihi nélkül), megkértem Ádámot egy ppt fabrikálására három bocsikérés közben. :-) Meg is lepődtem, hogy felkelvén várt a szépséges és pofás kis prezike. Még egy táblázatot szúrtam be az alkotásba, ppt-nek egy hátteret, aztán küldtem is. Akit érdekel: Kahneman kilátáselméletéről kellett véleményt nyilvánítanunk, racionális-e az ember, vagy nem az.
Péntek is jó hangulatban telt, főleg egy kellemes kis reggeli véletlen (a kiemelést a szemfüles olvasó érti!) tali okán Ádámmal...megmosolyogtató, ha nem veszik észre a 30 centire elhaladó-integető emberkét. Ez megadta az alaphangulatot. :-) Befektetéselemzés óra után napozás következett Anitával és Évivel. Majd tettünk egy szép nagy sétát a Rába-parton hűsítő fagyit fogyasztgatva. Taglalnom sem kell szerintem, hogy úgy estünk vissza órára. Preztáción hamar túlestem, klassz volt. Értékelni nem tudom optimálisan, mert aztán pofátlanul leléptem, leléptünk. :-) Majd jövő héten kiderül a pontszám. Úgy vélem, a végére lett igazi csapat a Csipetcsapat.
A tegnap is szuper volt, délután ejtőzés a hintapalintában, napozás, kutyszlinevelés (megátalkodott ebje nem hagyja az embert csak úgy hesszelni). És végre időben tudtam lefeküdni.
Most pedig következik a húsvéti hétvége. Jelentős dolgokat nem tartogat: vélhetően ma sütkérezés (napon is :-)) , szd-zás, filmleselkedés, olvasgatás. Holnap ugyanez. Hétfőn az utálatos locsolkodás, remélem, nem fog bűzleni a fejem a sok vagy épp kevés, de annál borzalmasabb pacsulitól. Tendencia az, hogy egyre kevesebben jönnek szerencsére. :-) Attól függetlenül még mindig utálom. :-) Ezúton kívánok mindenkinek kellemes húsvétolást!
Folyt. köv! :-)

2 hét eseményeiről röviden csak

Üdvözlet mindenkinek!

Elég rég koptattam a billentyűzetet blogbejegyzés kapcsán. Hiába...az időhiány állandósult. És még nincs is vizsgaidőszak!
Mi is történt az elmúlt két hétben? Igazán semmi említésreméltó esemény.
Március utolsó előtti hete az esettanulmány jegyében bonyolódott ismételten. A feladat eléggé komplex jellegű volt ismét, és kicsit el is vesztem benne. Még jó, hogy csapatmunkában kellett megoldani, ahol az összejövetelelt ismét élveztem. :-) Tetszett még a Hófehérke szerepkör is a Víztorony utcában. A hetet feldobta a szerdai bulit, amire ruhatárújítással is készültem. :-) Akkor gépész szakestet is jelentett a mókulás. És egyben imádott Dodeszem névnapjának tisztes megünneplését. Legalábbis terv szinten. Ám mint minden tervet felülírt a realitás sajnos. Gyakorlatilag egy csocsót erejéig voltam öcsém társaságában, aztán elváltak útjaink. Bár reméltem, hogy azért csatlakozik a gazdászokhoz...Ez nem történt meg teljes mértékben, és inkább csak lézengett sajnos. Nem csodálom, hogy az önfeledt mókázás helyett inkább a hazamenést választotta. Én viszont jól éreztem magam, főleg, miután két gépészlegényke jól megtáncoltatott. :-P Az este szokás szerint a Laposon ért véget, ahol persze tömeg volt, így csak egy órát töltöttem ott. Akkor épp kíséret nélkül. Ismét megállapíthattam, hogy Bridge-ben jobb hangulat uralkodott. 3 óra tájékában pedig eluntam az egészet, és az ágyikót választottam. Másnap persze ismét konzultálás...ami azért egész jól sikerült, tekintve, hogy megint letolásra számítottam. Azon a csütörtök délután esettanulmány és prezentációkészítés volt a további feladat a pihenés mellett. Illetve névnapozás, amit kihagytam előbbiek miatt. Bár legalább Feri bá nem nyaggatott az univerzális "van egy közgazdászunk, majd kifejti a véleményét a gazdaságról" résszel. :-) Csapattársaim magamra hagytak, ami egyfelől jó érzés is (mert valószínűsíthetően megbíznak bennem), másrészt viszont rossz (mert mégiscsak csapat, és mert most nem láttam át a dolgokat). Pénteken aztán előadhattam, azt élveztem ismét, mert a megoldásunkban volt egyediség jócskán. Az sem bosszantott akkor különösebben, hogy az előadási sorrend megváltozott, és utolsók közt kerültem sorra, mikor a békés lelépést tervezgettem...no, nem lazsálás, és előbb hazajövést! Könyvtári kutatómunkát!
A hétvége ismét hipersebesen elszáguldott, filmet néztünk Dodesszel, illetve főzőcskéztem Neki. Aztán vasárnap pedig sokat szkenneltem, mert ha valamit megígérek, azt szeretem teljesíteni is. De valahogy nagyon jó hangulatban telt az a nap - a megfázás elllenére is. Adott volt egy jó társaság! Így már alig várom az április végi gazdászbált! :-)
Március utolsó teljes hete majdnem totális szabadságot biztosított. Hétfőn és pénteken kellett suliba menni, többi nap nem. Hétfő...amikor is leépülés bonyolódik számvitel órán 30 percet követően...most mondjuk csak a zh-s jegyzetkuncsor miatt mentem amúgy is a campus területére. Magasy tanár urat idézve: "Úristen! Hogy leszek én ebből kettes?!" Késő este értem haza, mikor is az előre elgondolt tanulás helyett inkább csak a szakdogámat csinosítgattam. Kedd és szerda a tanulásról szólt lényegében. Délelőtt MŰvészkedés, este tanulás a pénteki zh-ra. Csütörtökön csak szakdogát írtam, és a többieket abajgattam, hogy miért nem tanulnak. :-) A zárthelyiről nem emlékeznék meg, mert nem ér annyit. Jó volt hazaérni! Dodesz finom palacsintáját befalni! Nyámm-nyámm. Gratu hozzá e helyütt is! :-)
És most megint ott tartunk, hogy hétvége. Ugye milyen gyorsan telnek a napok? :-) Szombaton reggel korán kelés, Forma-1 lesés. Mert végre elindult a 60. évad! És összességében is egész tevékeny napot zártam mindenféle tekintetben. És örültem Nándi öcsi látogatásának is, aki vélhetően eléggé lefáradt nap végére, nem semmi túrát tett! Roppant fellelkesített az a gyakorlati lehetőség is, amire MŰvészkedés közben bukkantam. Rögtön meg is pályáztam. Hmmm...és nem bánnám, ha végre összejönne!!!!
Máris elérkezett a hét utsó napja, a mai. Amikor is órát kellett átállítani. Furcsa is még, kell egy hét, mire megszokom. Mivel a Bibliában is az áll, hogy az "Úr napját szenteld meg!", így gyakorlatilag ezt is tettem: pihenés, tv, majd filmnézés.
S hogy milyen kilátások várhatóak jövő hétre? Mindenekelőtt, egy esettan, az utolsó. Annyira nem állunk rosszul pontokat tekintve: 54/60. Szakdoga lesz még minden mennyiségben, mert úgy vélem, szoros lesz így is a vége, és kapkodós. :S Szerdán azért buli, csütörtökön a szokásos konzultáció, pénteken pedig prezentáció! Ez lehet mind unalmasnak tűnhet külső szemlélőnek, pedig mozgalmas ám. :-P Csak ahogy Dodi szokta mondani: "ezt át kell élni".
Most zárom is soraim, legyetek jók, és mindig vidámak!

Március 2. hetéről - a tanulás jegyében

Üdvözlet a kedves olvasóknak!

Újabb hetet tudhatunk magunk mögött, így hát következzék jó szokás szerint az értékelése. Csapjunk is bele a lecsóba!
Héftő, az események sodrásának kezdete. Délelőtti hosszúra nyúlt a szundika ismét, így az eltervezett dolgokkal nem haladtam abban az iramban, ahogy azt kellett volna. De sebaj, Tóbiás! :-) Óra előtt "összefutottam kis gazdászékkal", Timivel és Julcsival, akivel lefixáltuk a makroökonómia pluszgyakorlat időpontját.
Számvitel órán már megint kb. 30 perc után elvesztettem a fonalat, eléggé erőltetett menet lesz a későbbiekben emiatt. Bár ezen most még nem parázok. Aztán levezetésnek könyvtáraztam. Ott pedig mindig repül az idő, vagy az 1 óra kevés jegyzetelgetésre. Az utolsó busszal hagytam el a várost. Idehaza kellemes estét töltött együtt a kis-család (Dodi hiányzott), jót beszélgettünk vacsi közben. Az est további részében alkottam a szakdogát tovább, és szokás szerint későn tértem nyugovóra.
Kedd délelőtt megint későn ébredtem, bár legalább kipihenten. :-) Postai ügyintézést követően stratégiai menedzsment következett, ahol jól szórakoztam Évivel. Végre egy óra, amin van hangulat! :-) Ezt követően ismét könyvtáraztam, de még mindig nem végeztem a dolgokkal. Itthon pedig folytattam a Mű írását, lassan, ám biztosan haladtam. A közbeni szokásos esti msnelést pedig a Született feleségek legújabb évadjának megtekintése szakította meg. Jók lesznek az új részek, kíváncsian várom a folytatást!
Szerda. A dilemmák napja. Délutánra már fix volt a program Julcsival. A kérdés az este volt: menjek vagy ne menjek bulizni?! Hát...ennél nagyobb problémám sose legyen! :-D Julcsival nagyon élvezetes volt tanulni. Ő nagyon szorgalmas lányzó, és okos is. Lakótársa szintén aranyos. És mint tudjuk, jó társaságban még jobban repül az idő...szintre észrevehetetlenül eltelt két óra. De tanultunk, nemcsak csacsogtunk!!! GDP számítás, deflátor, majd váltásképp hipotézisvizsgálat (statisztika). Remélem, tényleg hasznos volt az összejövetel, és meglesz az a megajánlott jegy! A hazaút kellemesen telt, eldöntöttem közben, hogy kell egy szerda este otthon is. Már azt se tudom, milyen az! :-D Azért jólesett, hogy Stoki rámírt, mi lesz, csatlakozom-e csapatához, ávágy nem. Mint utóbb kiderült, Dodi is hiányolt. Roppant hízelgő! Szóval alkotásra használtam a szerdát is, alakult a Mű.
Csütörtök szintén ezzel telt, eredményként este el is küldhettem átnézésre a konzulensnek. Hogy pénteken visszaírjon, hogy ezentúl más fog velem foglalkozni...:S Kicsit pöttyöslabda-feelingem alakult ki. A nap, PÉNTEK 13. viszont nagyon jó hangulatban telt. Dacára a szeszélyes időjárásnak, és a kétszeri elázásnak. :-) Amint kitettem a lábam az egyetem épületéből, tök mindegy, hogy felhő se volt, esett! Aki erre tud egy megfejtést, az tárgynyereményben részesül! :-) És mivel a csapatot egyedül képviseltem esettanulmányokon, így rövidítettem is. Örömmel töltött el, hogy nagyon jó a Csipetcsapat, 37/40 pontjával. A szokásos programként könyvtár ismételten, nagyjából be tudtam fejezni, amit akartam. Azért megvolt a szokásos rohanás is a délelőtt egyeztett talira Ádival. A vicc az, hogy később ért, mint én. :-) Tipikus pasi. De mint tudjuk, a fehérvári busz sose indul el időben, amivel zavart okoz az erő helyett a sümegi járat beállásában. És az ember lánya kénytelen ide-oda sasolni, hogy vajon hova is álljon a tömegben. Végülis aztán megvolt a pénteki feeling: szekerek (= húzkodós bőrönd, nem tudom, van-e rá külön szó) a buszra felhozva; táska kirakva az ülésre, foglalva egy helyet; hátsó ajtónál megállapodni látszó emberhalom...A péntek az péntek! :-) A nap további része a pihi jegyében telt, esettanulmányozni se voltam hajlandó.
Szombat nagyon kellemes nap volt. Délelőtt ebédet főztem, majd boldogítottam Dodit rajzolás közben fecsegésemmel. Aztán szakdogához gyűjtögettem ezt-azt-amazt. Majd bekoccoltam a gép elé, és megnéztünk pár filmet családostul az Áditól kapottakból. Köszönet neki, Isten tartsa meg jó szokását! :-D Majd végre együtt vacsizott a Kis család! Aztán megint filmles következett, ám ennek címe eléggé megtévesztő volt, vagy az alkotó értelmezte eléggé sajátosan a szenvedély fogalmát. :-D
Most pedig már vasárnap zajlik, eléggé eseménytelenül. Nincs is nagy kedvem semmihez, pedig tennivaló mindig akad. Valószínű lazulás lesz a továbbiakban is, tartsuk be, hogy a hétvége az hétvége, és hogy vasárnap az a nap, amit az Úr is pihenésre rendelt. :-) Így az egész hét unalmasnak tűnhet a kedves olvasó szemében, pedig nem volt az.
Az új héten esettanulmányozunk megint, sokat vendégeskedem majd Dodiéknál, valószínűleg szerdán mókázás is közbeiktatódik. Némi jegyzetszerző hadművelettel együtt. Közeleg az első és egyetlen utolsó előtti zárthelyi időpontja! :-)
Most zárom is bejegyzésem sorait, mindenkinek mindenféle földi jót kívánok a továbbiakban is!

Összefoglaló, benne gazdász móka - epizód 2.

Üdvözlet minden kedves olvasómnak!

Kultúrbejegyzésem után következzék az elmaradhatatlan hétösszefoglaló az Úr megtestesülésének 2009. évének böjtmás havának első hetéről. :-)
Kezdjük is! Mivel megint esettanulmánnyal kellett bíbelődni, így a hétfő délelőtött a feladatrészem (mérleg és eredménykimutatás értékelése) csiszolgatására fordítottam. Emellett főzőcskéztem Dodinak. Majd szokás szerinti kapkodás a buszra...Számvitel előtt egy kis vásárolgatás volt a terv, de csak körülnézés lett belőle, amivel megintcsak jól elment az idő. Így sprint volt órára. :-) Ahol persze kb. fél óra után elvesztem...elnézve a többieket, ők is. Már csak az a kérdés, ahogy a Magasy tanár úrról szóló közgázos szalagavatós paródiában volt: "Úristen! Hogy leszek ebből kettes?!" Az órát követően könyvtárban tartózkodtam, 3 szakdoga átnézegetése volt a program. Úgy éreztem, sikerült is ihletet merítenem belőlük. Majd könyvtárból rohanás a Víztorony utcába, gyors lepakolás, gépelkérés. (Köszönöm Dodi!) És ismét rohamtempó a McDonald's-ba, ahová 6-ra beszéltünk meg gyűlést a Csipetcsapattal. Apránként mindenki megérkezett. Itt ismét én voltam a központi figura, mindenki tőlem kérdezgette a feladatrészét. Hmm...mintha én tudnám! :-) De nem mondom, hízelgő is rám nézve a dolog. Lényegében nem sok mindenre jutottunk, nagyjából megbeszéltük, kinek mit hogyan. Aztán sajnos csak Vikivel tettem egy szép nagy sétát Győr belvárosában, ami felettébb hangulatos volt. 8 felé pedig albi felé vettem az irányzékot. Útközben találkoztam az ifjúsággal (Dodi öcsémmel és Julcsival), és együtt mentünk egy darabon hazafelé. Remélem, nem zavartam meg semmit! Nem volt szándékos. Albiba érve rögtön elkezdtem a feladaton ügyködni, illetve anyával msn-ezni. Egész jól haladtam is, míg Dodi el nem vette a gépet ukk-mukk-fukk. Aztán már nem is akartam visszaülni, ám vissza kellett, mert többen rámírtak msn-en, és Dodi nem tudott (vagy nem akart) velük mit kezdeni. Közben pedig győzködtek, hogy álljak be pókerezni. Mint megtudtam, ezt a játékot 4-10-en űzik, úgy izgi. A fiúk pedig 3-an voltak... :-) Így aztán játszottam. Nem volt semmiféle kezdők szerencséje, bár másodiknak pontozódtam ki, vagyis másodiknak fogytak el a gyufaszálaim. Ezt még gyakorolni kell! Bár nem is bántam annyira a "kiesést" , mert beszélgetni szerettem volna inkább néhány emberrel. Ez így is volt, közben azért rá-rápillantottam a játék állására is. Hangulat azért volt!!! :-) Majd hirtelen indíttatásból főztem a fiúknak teát, illetve elmosogattam. Kicsit olyan érzetem is lehetett, mint Hófehérkének! :-) Szerettem azt a mesét amúgy, és ez a szituáció is tetszett. A pókerparti elég sokáig tartott, végülis Bandi nyert, a többiek pedig tapasztalatot. De örültem, hogy végre megismerhettem kicsit jobban a másik szoba lakóját, Ádámot. Kártya végezetével lepihentünk, egy ideig még ment a hülyeség...
Kedd reggel hazautaztam. Előtte azonban a kisszoba másik lakójával, Rolival is megismerkedtem végre! Itthon aztán feladatoztam, és szakdogámhoz alkottam. Este pedig msn ismét, esettanulmányra szorítkozva. És már megint mindenki tőlem kérdezgetett persze, azt se tudtam, hova kapjak! Végeredményként mást mondtam én, és mást az adott csapattag...teszem hozzá, szó sincs arról, hogy csak az a jó, amit én gondolok!!! Tehát sokra nem jutottunk, megbeszéltük a reggeli folytatást.
Szerda délelőtt kicsit elbóbiskoltam, talán nem kellett volna hajnal kettőig más feladatrészén gondolkodnom! És jó másfél óra késés után befutott a többi csapattag, kezdődhetett a munka! Közben sikerült összevesznem Renivel, mert úgy tűnt, nem akar csinálni semmit, és még a vállalt része sincs kész (betegség és munka ide, vagy oda. Mi többiek is megoldottuk). Akkor minek vállalta, ha már választani lehetett?! Persze én voltam a rossz, és a túlzottan főnök! Azért jólesett, hogy a csapat többi része mellettem állt. Egyébként is úgy vélem, hogy tettem elég sokat a csapatért, lebzselő pedig nem kell! Már ott tartottam, hogy kereshet a lány egy másik team-et! Ez a fajta keményebb hozzáállásom jótékonyan hatott a csapatbeliekre, összekapta magát mindenki! Ennek ellenére se láttam a megoldást.
Vívódtam is egy sort, hogy részt vegyek az utolsó(!) gazdász szakesten, ávágy ne. Hiszen nincs kész a feladat, az utolsó két kérdéssel kapcsolatosan nagyon mások a vélemények...Végülis a buli mellett döntöttem, és a többieket is pihenésre buzdítottam. Leginkább Anitát, aki persze ehhez képest alkotott. Így estére gyakorlatilag adott volt a prezentáció (Viki jóvoltából) és a wordös alkotás, ami kisebb-nagyobb finomítgatásokra szorult. Ezzel bíbelődtem buli előtt. Majd mint Hamupipőke fél 12-kor elindult mulatozni Bandi kíséretében. Úticél a Bridge volt. Ahol előbb SzöSzékbe botlottunk, akik hihetetlenül örültek nekem. És én is örültem nekik. Majd mire tettünk egy kört, eltűntek asztaluktól. Ekkor úgy döntöttünk Bandival, hogy a bejáratnál bevárjuk a csapatot. Stokiék ezúttal nem késtek sokat, én pedig összefutottam Vikivel. Kicsit beszélgettünk, bemutatta a társaságát. Vártuk a többieket. Dodikám csak nem akart megérkezni, így úgy gondoltam, hogy utánajárok, mi az oka a késlekedésnek. Így is tettem, úticél a Lapos lett. Ahol derült égből a villámcsapásként (épp telefonon beszéltünk, ki hol merre nem tanyázik), valahonnan mögülem előbukkant a nevezett dalia, és levitt köreibe. :-) Hmmm...kb. 3 perc után konstatáltam, hogy nem maradok ott, nem tetszett sem a zene, sem a szokásos tömeg. Valamiért többiek is úgy döntöttek, hogy lépni kell, így átmentünk az Étterembe. Itt kicsit jobban éreztem magam, de még mindig nem volt az igazi! Hajmásit próbálgattam táncra csábítani, de nem akart. Julcsi és Dodi elvoltak egymással. Mi meg néztük egymást Mónival...Szóval eléggé untam magam. Így nem teketóriáztam sokat, elköszöntem, és átmentem a Bridge-be, ahol rögtön megtaláltam Vikiéket, akik szintén örültek nekem. És végre kezdetét vehette a buli is!!! Közben azért figyeltem az ismerősökre is (Ádit vártam leginkább!). Nem sok szaktárs vett részt az eseményen, azt megállapíthatom. Illetve egy idő után átszivárogtak Laposra. Mi meg utánuk! :-) Illetve én nem, mert Ágira kellett vigyázni. Szegénykém nem volt túl jól... :-( De szó nincs róla, hogy elrontotta volna az estém!!! Közben felfedeztem, hogy Stokiék csocsóznak Laposon. Legalább őket tudtam, hogy hol vannak. Így miután Ági és Vikiék hazatértek, tudtam, hova közelítsek. Egyáltalán nem akartam hazamenni még! :-) De ücsörögni se volt kedvem, ha már egyszer bulizni jöttem. Tehát egyedül lementem az alsó szintre táncikálni. Viszonylag hamar kaptam társaságot is egy srác személyében. Táncultunk, beszélgettünk, elvoltunk. Ám tett két általam bunkónak vélt megjegyzést, így tel.számot nem kapott, és még mielőtt hazakísérhetett volna, lekoptattam. Bizonyos dolgok kikristályosodására jó volt az este, amire 9,5 pontot adnék. :-D Soha rosszabb estét és bulit!!!!
4-kor hazatértem, ennyire még sose vágytam egy ágyikóra! Túl sokat nem szunyálhattam, mert ha csütörtök, akkor konzultáció! Úgy estem oda Norbertóhoz, készültem lelkiekben a nagy letolásra. Merthogy két hétig nem nagyon jutottam ötről a hat és félre. Meg is lepődtem, mert inkább dicséretet kaptam, mint letolást. :-)) És végre elkezdhetem írni, van erre két hónapom. Annyi a meglátásom ezzel kapcsolatban, hogy sokkal jelentősebb és munkásabb lesz ez a szakdoga, mint az előző volt.
Konzultáció után könyvtáraztam, diszkontált cash flow-val akartam volna haladni az esettanulmányhoz. Összefutottam szaktársakkal, akik szintén ezzel kínlódtak. Mi hozzájuk képest remekül álltunk! Délutánig ott leledztem a könyvtárban, majd irány haza. Ahol kikapcsolódásképp kinyomtattam az előzőleg már elkészített adóbevallásokat, be is áraztam a szolgáltatást! :-) És elemezgettem az estémet anyával. Majd msn, és esettanulmány. Ádi kibővítette a részét, azt kellett beszúrnom. A diszkontált cash flow-s értékeléshez írtam még, amit találtam, illetve eldöntöttem, melyik megoldás kerüljön a véglegesbe. 15 oldalt hoztunk össze, határidő előtt nem sokkal elküldtem a tanárcsávónak, Reninek meg a ppt-t. Mint látható, olvasható, utsó pillanatos lett megint! Valamit radikálisan másképp kell csinálni!
Pénteken kicsit mufurc volt mindenki, leginkább Anita, akit ilyennek még sose láttam. Befektetéselemzés előtt a beszélgetések témája az esettanulmány volt, már ekkor sejtettem, hgoy a miénkben valami tényleg nem klappol. Óra után gyors ügyintézés TO-n, majd rákészülés a délutáni könyvtármaratonra, illetve Reni előadását hallgattam meg, és korrigáltam, ahol kellett. Végülis rendben volt a prezije, az aznapiak közül legjobban sikerült szerintem. A részvényárfolyamos dologgal viszont mellélőttünk többiekéhez képest, viszont mint értékelési módszer, az is lehetséges megoldás. De annyi baj legyen! :-) Csak az hibázhat (ha hibáztunk), aki dolgozik. Pontokat még nem tudunk, azért kíváncsi leszek! A péntek délután szakdogázással és ismételt kutatómunkával telt rohamtempóban persze! Egész héten alváshiánnyal küzdök, ez már péntekre érezhetővé vált. Így nem is csoda, hogy a szombat délelőttöt és kora délutánt átszundiztam. Pozitívum, hogy végre meg tudtam nézni egy filmet.
E sorok pötyizésekor meg már vasárnap van, ami megintcsak elég gyorsan elmúlóban...és még nagyon nem csináltam semmit, semmi olyat, amit kéne. Úgyhogy most már muszáj lesz írni valamit szakdogában, és németezni egy kicsit estefelé. Holnap megint új hét veszi kezdetét, vélhetően munkás napok (a muszáj még mindig nagy úr). Persze azért szerda nem maradhat el, meg a Julcsi korrep sem. Ennyit elöljáróban, majd úgyis tudósítok a dolgokról. Addig pedig mindenkinek minden jót kívánok!